Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. I. rész
1916. augusztus 23-án, a jövedelemadó részleges életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásán Szabó István ismét szóvá tette, hogy az ellenzéki pártok egyeztetésére a gazdapárt nem kapott meghívást. Éles szavakkal kritizálta Vázsonyi Vilmost (Polgári Demokrata Párt), aki az új adónemből befolyó adótöbbletet a városok fejlesztésére kívánta fordítani, s ennek érdekében beterjesztett határozati javaslatát az ellenzék egységes véleményeként interpretálta. Szabó szerint a falvakról ismét elfeledkeztek, pedig a városi lakosság, s különösen a székesfőváros lakossága kevésbé szenvedi meg a háborút: „Bródtj Ernő képviselő úr például beszélt a fővárosi lakásviszonyok rettenetes voltáról, ami, megvallom, nem látszik nwg Budapest külső képén, mert ha az ember itt körülnéz, akkor itt mulatóst, szórakozást, pénzszórást, naplopást Iát és túlságos czifrálkodást.” Igazát bizonyítandó, Csermák Ernő honatyára (Függetlenségi és 48-as Párt) hivatkozva, hosszasan sorolta, milyen adók alatt nyögnek a kisgazdák.85 Ugyanezen az ülésen Novák János a 38. es. és kir. gyalogezred parancsnokságát panaszolta be a honvédelmi miniszternél. Novák értesülései szerint, az ezred parancsnoksága még a miniszter ellenjegyezte kérvénnyel sem engedte szabadságra legénységét. Miután báró Hazai Samu ígéretet tett a konkrét ügy kivizsgálására, Novák tudomásul vette a miniszteri választ.86 87 Két nappal később, 1916. augusztus 25-én, a jövedelemadó részleges életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásán Szabó István javasolta, hogy a pénzügy miniszter nyújtson be javaslatot a képviselői tiszteletdíjak megadóztatásáról: „Előre is kijelentem, hogy én az előadó úr által beterjesztett módosításhoz nem járniuk hozzá. Nem járulok hozzá először is egyszerűen azért mert nem vagyok híve az adó alóli mentesítéseknek. Annyira nem vagyok híve, hogy pld. én azt is helyesnek találnám, ha a t. pénzügyminiszter úr a képviselői tiszteletdíjakat is megadóztatná minden téren."H‘ Néhány órával később, a vagyonadó bevezetéséről szóló törvénytervezet tárgyalásán Szabó - elkalandozva témától - a somogyszobi kisbirtokosok keserveit tárta a Ház elé. Az erdőcsokonyai illetőségű képviselő által közvetített panaszáradat éle Christian Kraft Hohenlohe-Oehringen herceg ellen irányult. A német arisztokrata 1911-től kezdődően több nagybirtokot is megvásárolt Somogyszob község környékén, amelyekből kiterjedt vadászterületet alakított ki. A kizárólag vadászszen vedéi vének élő herceg üzemi szintre emelte a területen a vadgazdálkodást, a túlszaporodott .szarvasállomány pedig súlyos vadkárokat okozott a somogyszobi kisgazdáknak. Az ügy' terítékre hozatalával Szabó ama régóta hangoztatott elképzelését igyekezett megtámogatni, miszerint törvénnyel kell megakadályozni a külföldi állampolgárok magyarországi földvásárlásait. Végezetül, a tulajdonképpeni témához visszakanyarodva indítványozta, hogy az osztatlan közös legelőket fenntartó közbirtokosságok vétessenek ki a vagyonadó hatálya alól.88 A Képviselőház ülésein szeptemberben már a katonai kérdések domináltak. 1916. június 4-én az orosz haderő nagy erejű támadást indított a keleti fronton, amelynek súlypontja az osztrák-magyar csapatok vonalai ellen irányult. A Bruszilov-offenzíva eredményeként, az orosz csapatok újra elérték a Kárpátokat. Az orosz sikereken felbátorodó Románia augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának. A dualista állam 1916 őszén a katonai összeomlást csak német segítséggel kerülte el. Szeptember 6-án Németország titkos megállapodást kötött a Monarchiával, amelynek értelmében a központi hatalmak és szövetségeseik hadseregei egységes - német - fővezérlet alá kerültek. A román támadást követő képviselőházi üléseken az ellenzéki honatyák gróf Tisza István szemére vetették, hogy Erdélyt számottevő katonaság nélkül érte az offenzíva, a kormány szervezte evakuálás pedig fejvesztett meneküléshez volt hasonlatos. Az ellenzék különböző csoportjai egyöntetűen a kormányfő (és báró Burián István közös külügyminiszter) lemondását követelték.89 1916. szeptember 6-án Zboray Miklós interpellálta Tiszát az erdélyi szorosok tárgyában. Zboray felszólalása - hasonlóan az előző nap elhangzott ellenzéki felszólalásokhoz - lényegében nagy ívű külpolitikai visszatekintés volt, messziről indítva kérdései folyamát. Többek között azt firtatta, miért várt a Monarchia 1914 nyarán egy hónapot a Szerbia elleni támadással, miért nem tájékoztatták a 85 KN. XXXI. köt. 237 - 239. p. 86 Uo. 268 - 270. p. 87 Uo. 369 - 370. p. 88 Uo. 395 - 400. p. 89 Gálántai, 2001. 237 - 239. p. 67
