Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)

Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Vonyó Anita: A sport helye egy somogyi kistelepülés, Orci életében a 20. században

Sántikáláskor vagy más néven cseréprúgáskor kerestek maguknak a gyerekek egy keményebb felületű, viszonylag egyenes térszínt, ahová téglalap alakú négyszöget rajzoltak, melyet 8 részre osztottak. A játékosoknak egy cserépdarabkát kellett az első négyzetbe dobni úgy, hogy az ne essen a vonalra. Ezután a cserepet egy lábon ugrálva úgy vezették keresztül az összes ablakon, hogy a vonalon ne álljon meg. Ha a cserép a vonalra esett, akkor másik játékos folytathatta. Abban az esetben, ha valaki hibátlanul végigvezette a cserépdarabot a pálya teljes hosszában, a kocka végére állva háttal eldobta a darabkát. Amennyiben ez az egyik kocka közepében állt meg, a vonalat nem érve, úgy az a háza lett, ahová páros lábbal is érkezhetett ugrálás közben.

A kifutózást vagy ismertebb nevén a métát inkább a kisebb gyerekek játszották. A játékhoz viszonylag nagy tér kellett, ahol egymással párhuzamosan két vonalat húztak. Az egyik csapat a vonal mögé állt fel, a másik pedig a két vonal közé. A vonal mellett álló csapatból az egyik játékos volt az adogató. O a labdát feldobta, csapatának egyik tagja pedig egy bottal elütötte a másik csapat tagjai felé. Az ellenfél tagjainak a náluk lévő labdával a másik csapat egyik tagját el kellett találni, és ha ez sikerült, akkor helyet cseréltek egymással.

A karikázás a nagyobb leányok elfoglaltsága volt, lényegében táncnak is minősíthetnénk. A résztvevők körbeálltak, egymás mögött megfogták a másik kezét és énekeltek. Lassú lépésben egyet jobbra, kettőt balra léptek. Ha gyorsabb ütemű dalt énekeltek, abban az esetben az ütemre körbefutottak.