Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. II. rész
A Képviselőházban a munkapárti többség - gróf Tisza István szavát követve - minden,,// magyar nemzetre veszélyes választójogi túlzást” megakadályozott. A társadalmi támogatottságát igen gyorsan elvesztő miniszterelnök augusztus közepén beadta lemondását. 1917 nyarának végén végképp eldőlt, hogy a Monarchia területi integritását biztosító különbékét nem köthet. Olaszország a Balkánt saját érdekszférájába kívánta vonni, ezért ragaszkodott a dualista állam „széttöréséhez”, s e körülményt az Osztrák-Magyar Monarchia - belső átalakulással összekapcsolt - fennmaradásának lehetőségét lebegtető antanthatalmaknak is figyelembe kellett venniük. A Monarchia vezetése ezért a továbbiakban a németekhez igazította politikáját. A németekhez való szorosabb felzárkózás elősegítette a „mértékletes kormánypártok” (alkotmánypárt, Apponyi-párt, néppárt) és a munkapárt közeledését. A németbarát fordulat kezdeteként, augusztus 20-án Wekerle Sándor lett a kormányfő. Az új kabinetbe az Esterházy-kormány valamennyi tagja bekerült, sőt Wekerle képviselőházi programbeszédében hangsúlyozta, az új kormány teljes egészében átvette az előző kormányzat munkatervét. A magyar közvélemény azonban tisztában volt azzal, hogy az új miniszterelnök a képviselőházi taktika és a kompromisszumok embere, aki ígérni nagyon szeret, ám csak ama fogadalmait tartja meg, amelyek számára hasznosnak tűnnek. Az új kormány megalakulásával kapcsolatos gondolatait Szabó István szeptember 12-én mondta el a Házban. Szabó szerint a kisgazdák örömmel látják a kormány élén Wekerle Sándort, de az új kormányfőtől elvárják a választójogi törvény „minél előbbi" megalkotását, valamint a birtokpolitikai reform háború alatti előkészítését. Az önálló magyar hadsereg háború utáni felállítására vonatkozó miniszterelnöki ígéretet Szabó nagy örömmel üdvözölte, mivel nézete szerint a közös hadsereg és a magyar állam, a magyar nemzet érdekei folyamatosan ütköznek: „Ez a hadsereg Magyarországon külön állam, amely rendelkezik a maga törvényei szerint és semmibe sem veszi a magyar nemzet jogait, a polgárember érzését, nem veszi figyelembe a magyar érzést és üldözi a magyart." A vidék gondjaira áttérve, kérte a kormánytól a hadbavonult néptanítók hazabocsájtását, a takarmányhiány felszámolását és az iparcikkek árának maximálását. Végezetül az új kabinettől erőteljes nemzeti érdekérvényesítést kívánt, mondván, „az eddigi kormányok nem teljesítették kötelességüket, mert hagyták Ausztriát zsebelni úgy, ahogy akart”.50 1917. október 24-én az osztrák-magyar és német csapatok Caporetto-nál áttörték az olasz arcvonalat. Az olasz haderő lényegében szétesett, s Olaszország csak a gyorsan átcsoportosított francia és brit hadosztályoknak köszönhetően kerülte el a teljes összeomlást. A Képviselőházban a diadalmas áttörés napján parázs vita folyt az éppen aktuális felhatalmazási (indemnitási) törvényjavaslat51 tárgyalásán. Az indemnitási javaslat vitája közben a szónok által élvezett témaválasztásbeli szabadságot kihasználva, a honatyák - többek között gróf Tisza István is - jobbára a magyar választójogról fejtették ld véleményüket. A korábbi miniszterelnök felszólalása után Szabó István következett. A kisgazdák vezére miután kijelentette, hogy a gazdapárt nem kormányalkotó, de kormányt támogató párt, azonnal Tisza szavaira reflektált. A „Vasgróf’ ugyanis azt mondta, a választójog általánossá tétele vihart fog kavarni, amely szemetet és sarat" visz be az Országgyűlésbe, a törvényhozás nívója pedig lesüllyed, alászáll. Szabó találva érezte a négytagú kisgazda képviselőcsoportot52 a volt házelnök szavai által. A gazdapárt elnöke feltette a kérdést: Egy szélesre tárt választójog esetén ,fi jöhet be új elemként a Házba"? A városokból néhány szociáldemokrata („munkásképviseld’), vidékről pedig a kisgazdák, a kisiparosok és különféle tisztviselők - válaszolta 50 KN. XXXVII. kötet. 28-32. p. 51 Az indemnitási törvényjavaslat elfogadása állami költségvetés nélküli helyzetben biztosított felhatalmazást a pénzügyminiszternek, hogy az állam bevételeiről és kiadásairól az előző évi költségvetés korlátain belül - rögzített határideig, általában egy negyedévig - intézkedjen. Mivel minden egyes felhatalmazási törvényjavaslat feletti képviselőházi döntés tulajdonképpen a kormány sorsáról rendezett bizalmi szavazásnak számított, a javaslat tárgyalásakor a költségvetés tárgykörén kívül eső kérdések is a Ház elé vihetők voltak. Jean Bérenger- Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Bp., 2008, Napvilág K. 345-346. p. 52 Az 1910. évi országgyűlési képviselő-választások során három gazdapárti jelölt - Szabó István, Novák János, Herczegh Sándor - került be a Képviselőházba. Mindhárman Somogy vármegyei választókerületekből nyertek mandátumot. 1914 nyarán a gazdapárti országgyűlési képviselők száma négyre emelkedett: augusztus 25-én a Kápolnai választókerületben (Heves vármegye) tartott időközi választáson Mayer János kompolti kisbirtokos, a hevesi kisgazdák vezére nyert mandátumot. KN. XXVI. kötet. 197. p. 133
