Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Kiss Norbert Péter: Az 1950–1956 közötti községi tanácsi és községi begyűjtési megbízotti iratok pusztulása Somogy megyében (Adattár)
AZ 1950-1956 KÖZÖTTI KÖZSÉGI TANÁCSI ÉS KÖZSÉGI BEGYŰJTÉSI MEGBÍZOTTI IRATOK PUSZTULÁSA SOMOGY MEGYÉBEN- ADATTÁR KISS NORBERT PÉTER Évkönyvünk előző kötetében két forrást közöltünk az 1956-os forradalom alatt Somogy megyében elpusztult községi irattárakkal kapcsolatban. Most a már közölt dokumentumok, valamint más levéltári források segítségével egy adattárat adunk közre, mely a címben jelzett témában eddig összegyűjtött adatokat tartalmazza. Ennek elkészítéséhez felhasználtuk a Somogy Megyei Levéltár saját iratainak, az 1960-as évek elején felvett szervnyilvántartó kartonoknak, valamint a levéltár egyéb belső nyilvántartásainak adatait is. Az adattárba csak olyan településeket vettünk léi, melyekkel kapcsolatban az eddigi kutatás során találtunk forrást az iratpusztulás fényéről. A forradalom alatt elpusztult iratok f eltérképezése mellett feltüntetünk az adattárba olyan adatokat is, melyek a községi begyűjtési megbízottak, valamint az egyes községi tanácsok 1956-ig keletkezett iratainak más módon való megsemmisüléséről tájékoztatnak. A legtöbb esetben a forrásokban az áll, hogy az iratok megsemmisültek, eltűntek, elvesztek, hollétük ismeretlen - a körülmények részletezése nélkül. Arra nem tudunk visszakövetkeztetni, bog)' mi módon következett be ezen iratok pusztulása; valószínűsíthető, hogy az esetek nagy többségében a forradalom eseményei okozták a pusztítást. Mivel a forradalom egyik fő követelése a beszolgáltatások megszüntetése volt, 1956-ban az iratok nagy részét az egyes községekben ldhordták az utcára és elégették. Példaként idézzük az 1956. október 28-án Rinyaszentkirályon tartott népgyűlés jegyzőkönyvének egy részletét: „A község lakossága az i fjúság vezetésével felvonulást rendezett 15 óra 30 h-kor mell/ alkalonnnal a községi Tanácsházhoz vonult, a tanácsháznál Máté Vendel fogadta a tüntető illetve felvonuló néptömeget és kérték hogy a Tanácsház ajtaját előttük nyissa ki az összes szekrényeket is nyissa ki, azzal, hogy az anyakönyvek valamint a kataszteri birtokívek visszahagyásával az összes iratokat bocsássa rendelkezésre, mely iratok átadást nyertek és a fenti iratokon kívül lévő összes iratok, (Begyűjtési, adó, közigazgatási) teljesen meg lett semmisítve elégetéssel a tanácsház előtt a nép éljenzése közepette.’’1 A tanácsi iratok között is nagymértékű volt az iratpusztulás. Titkos iratok az 1950-1956 közötti évekből nagyon csekély számban maradtak fenn, s a közigazgatási iratok közül is tetemes mennyiségű hiányzik. Több esetben tanács- és vb-ülési jegyzőkönyvek is megsemmisültek, de ezek nagy részét a járási tanácsoknak korábban leadott másodpéldányokból pótolták. Az adónyilvántartások, adókönyvek mennyiségében bekövetkezett pusztulás nem térképezhető fel, hisz nem lehet pontosan tudni, hogy ezen irattípusokból az egyes községekben mennyi volt. Az adattárból világossá válik, hogy bizonyos esetekben megvannak azok az iratok, melyeket elpusztultnak nyilvánítottak, de ennek ellenkezője is előfordul, nevezetesen az, hogy olyan iratok hiányoznak, melyek megsemmisüléséről nem szólnak a források. A községi iratok emberi hanyagság vagy hozzá nem értés (Kaposszerdahely, Péterhida), illetve az irattárak mostoha körülményei (Adánd) miatt vesztek el. Ezek mellett néhány esetben előfordult, hogy az iratokat ellopták (Kánya), betörő járt az irattárban (Cserénfa), az anyagot átadták a MÉH- nek (Csorna, Kálmáncsa, Magyaratád), költözködés és személyzeti változás (Bőszénfa, Kazsok, Nagyberény, Patalom) vagy sikkasztó vb-titkárok működése (Hedrehely) miatt tűntek el dokumentumok. Valószínűnek tartjuk, hogy az emberi hanyagság miatti iratpusztulás nagy részét a községi jelentésekben utólag a forradalmi események rovására írták föl. Ezzel kapcsolatban idézzük Ember Győző szavait 1969-ből (s hozzátehetjük, hogy sajnos a későbbiekben, sőt, néhány esetben manapság is jellemző, amit akkor papírra vetett): „Tudjuk, hogy a levéltári anyagot a legnagyobb veszély akkor 1 Idézi: Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogybán. Válogatott dokumentumok. Kaposvár, 1995. 93-94. p. 141
