Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Pribéri és vuchini gróf Jankovich László, Somogy vármegye főispánja 1860–1886. Pályakép-vázlat egy somogyi főispánról a dokumentumok tükrében. Forrásközlés
szolgál az, hogy ez által neki jutott a szerencse, a megyei életet itt ismét feléleszteni, - s midőn a törvényes hatóságok magasztos czélját hathatós szavakkal kiemelte volna, a megye közönség részéről eddig tanúsított rokonszenvet és támogatást szívélyesen megköszönvén, azt egyszersmind továbbra is kéri, hogy magas hivatásának kellően megfelelhessen. Minekelőtte mégis a megye hatóság körébe tartozó dolgokat tárgyalás alá vétetné azon álláspontoknak megjelelésére, melyet a legközelebbi időben ezen megyei közönség irányában elfoglalt, a személyét s ezen megye tisztikarát illető törvényű eseményeket a következőkben megemlíteni helyén lenni tartja, - ugyanis 1861. évben O Felsége kinevezése folytán e megyében a főispáni méltóságot viselvén, a megye tisztikarát az azon évben alakult bizottmány alkotmányszerű befolyásával megalakította, és velők együttesen, ezen megye kormányát vezette és intézte egész 1861. végéig, midőn valamint ő, úgy a tisztikar is lemondott, és a magán élet terére vonult vissza, mig nem 1865-ben sikerült néhány—a haza elismerésére méltó-magyar állam férfiúnak O Felsége bizalmát kiérdemleni, s legmagasabb figyelmét hazai állapotaink alkotmányos rendezése felé irányítani, - ezeknek előterjesztése folytán az elhagyott főispáni székbe ismét meghivatván, azt elfogadta azon rendkívüli időkben egyrészt azért, hogy a jó remények közt meginduló állami kibékülés nagyhorderejű művének sikeritésében fáradozó kormány férfiakat nehéz feladatuk kivitelében támogatta, elfoglalta másrészt azért, hogy Somogy megyének általa kedves és szeretett közönsége irányában azzal, miként a közigazgatási teendőknek a közbizalom által hivatott - s amenyire azon körülmények közt lehető volt - megyebeli egyének általi átvészelése az ő egyénisége szolgáljon kezességül, - az akkori körülmények közt a megyei bizottmányt összehívni nem állván hatalmában, a tisztviselőknek kinevezése iránt reá ruházott jogot akként gyakorolta, hogy ez érdemben egy tágasabb körű értekezletet hívott össze, kedves emlékében marad mindig, hogy ezen értekezlet által a tiszti állomásokra javaslatba hozott egyének iránt, az értekezlet véleménye az övével megegyezvén, azokat habár az időben kinevezés utján nagy részben ugyanazon tisztikarból lehetett alkalmazni, kiknek 1860. és 1861. évben majdnem 5/4.évig szolgáltak a közönség érdekének, nem akar kiterjeszkedni azon aggodalmak ecsetelésére, melyek közt ezen egyének állásaikat elfoglalták, nem tartja tisztében állónak felemlíteni azt sem, hogy az általa alakított tisztikar mint felelt meg hivatásának, de kötelességének érzi kifejezni azt, hogy büszke reá miként a hatósági teendőket ily tisztikarral oszthatta meg, és mivel ő alkalmazta őket, kész eljárásukért az osztatlan felelőséget magára venni, — a közönség irányában pedig eljárását igazolandó, ama nagyszerű szavak idézetével zárta le előadását, „ime itt állok, másként nem tehettem, Isten engem úgy segéljen! méltóságos főispán urunk” ezen előadását kísérő őszinte lelkesedésből eredő sokszoros éljenzések lecsillapulta után, főispán úr a tisztikar lemondását jelentvén. Hagyományos szokásaink a törvényes gyakorlathoz mérten a gyűlés megtarthatásához szükséges tisztviselőket az 1861. tiszti korból helyettesítette, és pedig jegyzőül Sárközy Dénes, főügyészül Lajpczig Jónás, szolgabirául Ladányi György esküdtül Vajda Gyula urakat. Forrás: SML IV. 255. Somogy Vármegye Bizottmányának iratai. 1/1867. és 2/1867. kgy. sz. 1867. április 24. Kézzel írt nagygyűlési jegyzőkönyv. 48
