Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)
Tankovich János (1869-1946) szegény sorban élő földműves családból származott, ezért szülei taníttatni nem tudták. Életpályájának alakulása egy népmese hősére emlékeztet, szorgalma és akaratereje révén emelkedett Id környezetéből. 1906-ban Kaposváron képviselő-testületi tag, egy évvel később városi tanácsnok, 1913 óta a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. Létrehozta a Gizella gőzmalmot, amely tíz alkalmazottal és évi ezer tonna liszt teljesítménnyel dolgozott. A malom neve fogalom volt, idősebb kaposváriak ma is emlegetik. Tankovich származása, gyermekkora révén, azonosulva a kisgazda elvekkel, szoros kapcsolatba került Nagyatádi Szabó Istvánnal, s feleségül vette annak leányát. 1912 januárjában apósával közösen alapították meg Kaposváron a Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár Rt.-t, amelynek vezérigazgatója lett. A bank jól prosperált, 1917-ben megvásárolta a kaposvári Turul Szállodát, a városi közélet akkori „templomát”. A későbbiekben, 1918-1922 között több nagyobb földbirtok került a bank tulajdonába, amelyeket — nagyon kedvezményes feltételekkel kölcsönt folyósítva - a helyben élők részére értékesített. Tizenöt éven át a kisgazdapárt Somogy megyei ügyvezető elnöke volt. Felismerte a sajtó jelentőségét, a kisgazdapárt és saját céljainak propagálására liberális agrár-demokrata irányultságú lapot hozott létre ( Délmagyarország). A kaposmérői körzetben indulva két alkalommal is győzött az országgyűlési képviselő-választáson, történetünk idején nagyon kemény küzdelem után, saárdi Somssich Miklós gróf ellenében.4 Tankovichot éles támadások érték, hogy mint a Kaposvári Kereskedők Egyesületének tagja „a zsidók uszályába" került. Erre is válaszolt, amikor így nyilatkozott: „mindig, még áldozat és anyagi erőm megerőltetése árán is iparkodtam a felekezeti és társadalmi békét munkálni, de sohasem úgy, hogy üsd a zsidót, hanem úgy, hogy dolgoztam és dolgozok,” versenyre kelve a zsidó élelmességgel is, ezért „a zsidók nem haragudnak rám. Minden ember kivétel nélkül felebarátom, a munkás, a burzsuj és a zsidó is.”5 Az Egységes Párt Somogy megyei Intéző Bizottsága felhívással fordult a választókhoz Hoyos támogatása érdekében, ami meg is hozta a győzelmet számukra.6 A választások eredményeként politikai tényezők lettek, a megyegyűlés különféle bizottságaiban meghatározó helyi képviselethez jutottak. A kaposvári közkórház egykori főorvosa, dr. Vetter Ambrus visszaemlékezésében erről az időszakról a következőket írja: ,A kisgazdapárt tudja, hogy a kórház fejlődésében megállóit [...] Legelhanyagoltabbnak a közegészségügyet látják. Ami szemükben egy a kórházzal. Érzik, hogy itt az alkalom a cselekvésre, amellyel felrázhatnák a közvéleményt. Legkönnyebben valószínűnek látszik ez a kórház reformjának elindításával, amivel a párt megmutatná az erejét is, és a nép javát is szolgálná. Ezért ezt mint programot napirendre is tűzi. Csurgó fenő adja meg az ötletet és mutatja meg az utat, amelyen a legkönnyebb elindulni és legkönnyebben lehet célba jutni. De természetesen ismerve az akkori közéletet, személyére vonatkozólag a legteljesebb diszkréciót kéri. Szerinte azokon az osztályokon vannak a legnagyobb bajok, amelyeknek nincs önálló vezetője. Ilyen többek között pl. a szülészet is, melynek ágyai a sebészet alosztályainak tekinthetők. Az itteni hibák különösen közismertek. Azért is látszik legkönnyebben járhatónak az út is [...] A párt vezetői Csurgó ötletét magukévá teszik, és elhatározzák, hogy a legközelebbi őszi közgyűlésen indítványozni fogják, hogy a sebészet keretében már meglévő 19 ágyas szülészetet önállósítsák, és a költségvetésben szereplő gyermekgyógyász főorvosi állást - mivel ilyen osztály nincs és belátható időn belül nem is lesz - minősítsék át szülész főorvosi állássá. 4 Tankovich pályáját illetően lásd! Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választás Somogybán. In. Somogy megye múltjából, 2002. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 2002. SML. 181-222. p. 5 Délmagyarország, 1922. márc. 12. 1-2. p. Kaposváron, a választás idején, a húszas évek elején 3305 izraelita élt, ami a megyei összlétszámúk 37%-át tette ki. Récsei Balázs: A Somogy megyei zsidó hitközségek dualizmus kori történetéből In. Újrakezdések. Zsidósors Somogy megyében a 18. századtól napjainkig. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 2005. 143p. Találónak érezzük Csóti Csaba ugyanezen kötetben megjelent tanulmányának megállapítását: "Az egyéneknek a zsidósággal kapcsolatos álláspontját gyakran nem valamiféle meggy ó'ződés, sokkal inkább egy-egy adott helyzet alakította." Csóti Csaba: A somogyi zsidóság 1914-1939 közötti történetéből. 128p. 6 Az Intéző Bizottság tagjai: Kacskovics Lajos alispán (megyei pártelnök); dr. Berger Samu, a Kaposvári Chevra Kadisa elnöke, a Gazdasági és Ipari Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója; dr. Fekete Gyula ügyvéd, egykori szabadkőműves; Kladnigg Alajos, a Cukorgyár igazgatója, kormányfőtanácsos; dr. Matolcsy Sándor ügyvéd, a Dunántúli Bank és Takarékpénztár vezérigazgatója; Tankovich János. 60
