Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Pribéri és vuchini gróf Jankovich László, Somogy vármegye főispánja 1860–1886. Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében. Forrásközlés
tott bizottmányi gyűlésben jelen voltak: Somssich Pál, gróf Somssich Imre, Paiss Boldizsár, Tallián Sándor, Kacskovich Sándor, Csépán Antal, Csépán József, Somssich Lőrinc, Tevely Elek, gróf Festetics Dénes, Tallián Pál, Kornesz György, Botka Pál, Gaál Gusztáv, Gaál Kristóf, Kun Vincze, Sárközy Dénes, Lajpczig Jónás, Kacskovich Mihály, Nagy Márton, Bodonyi Lukács, Tevely Pongrác/,, Véssey Sándor, Szokolay Dániel, Szepedy Imre, Pálffy Zsigmond, Barakonyi M. lelkész, Szőllősy Lajos, Gyalokay József, Jakab István, Vogronics Antal, Kiss Lajos, Missler Ignácz, Pál András, Csima Ferencz, Sárközy Dénes, Berzsenyi Pongrác/., Szalay Károly, Kacskovics Károly, Vlass Ferenc/., Koltay László, Miklós György, Bárány Elek, Bárány Károly, Marteyn Robert, Svastics Imre, Bacsák Lajos, Devies József, Boronkay Károly, Nagy Sándor, Fekete Lajos, Turba (iyörgy, Mácz József, báró Majthényi István, báró Majthényi László, Vörös Antal, Svastics József, Igmándy Benedek, Igmándy Ignácz, Kacskovics Boldizsár, Sárközy Ödön, gróf Zichy János, gróf Forgách Antal, Inkey Zsigmond, Svastics László, Tombor József, Szarka József, Jádi Mihály, Sándor Mihály, Inkey József, Folly József, Biró István, Fatér János, Szalay János, Somogyi Miklós, Kozma Sándor, Paiss Andor, Zichy István, Nedeczky Antal, Lehner János, Domaniczky Boldizsár, Körmendy Sándor, Gulyás János, Vörös György, Matolcsy József és mások többen.Mely alkalommal: 1. Főispány úr ő Méltósága, őszinte haza szeretettől áthatott szavakkal üdvözölvén a bizottmányi gyűlést, előadja: hogy az annyi ideig nélkülözött köztörvényhatósági jogok, mellyek hazai alkotmányunk alapját képezik, a nemzetnek ismét visszaadatott, s midőn ma Somogy megye bizottmánya ezeknek gyakorlásába lép, és Ő ezen megye kormányát, mint a felelős magyar Minisztérium előterjesztése folytán Felséges Királyunk által kinevezett főispán, ismét átveszi, a magyar nemzetnél ősidőktől fogva tanúsított azon szelleméhez lépett, melyet nagy költője eme szavakban „legelső Magyar ember a Király” jelesen, legelső és legkedvesebb kötelességének ismeri. Felséges apostoli Királyunkhoz való tántorithatlan hűségünk, fiúi ragaszkodás és szeretetiinknek kifejezését adni, s az ezen egyszerű de szívből fakadó szavakkal teszi, „Éljen a Király” - mely felkiáltást a bizottmányi tagok helyeikből felemelkedve sokszorozottan s lelkesedéssel viszhangoztattak. - Boldog azon nemzet, folytatá szavát főispán úr, mely maga lelett jobbágyi bizodalommal szeretett Fejedelmet tisztelhet és uralkodót, - de kétszeresen boldog az, mely mint a magyar nemzet, felséges Királynéjában őrangyalát látja felséges Királya mellé helyezve, s midőn felséges asszonyunk bájoló szépséges jelen magasztos lelkületét s nemzetünk iránti kiváló kegyelmét s szeretetét emelvén ki, a legbensőbb érzetben esdeklő hangján kéri az Istent, hogy felséges Királynénkra, kiben a nemzet őrangyalát és veszélyek közt védangyalát tiszteli, árassza áldását őreá, nemzetünk javára minél tovább tartsa meg! Ő Méltósága hő kívánságát leirhatlan lelkesedéssel hangoztatott „Éljen a Királyné!” felkiáltással tette magáévá a bizottmány. A kegyelem és hű ragaszkodás eme nyilvánulásai után, főispán úr ő méltósága bemutatja, s Sárközy Dénes 861-ki aljegyző által felolvastatja Wenckheim Béla magyar kir. belügyminiszternek 1. é. ápril 9-én Budán 780 sz. a. kelt intézvényét, mellyel arról értesíti főispán urat, hogy a kir. apóst. Felsége f. é. március 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával őt az eddig méltóságában legkegyelmesebben meghagyni méltóztatott, - ennek kapcsában olvastatott ugyan belügyminiszternek f. é. ápril. 9-én kelt 931. számú rendelete. Melynek értelméhez képest főispán őr a mellékelt minta szerint esküt ezen első bizottmányi gyűlésben letette. 2. Most mint Somogy megyének már beiktatott főispánja, meleg szavakban fejezi ki, hogy kétszeresen kedves előtte felséges Királyunk parancsára a megye kormányát ismét átvenni, - mert egyrészről háláját véli Somogy megye közönsége irányában, mely őt ez nehéz időkben tanúsított ragaszkodása s bizalma általi kitüntetésével maga iránt lekötelezte - ez által kifejezni, más részről nagy örömére 47
