Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Gőzsy Zoltán: Adalékok a 18. századi Somogy megyei egészségügy strukturális fejlődéséhez. Orvosi ellátás, ispotályos ház, gyógyszertár
Nagyatádon azonban hiába történt meg az alapítványtétel, nem született meg a kórház. Czindery Rókus utódai nem gondoskodtak róla, másrészt a város nem tartotta prioritásnak. Az 1800-as évek elején többször is felszólította a vármegye a birtokosokat, tisztázzák az ispotályos ház költségvetését, az uradalom pénzügyeit intéző fiskális azonban arra hivatkozott, hogy mindent az előírások szerint tesznek, csak hát a költségek megnőttek időközben.24 Ennek a hozzáállásnak köszönhetően Nagyatádon a 19. század végéig kellett várni a kórház megnyitására. Olykor azonban már az alapítványtétel módja is determinálta az eredményt. Szigetváron bár éltek orvosok, sem ők, sem a város, sem a birtokos nem alakított ki ispotályt. A város a 18. század második felében folyamatosan pereskedett birtokosaival, ami jelentős mértékben behatárolta anyagi lehetőségeit. Birtokosai egyébként - miként ez Somogybán tapasztalható volt - semmilyen szociális jellegű invesztíciót nem tettek. A 18. század végén azonban megtörtént a felajánlás Szigetváron is, ami szintén Baranyából érkezett: Winkler kaposvári felajánlásával egy időben Krautszak György pécsi polgár és tímár „saját lelki nyugalmáért” Szigetvár tanácsa előtt lemondott a helyi polgároknak adott, 403 forintnyi kölcsöneiről, és ennek kezelését a magisztrátusra bízta.25 Ebből kellett volna egy később felállítandó ispotályt finanszírozniuk vagy az összegből „az ispotályban levők élelmiszerére” fordítaniuk. Azzal, hogy Krautszak nem készpénzt adott, hanem hiteleit bízta a városra, behatárolta a lehetőségeket, ráadásul az összeg elmaradt attól, amennyivel érdemes lett volna egy építkezésbe és a szervezésbe belevágni. Harmincévi birtokosságát követően éppen ekkor hunyt el Festetics Lajos, a város már teljesen kiégett a pereskedésekben, és el volt foglalva ifjabb Festetics Lajos birtokosi stratégiájának kiismerésével. így nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez a kezdeményezés napirendre sem került. A század végén tapasztalt kórház-kezdeményezéseket leszámítva leginkább városi orvosokkal találkozunk a 18. századi Somogybán, a számuk mindvégig igen alacsony volt. Orvosok szempontjából kiemelkedett Szigetvár, ahol a katonaságnak, illetve a nagyobb lakosságszámnak köszönhetően már a század elejétől kezdve tevékenykedett orvos, általában kettő-három, továbbá ugyanennyi, hasonló feladatokat ellátni képes borbély is. A várbeli katonaság számára egy-egy külön orvos és borbély állt rendelkezésre. A század első felében a város speciális, katonai és ebből fakadó közbiztonsági szerepe volt az egyetlen olyan funkcionalitás a megyében, amely maga után vonta az egészségügyi szerepet. Az orvosi tisztség betöltése Somogybán elsősorban járványokhoz kötődött. Madarász alispán 1719-ben Fáber Tamás személyében rendelt orvost a szigeti várkapitány mellé, akit ugyanakkor fel is kért megyei közegészségügyi tanácsadónak. Munkájáért 100 forint fizetést kapott évente, és Szigetvárról látta el a feladatát.26 A somogyi birtokosok azonban a járványveszély elmúlásával már feleslegesnek ítélték a tisztséget, és ugyanekkor elzárkóztak a vármegyei bába állásának megszervezésétől is. 1736-ban a Helytartótanács javaslatokat tett az egyes vármegyéknek, hogy nevezzenek ki egészségügyi tisztségviselőket.27 Somogy vármegye sebészének a szigeti várban orvosként funkcionáló Mayer Ferencet nevezték ki. Rajta kívül nem volt más okleveles egészségügyi személy a vármegyében. Somogybán a század első felében csak egy orvost alkalmazott a megye. Az 1730-as évek végén a katonai funkciói visszaszorulásának következtében jelentősen csökkent Szigetvár súlya a vármegyén belül. Részben ennek köszönhetően Mayer Ferenc is áttette a székhelyét az ekkor vármegyei központnak számító Marcaliba. Bár a világi közigazgatási és a katonai funkció csökkenése miatt Szigetvárnak a vármegyei sebész jelenlétéről is le kellett mondania, a katonaság miatt a későbbiekben is folyamatosan működött orvos a településen. O a város megbecsült polgára volt és a belső városrészben lakott. 24 SML. jkv. 1806. 652. p. 25 SML V. Szigetvár mezőváros Levéltára és Szigetvár nagyközség iratai, 1604-1946. Testimoniales, plenipotentiales, exmissionales, sententionales, 1644-1867. Testimoniales, 1797. 26 SML jkv. 1658-1728. 273. p. Nem sokáig töltötte be ezt a tisztségét, ugyanis még ebben az évben Nagyváradra rendelték. A somogyi birtokosok a járványveszély elmúlásával már feleslegesnek ítélték a tisztséget, és elzárkóztak a vármegyei bába állásának megszervezésétől is. Bodosi, 1993. 88. p. 27 Bodosi, 1993. 89. p.; Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. Bp., 1940. 70-71. p. 36
