Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Rezümék
bemutatja a pályáztatás, a működtetés, az ellenőrzés folyamatát, az érintettek körében kiváltott eltérő viszonyulási formákat. Elemzi a megvalósítás alapjául szolgáló - eredetiben német nyelven megjelent - Utasítás a Soproni Helytartósági kerület orvosai számára című dokumentumot, és közöl a megyére vonatkozó születési-halálozási kimutatásokat. RÉCSEI BALÁZS: KAPOSVÁR AZ 1870. ÉV ELEJÉN VÉGREHAJTOTT NÉPSZÁMLÁLÁS, A KÖZ- ÉS MAGÁNÉPÜLETEK KIMUTATÁSA MELLÉKLETÉNEK TÜKRÉBEN A szerző által feldolgozott forrás a város történetének azért is figyelemre méltó dokumentuma, mivel ezekből az évekből kevés adattal rendelkezünk Kaposvárról. Az 1870-ben álló épületeket - néhány kivételtől eltekintve - már régen lebontották. A házösszeírás az akkori mezőváros épített környezetének egy olyan állapotát rögzíti, amely a következő évtizedekben fokozatosan gyorsuló tempóban átalakult, illetve eltűnt. Az eredeti dokumentumot még nem hasznosították a szakemberek, pedig az összeírás egy olyan időpontban készült, amikor még éltek a 18. századi építészeti tradíciók. A várost még területi korlátok közé szorította az Esterházy uradalom. A Kapos-csatoma jobb partján még alig több mint egy évtizede kezdődtek - Donner Jánosnak köszönhetően - az építkezések és ezt a szerves terjeszkedést még nem vágta ketté az 1872 augusztusában átadott vasútvonal, amely azóta alapvetően befolyásolta a további területek beépítését és a város utcahálózatát. A házösszeírás jóvoltából olyan településtörténeti adatok, információk kerülnek elénk, amelyek a város meglehetősen pontos látleletét adják. A házszámonkénti házösszeírás különösen olyan mérvű történeti értékkel bíró iratvesztést elszenvedett településeknél fontos forrás, ahol - mint Kaposvár esetében is — minden egyes dokumentum, illetve irategyüttes feltárása és publikálása javít a történeti összkép élességén. A házakban lakók számának és ottlétük jogcímének (családtag, tisztviselő, albérlő, cseléd) ismeretében számos következtetés vonható le. Emellett egy olyan forrástípus további lehetőségeire világít rá a publikáció, amely más települések esetében is széleskörűen ldaknázhatóak, valamint újabb várostörténeti tanulmányokat inspirálhat Kaposvárral kapcsolatban. DOMOKOSNÉ SZALAI ZSUZSANNA: DOKUMENTUMOK GRÓF PRIBÉRI ÉS VUCHINI JANKOVICH LÁSZLÓ NEGYEDSZÁZADOS FŐISPÁNI ÉS FÉLSZÁZADOS KÖZSZOLGALATI TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGÜNNEPLÉSÉRŐL (FORRÁSKÖZLÉS) A forrásközlés folytatása a Somogy Megyei Levéltár 2011. évi évkönyvében megjelent „Pribéri és vuchini gróf Jankovich László, Somogy vármegye főispánja 1860-1886. Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében” c. közleménynek. Jelen forrásközlésünk pribéri és vuchini Jankovich László grófnak, Somogy vármegye főispánjának a közszolgálatban eltöltött félszázados, főispáni tisztségének negyedszázados jubileumát megörökítő, Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1885. november 2-án tartott évnegyedes díszközgyűlés jegyzőkönyvét, valamint az ünnepség rendezésével kapcsolatos levéltári dokumentumokat mutatja be. CSÓTI CSABA: „HADJÁRAT A KAPOSVÁRI MOZIK ELLEN" - ANNO 1912 Az első világháborút megelőző évek kaposvári kulturális életének és a kultúra fogyasztásának egy szeletét veszi vizsgálat alá a szerző. A kaposvári mozik elleni közigazgatási fellépés kapcsán bemutatja, hogy a korban a mozik és a színházak kereskedelmi harcát miképpen kívánták kultúrharcként értelmezni. 1912-ben - Kaposvár város vezetésének nyomására - a városi alkalmazásban álló rendőrkapitány elrendelte a színházi játékidő alatt a mozik zárva tartását. Az így kialakult küzdelemben a város vezetése a színház kulturális felsőbbrendűségét és nacionalista küldetését hirdetve kívánta a mozik szabadpiaci tevékenységét korlátozni. Ezzel szemben a korabeli helyi sajtó a mozik szabad 206
