Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
Az előállítottak között voltak olyanok is, akik engedély nélkül szállást adtak, illetve bejelentés nélkül tartózkodtak a városban.” A korábbi terminológiában a bejelentés nélküli tartózkodás a vélt, vagy valós illegális prostituáltak kiutasításának okát képezte. Egy másik razzián 22 főt, állítottak eló', de a megnevezett okok közt kéjelgéssel összefüggő' nem volt. 151 152 A Kaposvári Rendőrkapitányság rendó'rbírája 1945. június 25-én közzétett döntése értelmében „erkölcsvédelmi rendeletekbe ütköző kihágás miatt" 14 személyt — köztük nevük alapján 12 hajadont és 2 férjes asszonyt — 8-tól 30 napig terjedő elzárásra ítélt. Ugyanekkor „erkölcsrendészeti rendeletekbe ütköző kihágás és csavargás miatt” 11 nőt - köztük 8 leányt és 3 férjnél levőt — 8-tól 20 napig tartó elzárásra és a város területéről 5 évi időtartamra való kitiltásra ítélt.162 Nem ismeretes, hogy az érintettek mikor követték el a szankcionált tetteiket. Fellebbezésekről nem szólnak a források. A két külön tételben név szerint is felsorolt elkövetők elkülönített ismertetése egyúttal azt is jelzi, hogy az első 14 állandó kaposvári lakos volt, míg a többi nem, így csak az utóbbiakat sújthatták kitiltással. Az átfogó, alapos razziák 1945 nyarán folytatódtak Kaposvárott. Az erről szóló tudósításokban prostitúcióról nem tettek említést.153 Hogy 1945 után működtek-e találkahelyek, arról egyelőre nem kerültek elő források. Összefoglalva Amíg a dualista kori magyar kormányok a törvényhatóságok jogkörébe utalták a prostitúció kezelését, szabályozását, addig a két világháború közti korszaknak már az első felében átfogó, az egész országra kiterjedő jogszabályt léptettek életbe, igaz törvényi szintű szabályozást ezekben az évtizedekben sem sikerült elérni. Jogilag 1928. május 1-vel zárult le az engedélyezett bordélyházak sorsa és a gyakorlatban a már többnyire működő találkahelyek, kéjnőtelepek vették át helyüket. A titkos kéjelgési formák továbbéltek, ezekben változás nem történt az előző korszakhoz képest. Összességében elmondható, hogy amíg 1882-ben egy egyedi somogyi - nagyatádi - eset indította el az egész országban a vidéki törvényhatóságok prostitúciós statútum-alkotásainak sorát, addig 1926-1928 során egy kettős kaposvári bordélyáthelyezési ügy, amelyre a helyi hatóságok évek óta nem tudtak megoldást találni, egy országos hatáskörű belügyminiszteri rendelettel ért véget. Ez az egész országra szóló rendelet megkönnyítette a helyi hatóságok munkáját. Visszatekintve a vizsgált korszakra, látható, hogy a nemi betegségek kérdése súlyosan nehezedett nem csak a prostitúció első vonalába tartozókra, hanem az időszakosan, illetve mellékkeresetként prostitúciót űző titkos kéjnőkre és rajtuk kívül a szolgáltatást igénybe vevőkre is. Az egészségügyi előírások között ugyanis óvszer nem szerepelt. A venereás betegségek nemzeti, nemzetgazdasági problémát okoztak, ezért a hatóságok állandóan igyekeztek - általában kevés sikerrel — visszaszorítani terjedésüket. A felvilágosítás és gyógyítás terén jelentős szerepet vállalt Teleia Egyesület tevékenységébe is bepillanthattunk. A pincérnőket, felírónőket, szobalányokat, mint az illegális prostitúció által leginkább érintett szakmák képviselőit és alkalmazóikat jogszabályok sora fenyegette titkos kéjelgés esetén büntetéssel. Mivel ezek a rendeletek mindvégig új és új változatban láttak napvilágot, ezért nyilvánvaló, hogy szükség volt rájuk, mivel tovább élt a nem legális kéjelgés. Képet kaphattunk az erkölcsös dolgok, ruhák közterületen való megjelenésének megítéléséről, valamint a városi nőcselédek általában negatív, gyakran titkos kéjelgést feltételező megítéléséről, sőt megrendszabályozásáról is. 151 Szigorú razziákat tartott a kaposvári rendőrség. Somogy vár megye, 1945. június 12. 2. p. 152 Szigorú ítéletekkel súlytották [sic!] a közmunkakerülőket és a csavargókat. Somogy vár megye, 1945. június 25. 2. p. 153 Állandó szigorú razziák a városban. Somogyvármegye, 1945. augusztus 13. 1. p. 214
