Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Suba János: A magyar állam határőrizete a XIX.-XX. században (történeti áttekintés)
A MAGYAR ÁLLAM HATÁRŐRIZETE A XIX-XX. SZÁZADBAN (TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS) SUBA JÁNOS Amióta az államok kialakultak - tértől és időtől függetlenül - mindig valamilyen határőrizetet valósítottak meg. A határőrizet formáit mindig az állam dönti el. A terepen geodéziailag kitűzött, bemért, térképen is ábrázolt, határjelekkel állandósított határvonal a polgári állam termékei.1 Ez az időszak nagyon izgalmas a magyar határőrizet szempontjából. A dualizmus korában, a két világháború között és a kommunista diktatúrában ugyanis Magyarország más-más határőrizeti modelleket testesített meg. A határőrizet felépítését és így tevékenységét az adott állam belpolitikai helyzete, és ezzel összefüggésben a szomszédos államokkal való viszonya, és a korszak technikai szintje határozza meg. Mindig az adott állam belpolitikai viszonyai a legfontosabbak. Az egyes modelleket következő szempontok alapján tudjuk összehasonlítani: a határőrizeti feladatoknak az aktuális jogrendszerben való elhelyezése, a határőrizeti tevékenységet megvalósító szervezetek jellegét és viszonyukat az állam más alrendszereihez, a határőrizetben tevékenykedők létszáma és feladatuk jellege, a határforgalom nagysága és jellege, a határőrizeti tevékenység ellátásához igénybe vett terület kiterjedése. A dolgozat terjedelmi korlátái miatt a teljes összehasonlításra nem vállalkozhat. A dualizmus korszaka A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakban Európa-szerte a határőrizet liberális gyakorlata valósult meg. Európában ismeretlen volt a vízum fogalma, hiszen csak az orosz- és az Oszmán-birodalomba való beutazáshoz volt szükség vízumra. Európa legtöbb országába útlevél nélkül lehetett utazni.2 1903. VI. törvény kimondta, hogy az ország határainak átlépéséhez nem kell útlevél. Az útlevél-kötelezettség kialakítását a - kölcsönösség elve alapján - az érintett országok tekintetében, illetve a rendkívüli helyzetek kapcsán a kormányzatra bízta.3 Az útlevelet e jog korlátozásához kapcsolódó adminisztratív következménynek tekintették. A határőrizetben az alapvető változást a haditechnika és a hadművészet terén bekövetkezett változások idézték elő. A tömeghadseregek kiépítésével, technikai fejlődésével a strukturális és diszlokációs követelmények megváltoztak. így a hadsereg határőrizeti feladata már nem felelt meg a követelményeknek. Békeidőszakban a korszerű haderő felvonultatása a határon értelmetlené vált, mert nem tudta hatékonyan ellátni a határőrizet feladatait. így a Magyarországon, illetve a Monarchiában - Nyugat-Európa országaihoz hasonlóan - a határőrizetet nem a haderő valósította meg. A haderőnek nem voltak határőrizeti feladatai sem békében, sem háborúban. Természetesen a kivételes hatalom időszakára vonatkozóan összehangolták a határőrizetet megvalósító rendvédelmi testületek és a határvédelmet kivitelező hadsereg tevékenységét. A hadműveleti területek kivételével azonban a magyar határőrizeti szervek a háború során sem kerültek a haderő alárendeltségébe.4 A határőrizet antimilitáns tevékenység volt, ezért a belügyi és más nem katonai tárcák alárendeltségébe tartoztak a feladatot végrehajtó szervezetek. A dualizmuskori magyar határőrizet szervezetei voltak a M. Kir. Határrendőrség (451 fő), a M. Kir. Csendőrségen belül fegyvernemi jelleggel működő 1 Suba János: Az állam szuverenitásának jelképe a földrajzi térben: az államhatár hatáijelei. In Szimbólumok üzenete (Szerk.: Mezey Barna) Bp., 2011. ELTE Eötvös K. (ELTE Jogi Kari Tudomány 14.) 599. p. 2 Suba János: A határszéli forgalom szabályozása Magyarországon a XIX-XX. században. = A Nyugati rendvédelem hatása a XIX-XX. századi magyar rendvédelemre = Rendvédelem-történeti Füzetek. 2001/10. 167-173. p. 3 1903. VI. te. CD. Jogtár. 4 Parádi József: A dualista Magyarország határőrizete 1867-1914. Bölcsészdoktori disszertáció (ELTE BTK). Kézirat. Bp., 1985. (a továbbiakban: Parádi, 1985) 141
