Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Gőzsy Zoltán: Adalékok a 18. századi Somogy megyei egészségügy strukturális fejlődéséhez. Orvosi ellátás, ispotályos ház, gyógyszertár
Az egészségügy fejlődése a török hódoltság utáni Magyarországon és Somogy megyében szorosan összefüggött az egyes települések fejlettségével, illetve az általuk betöltött funkciókkal. A megyét Pécs és Kanizsa között egy viszonylagosan városhiányos régióként láthatjuk, abban az értelemben, hogy valójában hiányoztak a városi funkciók. Egy-egy speciális feladat emelhetett Id bizonyos helységeket, miként a század első felében Szigetvárt a katonai, a század második felében Kaposvárt a közigazgatási. Ennek következtében egy somogyi településen egészségügyi struktúra vagy annak bármilyen eleme két okból jöhetett létre, egyrészt egy már meglévő, speciális funkcióból adódóan (legyen ez gazdasági, piaci, közigazgatási, egyházi), másrészt az állam, a megye, a birtokos vagy egy magánszemély külső beavatkozása, invesztíciója következtében. Mivel ezek az elemek majdnem teljesen hiányoztak, a szomszéd megyékhez képest viszonylag későn, csak a 18. század vége felé találkozhatunk a stmktúra kiépülésének kezdeteivel. Az egészségügyi funkciók Somogybán csak korlátozott mértékben tudtak önmaguktól, szervesen, természetes fejlődés útján kialakulni, azt tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül külső beavatkozások révén jöttek létre az egészségügyi intézmények alapjai. Érdekes azonban, hogy e külső beavatkozások - legalábbis az ispotályos házak esetében - esetlegesek és véletlenszerűek. Nem az adott település vagy a vármegye teremtette meg, hanem kívülről, más megyéből érkezett az alapítás. Az egészségügy intézményesülésével Dél-Dunántúlon elsőként Pécsen és Kanizsán találkozunk. Az előbb említett funkcionalitást tekintve ezen nem is csodálkozhatunk, mindkét település több és sokrétű városi feladattal rendelkezett, nemcsak közigazgatási, egyházi, katonai, de gazdasági központok voltak. Mindkét településen volt már ispotály a 17. században. Somogy megyében nem alakultak ki a 18. században kórházak, a településeken csak késve és csak szűk körben jöttek létre olyan intézmények, amelyek a társadalmi gondoskodást felvállalták. Az ispotályos házakat nem tekinthetjük a mai értelemben vett kórházaknak, hanem egyfajta „multifunkcionális” szociális intézménynek, amelyben az adott közösségek az idős lakosaik számára gondozást nyújtottak.9 A szigetvári várban működő ispotályt leszámítva az első ilyen jellegű próbálkozást Nagyatádhoz köthetjük.10 Az atádi birtokos, Czindery Rókus nagynénje, Adamovits Erzsébet a végrendeletében 6000 forintot adományozott az 1770-es évek végén arra a célra, hogy Nagyatádon ispotályt létesítsenek.11 Ezen az intézményen nem teljesen a mai kórházat kell érteni, hanem egyfajta gyógyító-, ápolóintézetet, vagyontalan, elszegényedett helyi lakosok számára. Adamovits Erzsébetet az alapítványához a következő meghagyásokat tette: ezer forintot egy alkalmas épület emelésére, ötezret pedig arra, hogy annak kamataiból betegeket ápoljanak. Adamovits felhatalmazta a megyét, hogy ha valamelyik nagyatádi földesúr elmulasztaná erre vonatkozó kötelességeit, azonnal vegyék el mind a 6000 forintot, és vagy ők utalják az ispotály részére, vagy fordítsák más közcélra Nagyatádon.12 Miért tette ezt az alapítványt az amúgy pécsi lakos Adamovits Erzsébet? Az özvegy korábban megállapodott Rókus apjával, Czindery Ignác Ferenccel, hogy évente kap tőle járadékot, ez azonban elmaradt. Rókus nem értett egyet apja eljárásával, kedves, figyelmes levelekkel tartotta nagynénjével a kapcsolatot, és még apja birtokossága idején egy összegben kifizette anyja testvérét, aki így szerfelett megkedvelte a fiút, és részben ezért tette az alapítványt.13 Az első kaposvári ispotály eredete szintén a megyétől keletre, Baranyában keresendő. A pécsi egyházmegyéhez tartozó Gödre plébánosa, Winkler Mihály ajánlott fel egy alapítványt a városi aggok, gyámolítás nélkül maradt betegek ápolására és kezelésére.14 A plébános motivációi érhetőek és megfelelnek a kor katolikus, jozefinista ideáljainak, a település kiválasztása azonban viszonylag esetlegesnek tűnhet. Winkler korábban többször hozott létre segítő szándékkal különböző alapítványokat. 1797-re sikerült megépíttetnie és beindítania Bonyhádon egy ispotályt, felépíttetett Bikaion egy templomot. Azt követően fordult a figyelme Kaposvár felé, hogy barátja, Szentbalázs plébánosa is ezt a várost 9 Horn, 2007. 73. p. 10 A szigetvárival kapcsolatban lásd! Sziliné, 1990. 18-19. p. 11 SML XIII. 8. Czindery család iratai. 8. c. Czinderyné Adamovits Erzsébet levelei. 12 SML. Köz- és ldsgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: jkv.) 1794. 219-221 p. 13 Gőzsy Zoltán: Nagyatád története 1690-1823. In. Nagyatád monográfiája. Nagyatád, 2001. 150-151. 14 Bodosi, 1996. 2. p. 34
