Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
szerepével és fontosságával foglalkozó sorokat az urbáriumban. A szöveg szerint Szigetváron több változás történt az utóbbi idó'szakban. Ebbó'l kifolyólag az esküdteknek egyfajta stabilizációs szerepet szántak (stabilimentum), ezenkívül - a felvilágosult abszolutizmus elveinek megfelelően - a köz és a közösség javát kellett szolgálniuk, olyan rendszabást kellett megalkotniuk és képviselniük, amely a közösséget a megfelelő irányba vezeti.50 Hasonló elveket fedezhetünk fel a szigetváriak elvárásai között. 1768-ban az urbárium előkészítésekor hibaként említették az esküdtek személyének állandó váltakozását, ami szerintük instabilitáshoz és a közösség kárához vezetett. Az esküdtek személyétől, illetve azok állandóságától a megfelelő rendtartás bevezetését {ad inducendum bonum rerum ordinem) és a közjó stabilitását (boni publici stabiliendum) remélték.51 Egyértelműen látszik a fentebb vázoltakból, hogy mind a birtokos, mind a közösség elsősorban a közjót {bonum publicum), a rendet {ordo) és az állandóságot (stabilitas) tartotta szem előtt, és ebben nagy jelentőséget kaptak az esküdtek. Ezeket az elveket az is biztosította, hogy - lehetőség szerint - ügyeltek az esküdtek arányos és igazságos kiválasztására. Általában azt tapasztaljuk, hogy az első három esküdt a belső vagy a kanizsai városrészből került ki, a vagyonosabb, befolyásosabb polgárok közül, míg a negyedik esküdt a pécsi városrészből, ám onnan is leginkább vagyonosabb kereskedők, kézművesek. A 18. század első felében különösen, de a század második felében is evidenciának számított, hogy az esküdtek között mindegyik nemzetiség képviselve volt. A kezdetben három, később négy, majd 1790-től hat esküdtet egymás után, sorban választották.52 Az elsőként választott juratus lett a „Fő Eskütt”, míg az ezt követő választási sorrend a további hierarchiát jelölte ki.53 A század utolsó évtizedében, a magasabb közigazgatási feladatoknak, illetve a kandidációval kapcsolatos elvárásoknak megfelelően hatra emelték az esküdtek számát, ez a szám azonban még így is elmaradt a szabad királyi városokban és nagyobb mezővárosokban megszokottakhoz képest. Bíró és az esküdtek viszonya Abban az esetben, ha a megválasztott bíró valamilyen okból kifolyólag már nem tudta tovább ellátni feladatát, akkor az elsőként választott ún, „Főeskütt” vette át automatikusan a tisztséget, őt azonban a magisztrátusnak és az úriszéknek is meg kellett erősítenie. 1754 januárjában választották bírónak Kalaber Györgyöt, aki azonban rövidesen meghalt, ezért márciustól már az első esküdt, Barics András vette át a posztját. Ebben az esetben új esküdtet is választott a közösség a megürült helyre.54 A magisztrátus ülését a bíró vagy az első esküdt vezette, és a határozatképességhez szükséges volt egyikük jelenléte. A városbírót többször is helyettesítette a főesküdt. Éppen 1754-ben láthatjuk, hogy Barics július 12. és augusztus 12. között nem vett részt a magisztrátus munkájában, ez idő alatt a márciusban első esküdtnek előlépett Antalics György látta el a bírói teendőket, és az iratokon ebben a hónapban - nem szokatlanul - judexként szerepelt 55 Ugyanezzel találkozhatunk 1744-ben is, amikor Birisics Miklóst Borent Pál esküdt helyettesítette. Amikor az első esküdt vezette a tanácsülést, a jegyzőkönyv jelezte, hogy helyettes bíróról {judex substitutus) van szó.56 Ugyanígy, a jegyző huzamosabb távolléte idején helyettes jegyzőt állítottak {notarius substitutus), aid szintén csak befolyásos és megbízhatónak tartott személy lehetett, ezért kérték fel erre a tisztségre például Pozsonyi Antalt, aki korábban a bírói, perceptori hivatalokat is viselte.57 50 „Respectu Juratorum autem siquid hos continuo mutari in Oppido Szigeth observaretur hujusmodi alternationes autem in damnum publicis et remoram boni communis vergere dignosceretur, itaque ad inducendum Bonum rerum ordinem, eumque pro commodo communitatis Oppidanae et ipsius etiam Boni publici stabilimentum.” BMMI Sz. 58. 151. 1. 1676. 51 BMMI Sz. 58.151.1.753. 52 Kanizsának az 1720-as években már 7 esküdtje volt. Kaposi, 2006. 24. p. 53 Vö. BMMI Sz. 58. 151. 1. 688. Az 1790-es években, mikor a szabad királyi városi rangra pályáztak, Homung Domonkos, az első számú esküdt szenátorként szerepelt az iratokban. 54 SML V. 78. Prothocollum, 1754. 55 Uo. 56 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 98. p. 57 Uo. 29
