Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Vonyó Anita: A sport helye egy somogyi kistelepülés, Orci életében a 20. században
amikor az őrei csapatban kilenc katona is pályára lépett. Előfordult, hogy a falu nem is tudott egy- egy meccsre csapatot kiállítani, mert a katonákat valamilyen okból nem engedték ki a laktanyából. Emlékezetes volt az 1956-os év, amikor Őrei labdarúgó csapata a kaposvári járási bajnokságban a második helyezést érte el. A Földműves Szövetkezet egyik ügyvezetője jó érzékkel vásárolt a helyi fiatalok számára röplabda felszerelést, és a székházhoz tartozó földterületen kialakításra került a röplabda pálya is. A játékosok a labdarúgókhoz hasonlóan az ifjúság köréből kerültek ki. A férfiak mellett egyre gyakrabban a lányok is bekapcsolódtak a játékba. A fiatalabb korosztály csapatot alakított, és benevezett a járási bajnokságba, amelyet a falu nagy dicsőségére meg is nyertek. A megyei első osztályos mérkőzésen azonban kikaptak a Siófok csapatától. A röplabda hamarosan veszített a népszerűségéből, a pálya helyén kuglipályát alakítottak ki.” A különféle sportágak Orciban történő meghonosítását nagyban elősegítette, hogy a községi tanács vezetése, különösen Sutyor Vendel tanácselnök sportszerető ember volt. Ez tette lehetővé, hogy a község adóprémiuma révén jelentős támogatást kaphatott e szabadidős tevékenységi forma. Beszerzésre került például az 1954-es évben asztalitenisz felszerelés, sakktábla, röplabda felszerelés, a labdarúgáshoz szükséges számos kiegészítő, illetve társasjátékok, amelyek a szellem edzését voltak hivatottak szolgálni. Az 1961. március 9-i tanácsülés egyik legfontosabb napirendi pontja a falu sportéletével foglalkozott. Az értékelésből kiderül, hogy 1960. március 18-án Őrei és a szomszédos Zimány községek közösen hoztak létre sportkört, amelynek 49 tagja volt. Három szakosztály működött: labdarúgó-, röplabda- és sakk. A vezetőség 8 tagból állt, akik közül két fő zimányi, hat fő pedig őrei illetőségű volt. A sportkör egyik legnagyobb hiányosságaként azt tüntették fel, igen kevés benne a KISZ-tag. A termelőszövetkezetben dolgozók közül azonban számosán tagjai voltak valamelyik csapatnak, ezért részükre munkaidő kedvezményt adtak, vagyis munkaidőben is részt vehettek az edzéseken, és a távolmaradást később sem kellett ledolgozniuk. A legfontosabb feladatokról szólva Lengyel István, a sportkör elnöke elmondta, hogy anyagilag és erkölcsileg is szükségük van a két község támogatására, mert bizonyos felszerelésekben hiány mutatkozott. A sport az 1970-1980-as évek folyamán is jelen volt a település életében, de rangjából és fényéből veszített. 1993-ban azonban az önkormányzat segítségével és közreműködésével korszerű sportöltözőt emeltek, és megalakult a zöld és fehér színekben szereplő új sportkör Őrei SC néven. Induláskor a járási harmadosztályban kezdett eljátszani a csapat, amelyet rögtön az első évben meg is nyert, így felkerült a megyei másodosztályba. Itt hasonlóan szép eredményeket értek el, hiszen sorra utasították maguk mögé ellenfeleiket. 1994-ben már a járási első osztály csapatai között találhatjuk Őreit. Az 1995-ös évben bekerültek a hőn áhított megyei másodosztályba. Ebben az időben vasárnaponként Orciban mintegy 500 ember szurkolt a labdarúgóknak, korábban soha ennyien nem voltak kíváncsiak a mérkőzésekre. A sport egyik igen speciális szakágában is jeleskedik Őrei. A postagalamb-tenyésztésben számos sikert ért el két helybeli tenyésztő, Pucz András és Ferenczi Igor. A napjainkban hagyományosan sportágakként elfogadott tevékenységek bemutatása után vessünk néhány pillantást azokra a korabeli gyermekjátékokra, amelyek jellegüknél fogva - ha lazán is, de nyugodtan - besorolhatók a sportok körébe. Jelentőségük abban állt, hogy miközben a település összetartó erejét erősítették, ugyanakkor a szocializációs folyamatban is fontos szerepet játszottak. Az iskolai testnevelés sokáig hiányzott a korszak elemi iskolarendszeréből, a szomatikus nevelés jelentőségét csak igen kevesen ismerték fel. A vallásos, mozgásos tartalmú gyermekjátékok javarésze a 19-20. század fordulójára eltűnt, és csak az úgymond világi tartalmúak maradtak fenn. A legelteijedtebb játékok óhatatlanul kapcsolódtak össze valamelyik testi képesség kiművelésével. A nyulazás (kidobós) néven ismert játékban a résztvevők száma 4 és 14 fő között váltakozhatott, akikből két egyenlő létszámú csapatot alakítottak ld. Az egyik csapat volt a nyúl, a másik pedig a vadász. Két párhuzamos vonalat húztak olyan formában, hogy a nyulak számára elegendő hely legyen a futáshoz. A nyulak felálltak az alsó vonal mentén. A vadászok közül egy személy a felső vonalra állt. Az adogató játékos neki dobta a labdát, amivel a másik csapat egyik tagját el kellett találnia. Ha ez megtörtént, akkor az eltalált játékos kiállt. Ha elfogytak a nyulak, a játék véget ért. 191
