Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
A Somogy megyei Balaton-parti fürdőhelyek prostitúciós helyzetéről egyelőre csak indirekt információk kerültek elő' rendeleti tiltások formájában, de azért nagyon valószínű, hogy itt is folyt a titkos kéjelgés. Érdekes, hogy a bordélyvilág végnapjaiból maradt fenn az egyik legjobb somogyi forrás, ami egy marcali nyilvánosház engedélyezési ügye. Az 1925 ó'szén végleg elutasított nyitási kérelem kapcsán megismerkedhettünk az ellenérdekelt felek érveivel és a döntési mechanizmus rögös és felülről befolyásolt útjáról. Az időpont és az elutasítás indokai azt jelzik, hogy 1925 őszén még a Belügyminisztériumban sem tudtak a következő évben készítendő új prostitúciós rendeletről, amelyben a bordélyházak nyitását és fenntartását kategorikusan tiltották. A kivonatosan ismertetett 160.100/1926. B. M. sz. rendelet a prostitúció szabályozásáról 1927-1928 során lépett életbe. Először ez a rendelet szabályozta egységesen, részletesen Magyarországon a kéjelgésügyet. Az illegális prostitúcióra is bőségesen kitérő jogszabály világos képet ad a törvényes és a tiltott kéjelgés színhelyeiről és szereplőiről. A leány- és nőkereskedelem kapcsán a nemzetközi összefogásra is vethettünk egy pillantást, mivel a prostitúció az egyezményeket aláíró országokban általában engedélyezett vagy megtűrt volt, de az emberkereskedelem, kerítés nem, ahogy hazánkban sem. A helyi újságok segítettek a korabeli — főleg kaposvári — prostitúciós állapotokba való bepillantásba. A közlönyök alapján pedig a hivatalos álláspontok, intézkedések lettek közért - hetőek és ezek a téma felvázolása szempontjából megkerülhetetlenek voltak. A prostitúció történetének további somogyi vonatkozásait a kutatás folytatása hozhatja felszínre, amennyiben az járási és egyes esetekben települési szintet is érinteni fog. Ezek segítségével további helytörténeti adalékok kerülhetnek elő, de a felvázolt kép csak helyi szinten lesz árnyaltabb. A korabeli szakirodalomból számos és hosszas idézetet hozhattam volna, de terjedelmi okokból eltekintettem ettől. Zárásul csak egy rövid bekezdést idézek egy rendó'rorvos, tanácsos tollából, aki hivatalból foglalkozott prostituáltakkal és ennek tükrében célszerű a fenti írásban foglaltakra tekinteni. „Kétségtelen továbbá, hogy a prostituált az erkölcsi érzék teljes hiánya folytán kielégülést alkalmat nyújt oly sexualis perversitasok részére, amelyek egyébként kielégülést nem találnának s így a férfiak ilyen irányú kívánságai táplálják a prostitúciót, viszont vice versa a prostitúció élesztgeti ezen pervers vágyak fellobbanását. Az egyénben rejlő kiváltó okok között szerepel továbbá a testi gyengeség, amelynél fogva a nő elégtelen intelligentiájának megfelelő testi munka végzésére képtelen, a restség, a munkától való iszony, amely a jobb családok leányait is a prostitúció karmai közé hajtja, a cifrálkodásra való hajlam, a könnyelmű és munkanélküli élet utáni vágy, az iszákosság.”154 Prostitúcióval kapcsolatos dokumentumok betű szerinti átiratai 1. Kucsera Ernőné és Horváth Epelei Sándorné bordélyháznyitási kérelme Marcaliban Marcali, 1924. november (?) Tekintetes Főszolgabíró Úr ! Mély tisztelettel alulírottak, azzal az alázatos kérelemmel járulunk a Tekintetes Főszolgabíró Úrhoz, hogy a marcali 38 népsorszámú s az úgynevezett Újtelepen újonnan, a közegészség- ügyi követelményeknek teljesen megfelelő lakóházra nézve az 1882. évi 220. számú vármegyei szabályrendelet értelmében a bordélyüzlet nyitására az engedélyt megadni kegyeskedjék. 154 Bíró Béla: A prostitúció. Bp., 1933, 72. p. 215
