Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Rezümék
REZÜMÉK SZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN: FŐMÉLTÓSÁGOK A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Jelen tanulmány azt tűzte ki céljául, hogy átfogó bemutatást adjon a 18. századi Magyarország politikai elitjéről: az ország legmagasabb hivatalainak betöltőiről, a főméltóságokról (Hohe Würdenträger), akiket e korban baronesnek neveztek. Egyrészt összefoglalja a szakirodalom megállapításait, másfelől kiegészíti ennek eredményeit az újabb, társadalomtörténeti irányultságú kutatások eredményeivel. (A dolgozatot részletes bibliográfia és az elérhető források felsorolása zárja.) A tanulmány először a barones regni szűk csoportjával foglalkozik (az országos és az udvari főméltóságokkal, valamint a pozsonyi gróffal) (hohen Würdenträger des Reichs und des Hofes sowie der Graf von Pressburg [Pozsony, Posonium, Bratislava]). A magyar nemesi testőrség kapitánya (Kapitän der ungarischen adeligen Leibgarde) 1765-ben csatlakozott ehhez a csoporthoz. Másodjára a koronaőrök (Krotihü- ter), harmadszorra pedig a főispánok (die Obergespanen) tárgyalása következik. Végül a kancellárról (Hofkanzler), a kamaraelnökről (Hofkammer-Präsident), és a személynökről (Personalis), a Királyi Tábla elnökéről (der Vorsitzende der Königlichen Tafel) is említést kell tennünk speciális helyzetük miatt. A tanulmány nemcsak áttekinti a 18. századi politikai eht ezen tagjainak feladatait és jogkörét, hanem rámutat társadalmi és családi hátterükre is, valamint felvázolja a lehetséges karrierutakat. KISS NORBERT PÉTER: IRODALMI EMLÉKEK A SOMOGY MEGYEI LEVÉLTÁRBAN A Somogy Megyei Levéltár évkönyveiben korábban már többen publikáltak irodalmi témájú tanulmányokat, illetve forrásközléseket. Jelen írás ezt a hagyományt folytatja három, a somogyi levéltárban őrzött irodalmi szöveg közzétételével. E tradíciót szeretnénk követni a közeljövőben is. Az első szöveg egy ismeretlen szerző pásztori játéka, mely N. névnapjára íródott. A mű a memyei piarista custodiátus ötödik jószágkormányzója, Domanek Alajos után maradt iratokból került elő. A közölt szöveg műfaja pásztorjáték, s abba a hagyományba íródik bele, amely az antik szicíliai népi pásztori költészettől, Theokritosz idilljeitől és Vergilius eklogáitól a 19-20. századi, megváltozott formai és részben tartalmi elemekkel operáló eklogákig (pl. Radnóti Miklós művei) terjed. A második szöveg Komjáthy Béla Szeged veszedelme című művének töredéke, mely szintén a fennebb említett iratcsoportból került elő. A mű a romantikus literatúra több kedvelt műfajával teremt párbeszédet, többek között a vígeposszal, a verses regénnyel és az elbeszélő költeménnyel. Komjáthy alkotása az 1879-es nagy szegedi árvíz által okozott károk és pusztítás helyrehozatala érdekében felállított biztosi tanács tagjairól nyújt parodisztikus, ironikus képet. A szerző maga is az említett bizottság tagja volt, műve közel 200 strófából áll. A szöveg nem jelent meg nyomtatásban, csak kőnyomatban terjedt. Mikszáth Kálmán is elismerően nyilatkozott a műről. A harmadik szöveg, mely az A Louis Napoléon III címet viseli, a Homonnay-Drugeth család irattári töredékében található meg, s szerzőként avagy lejegyzőként Joséphine de Patrubant nevezi meg. Az antik hagyományokból táplálkozó francia nyelvű műben keverednek az óda, a himnusz és a panegirikusz műfaji elemei. A vers tárgya III. Napóleon császár dicsőítése. GÁSPÁR FERENC: AZ ELSŐ KÖRORVOSI HÁLÓZAT KIÉPÜLÉSE SOMOGYBÁN A neoabszolutizmus „Janus arcú” rendszerét a reakció mellett számos reform is jellemzi. Utóbbiak közé tartoznak a közegészségügy területét érintő változtatások. Somogy megyében az első közigazgatási és orvos-szakmai feltételeknek egyaránt megfelelő, egységesen szabályozott közegészségügyi alapokon nyugvó körorvosi hálózat kialakítása (1857) Wehle Ferdinánd megyei főorvos érdeme. A közleményben a szerző a történések jelen ismeretek szerinti átfogó ismertetésére vállalkozik, 205
