Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)

Jenő kísérelte meg a szökést, amiről már szó volt. A tárgyaláson a bűntársak most egymás ellen vallottak, így megkönnyítve a bíróság munkáját. Szakállas azt vallotta, hogy Papp Sándor készítette elő szökési tervét, ő helyezte készenlétbe az autót, a revolvert és pénzt, előkészítette az országból való kiszökését is, szóval az összes tervek mind Papp Sándortól származtak.

Másnap, november 28-án lett volna a harmadik főtárgyalás a Szakállas-ügyben, amikor is drámai fordulat következett be. A pestvidéki ügyészségen jelentkezett egy magát megnevezni nem szándékozó férfi, s elmondta, hogy Szakállas Jenő a tárgyalás előtti napon ki akart szökni az országból, a szökésre minden elő volt már készítve, a hamis útlevél már Szakállas birtokában van, bajuszát levágatta s egész külsejét megváltoztatta, nehogy a határon felismerjék. Papp Sándor volt, aki őt segítségre kérte, ez esetben bőven megjutalmazza. Arról beszéltek, hogy Szakállas Jenő és Papp Sándor együtt hagyják el az országot. A budapesti rendőrség két nyomozója elindult a bejelentés alapján és közvetlenül a szökés előtt sikerült elfogni Papp Sándort, akinél megtalálták a pénzeket, revolvert és kettőjük részére készített hamis útleveleket. Papp Sándort a Markó utcai fogházba kísérték, míg a főtárgyalást másnapra, november 29-ére halasztották.

Ezen a főtárgyaláson aztán minden tisztázódott Szakállas Jenő kaposvári útlevél-nyomtatvány lopásától és Papp Sándor szereplésétől kezdve egészen a drámai végkifejlődésig. S a tények birtokában a budapesti főügyészség vádirata után a törvényszék kihirdette a jogerős ítéletet, amely így szólt: Papp Sándort mint bandavezért 5 évi fegyházra, Szakállas Jenőt részbeni töredelmes vallomására való tekintettel 3 és fél évi börtönre, Szakala Györgyöt 4 évi szigorított dologházra, Szalai Józsefet pedig 1 és félévi börtönre ítélte. Az elítéltek kivétel nélkül mind fellebbeztek.

Valójában ezzel az aktussal véget is ért a Szakállas-ügy. Az elítéltek közül a kisebb ítélettel sújtottak, valamint Szakala György és Szalai József letöltötték büntetésüket, Papp Sándor eltűnt a közéletből, Szakállas Jenő végül is kijutott Dél-Amerikába és ott is halt meg. Ezzel a mélabús akkorddal ért véget a nagy port felvert Szakállas-ügy.

Az edelényi örökség

Elég romantikus történetet írok most le, amely az ábrándos lelkű szép hölgyek szívét bizton megdobogtatja. Nincs másról szó, mint az egyszeri szegény, de gyönyörűséges leányzóról, akit csak megpillant a mesebeli királyfi, menten fülig beleszeret, feleségül veszi és megosztja vele fele királyságát.

De menjünk csak sorjában.

Élt Somogyszilban egy elég tehetős gazda, bizonyos Horváth János. Nem volt dúsgazdag, de nem volt a legszegényebb sem, aki maga szántott-vetett, aratott és különösebb gond nélkül, de szoros munkával élt hétholdas birtokán.

Egyszer vadászat volt a környéken, amelyre hivatalos volt Edelényi Pál, a Sopron megyei Edelény földesura. Jó kiállású, belevaló fiatalember volt, - és nőtlen! - aki még válogatott a báró- és grófkisasszonyokban, mert válogathatott, hiszen tehermentes hatezer holdas birtok állt a háta mögött. Szóval Somogyszil környékén volt a vadászat, amelyen ez az Edelényi Pál is részt vett. Vadászat után természetesen lakoma következett, melyre hivatalos volt Horváth János községi bíró is és a felszolgálók közt ott sürgölődött Katica, a bíró hét falura szóló szépségű 19 éves leányzója is. Ez a Katica olyan, de olyan szépséges szép leányzó volt, hogy egy legény már világgá bujdosott miatta a faluból. Azóta Katicát csak úgy szólították a faluban:- Katica, a lehullott gyöngyszem...

Hát ez a Katica menten szemet szúrt az ifjú Edelényi Pálnak, s mire a lakoma véget ért, a jóképű és gazdag edelényi földesúrfi ezt kérdezte a szépséges leányzótól:- Akarsz a feleségem lenni, Katica? Elviszlek kastélyomba, ahol tejben-vajban fürösztelek, egész cselédhad lesi majd minden parancsodat.

Katica egy pillanatig habozott. De csak egy pillanatig. Hiszen egyik oldalon ott kínálkozott a tökéletes jólét, a földi megálmodott boldogság, a másikon meg az a legény, aki miatta ment világgá. Hát most mit tegyen? Döntött, ahogyan józan esze diktálta. Meg sem várva atyja tanácsát, imigyen csicsergett:

168