Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)
Mindezt rövid kis brossurában megírják, és azt a kórházi bizottság, a megyegyűlés vezető tagjaihoz eljuttatják. A brossurában írtakat kivétel nélkül mindenki helyesli ugyan, de állásfoglalásukat a kórházigazgatótól teszik függővé, mert senki sem akarja őt megbántani.”7 Dr. Csurgó Jenó' (1874-1956) személyével részletesebben kell foglalkoznunk. 1900 áprilisában kerül a közkórház bel-, bőr- és nemibeteg-osztályára az újonnan létesített alorvosi beosztásba. Az ottani beteganyag összetétele a közegészségügy általános állapotának elmélyült tanulmányozására sarkallja. Ennek során kerül egyre szorosabb kapcsolatba dr. Szaplonczay Manó vármegyei tiszti főorvossal.8 Közös munkájuk eredményeként jön létre 1904-ben a Somogyvármegyei Közegészségügyi Egyesület. Felismerik, hogy az erőket a legnagyobb ellenség, a tuberkulózis elleni küzdelemre kell koncentrálni, ezért 1908. május 3-án megalakítják a Somogyvármegyei Tüdővész Ellen Védekező Egyesületet. Kiváló taktikai érzékkel elérik, hogy a vármegye és a város meghatározó személyiségei különféle egyesületi tisztségek révén szorosan kötődjenek hozzájuk. Csurgó 1903 óta a Berzsenyi Dániel szabadkőműves-páholy tagja, 1913-ban főmestere, a liberális gondolkodók között is az egyik legradikálisabb. Páholybeli ténykedésének ismeretében kijelenthetjük, hogy hatalmas energiákat mozgósít a „fehér halál” elleni küzdelem érdekében: szervez, oktat, adományokat gyűjt, kihasználva érdekérvényesítő lehetőségeit. Felvilágosító, egészségnevelő könyvecskéit országosan terjesztik. Munkássága nyomán 1908-ban megnyílik a Dispensaire (Tüdőbeteg Gondozó), és megbízást kap annak vezetésére. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1912-re felépül a Tüdőbeteg-pavilon, amelynek tervezését, kivitelezését, felszerelését személyesen felügyeli, és folyamatosan alakítja. Munkája elismeréseként osztályvezető főorvosi kinevezést kap, ezzel létrejön a kórházi Tüdőbeteg Osztály, amelyet 1935-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezet. Csurgó Jenő és a kisgazdapárt kapcsolata nem nyilvános, de folyamatos. 1926-ban jelenik meg A kisgazdatársadalomfejlődése, múltja, jelene, jövője című programadó pártkiadvány, amely politikai formációtól akkoriban még nem megszokott módon külön fejezetet szentel az egészségügyi kérdéseknek, ezek között az egyke elleni küzdelem, a felvilágosítás, a prevenció, a közegészségügy helyzete kiemelt szerephez jut. Az egyes fejezetek szerzői között Csurgó Jenő nevével nem találkozunk, ennek ellenére az utószóban a kiadó pártelnök kiemelten megköszöni tevékeny közreműködését. Ez a tény utal arra, hogy a párt egészségpolitikai prioritásainak megfogalmazásában tevékenyen részt vett. Szabadkőműves előéletének megfelelően rejtőzködve ugyan, de mindvégig tetten érhető az itt bemutatandó események menetét meghatározó jelenléte. Együttműködhetett, mert a közegészségüggyel, népjóléttel kapcsolatos korábbi országos szabadkőműves-program folytatására látott lehetőséget a kisgazdamozgalom keretei között. Cselekedeteit motiválhatta, hogy a helyi izraelita közösség tagjaként a Tankovich által képviselt szellemiséggel fenntartás nélkül azonosulhatott. Azt is világosan látta, hogy az általa tisztelt és személyes munkakapcsolat révén jól ismert Fay Aladár, Scholz Kornél államtitkárok által képviselt szemléletváltás, az Országos Közegészségügyi Intézet létrehozása új népegészségügyi prioritásokat jelöl ki, amelyekre a kaposvári közkórház csak nehézkesen reagál. Vetter jellemzése szerint „nem mindennapi ember. Csodás fizikummal volt megáldva. Soha nem hordott nagykabátot, talán ilyen nem is volt neki. A legnagyobb, legzimankósabb téli időben is 7 Dr. Vetter Ambrus (1893-1975). A zilahi református kollégiumban érettségizett, ezt követő orvosegyetemi tanulmányait az első világháború megszakította. Kaposváron a 44-es gyalogezrednél egészségügyi katonaként teljesített szolgálatot. Ekkor ismerkedett meg Tankovich leányával, későbbi feleségével. (Tankovich másik leányának férje dr. Kaposváry (Vétek) György, Kaposvár 1922-1945 közötti polgármestere.) Családi kapcsolatai révén a kisgazdapárt legbelsőbb vezető köreivel, a megye és a város politikai és közéletét meghatározó személyekkel ápolt mindennapi kapcsolatot, így visszaemlékezései fontos kordokumentumok. A Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében személyzeti anyaga hiánytalanul fellelhető. A visszaemlékezésében hivatkozott „brossurára” a kutatás során nem leltem rá. 1920-tól a budapesti Szent István kórház sebészetén, majd a II. Női Klinikán dolgozott, 1924-ben tanársegéd. 1927-ben nevezték Id a kaposvári szülészet élére, 1948-ig osztályvezető volt, ezt követően magánorvos. 1952-ben megszervezi a megyei onkológiai gondozót, amelynek 1967-ig vezető főorvosa. Bővebben: Gáspár Ferenc: Vetter Ambrus visszaemlékezései. In. A Kaposi Mór Oktató Kórház 160 éve. Kaposvár, 2007. 92. p 8 Dr. Szaplonczay Manó (1856-1916) egészségügyi főtanácsos huszonöt éven át - haláláig - Somogy Vármegye tiszti főorvosa, a Somogyvármegyei Közegészségügyi Tanács elnöke, az Országos Közegészségügyi Tanács tagja, a megye közéletének meghatározó személyisége volt. 61
