Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Csóti Csaba: Tömpe István, Somogy vármegye alispánja (1946-1948)

ányossága, hogy [h]a községiek]ben tartózkodott, a jegyzó'ség megkeresése mellett nem minden esetben kereste meg a pártszervezetet. Emlékezetem szerint a megyeházán abban az időben beszélték, hogy jóban volt egy (.. .]67 feleségével. Hogy ebből mennyi volt az igaz, azt nem tudom. Szeretett vadászni és beszélték, hogy nagyberki kulákkal párszor elment vadászni. Fellépése egyes esetekben egyes elvtársakhoz nagyképűsködés volt. ”68 Szirmai értékelése, alátámasztva a fenti táblázat adataival, azért is fontos, mert az alispánról kibontakozó kép egyértelművé teszi, hogy Tömpe több ponton sértette a pártszerű magatartás normáit, miközben talán éppen ez az „emberibb” viselkedése tette elfogadhatóbbá személyét a tisztviselők között, végeredményben az MKP érdekében. Feltételezett intim kapcsolata a (meglehetősen prűd) „kommunista erkölcs” fogalmát sértette, a „pártszervezetek elhanyagolása” a párt néha már idealisztikusvallásos jellegű szupremáciáját kérdőjelezte meg. Vagyis Tömpe Istvánban 1946-1948 között egy meggyőződéses, igen elkötelezett kommunistát, ugyanakkor kiváló szervezőt és gyakorlati politikust kell látni, aki a hétköznapi vélekedések szintjén, különösen a proletár hőskultusz felől nézve, nem fért bele a kommunista ideálképbe.

Miközben azonban kaposvári elvtársai szemében Tömpe a „régi alispánok utódának” tűnt, „egy szinttel feljebb”, az MKP által delegált belügyminiszter, Rajk László által a kommunista főispánok, alispánok és polgármesterek értekezletén, 1946. április 7-én nagyon is aktívan és pártosan lépett fel minden belpolitikai kérdésben. Ezen az értekezleten Tömpe jelezte, hogy a közigazgatást „felfrissítette”, utalva ezzel a közigazgatási tanfolyamot végzettek körére. Bejelentette: egy hónappal a B-lista bizottságok felállítása előtt, hogy „nagy mértékben előkészítettük a tisztogatásokat”, vagyis a B-lista bizottságok felállítása előtt komoly előkészítő lépéseket tettek.69 70 71 Ennek kapcsán beszámolt arról, hogy a megye 102 jegyzőjéből 47-et felfüggesztett. Önálló javaslatként fogalmazta meg, hogy a bizottsági eljárásokat gyorsan, a budapesti és a vidéki bizottsági munkálatokat legfeljebb egy hét elcsúszással bonyolítsák le. Valószínűleg érzékelte, hogy az elhúzódó felülvizsgálati eljárás nem tesz jót a hivatalában dolgozók munkamoráljának, így saját céljai elérésének sem. Végül, de nem utolsó sorban a megjelentek közül egyedül ő vetette fel beszámolójában a nehéz mezőgazdasági helyzetet, illetve azt, hogy „nehéz a párttal való kapcsolat kérdése úgy időpontban, mint a munka jellege miatt”.10 Mindkét témát újra felvetette aztán, immár összekapcsolva őket, az MKP Közigazgatási Osztályának 1947. január 21-i hasonló résztvevőkkel megtartott értekezletén, ahol hosszan és őszintén taglalta, hogy problémát jelent számára: a „Megyei Bizottságok egyáltalán nem értik és nem is érdeklődnek a mezőgazdasági munkák menetéről, a gyakorlati munkáról.”11 Vagyis a helyi konfliktusok, a Somogy megyei párttagok szemszögéből nézve, Tömpe nem elég „pártos” személyiségéből fakadtak. Az alispán megközelítésében a helyi MKP szervek, amelyek - mint a már idézett visszaemlékezéséből kiderült — számára állami feladat ellátására is alkalmassá tett szervezetek voltak, egyszerűen nem értettek sem a közigazgatáshoz, sem a gazdálkodáshoz. Talán ez lehetett az oka Tömpe már idézett „nagyképűségének”, amely valójában nem volt más, mint egy eredménycentrikus ember elégedetlensége saját párttársainak sokszor „brossúra ízű” gondolkodásmódjával.

A Dobó István és Tömpe István közötti, a helyi pártszervezeten belüli ellentét néha az MKP megyebizottsági értekezleteinek jegyzőkönyveiben is tetten érhető, de alapvetően e források sem világítanak rá az ellentétek okaira és mértékére. Ugyanakkor a már bemutatott, 1951. évi értékelések mellett ismert az MKP Központi Vezetősége Szervező Bizottsága ellenőrzésének 1947. december 11-i dokumentuma is, melyben az ellenőrzést végző főtitkár-helyettes, Farkas Mihály, egyrészt felszólította Tömpét és Dobót, hogy rendezzék vitáikat, másrészt kifogásokat csak Dobóval szemben fogalmazott meg. Ezzel gyakorlatilag Tömpe, saját pártján belül, „megnyerte” a megyét.

67 Törölt, nem közszereplőnek minősülő, érintett személyek azonosítására alkalmas mondatrész.

68 MNL SML XXXV. 54. Archívum személyi gyűjtemény T/16. Tömpe István.

69 Országos viszonylatra vonatkozóan lásd Gyarmati, 1996, 519-526. p.

70 PIL 274. f. 15. állag.

71 Uo.

248