Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Csóti Csaba: Nemzeti turizmus Fiumében az 1880-as években
• 1882. szeptember: A Debreceni Iparos Ifjúság látogatása: 320 fő • 1882. szeptemberre tervezett, de elmaradt látogatás: budapesti iparos ifjúság,” 407 fő • 1883. március 8-10. gróf Szapáry Gyula és gróf Széchenyi Pál „politikai fontosságúnak" beharangozott 3 napos kirándulása. (A fogadásuk hasonló koreográfiával, mint a nagy létszámú kirándulók esetében, kiegészítve egy kormányzói vizitel.) • 1883. május 12-13. a csurgói gimnázium diákjai Fiumében. (Az első eset, hogy vidéki gimnázium diákjai érkeztek Fiumébe.) • 1883. június 21-22. a budapesti József Műegyetem 24 diákjának kirándulása Annak okát, hogy az 1882 szeptemberére tervezett 407 (!) fős kirándulás elmaradt, talán abban kereshetjük, hogy a debreceni kirándulást már komoly, a sajtóban megjelent kétkedés fogadta, oly annyira, hogy még a polgármestert egyértelműen támogató „Fiume” is így írt 1882. augusztus 31-én: „a debreceniek a vég céljában reális eredménnyel nem bíró költséges vendéglátás mellőzését maguk kérték. ” Úgy tűnik azonban, hogy hiába, hiszen - a fennmaradt iratok tanúsága szerint - az ő kirándulásuk is éppen úgy zajlott le, mint a már ismertetett budapesti iparos-látogatás. Ha figyelembe vesszük a fentiekben röviden ismertetett eseményeket, akkor felmerül a kérdés: miről is volt szó tulajdonképpen? Az idegenforgalom fejlesztéséről? Gazdasági kapcsolatok építéséről? Valószínűleg mindegyik szempont motiváló volt, hiszen a „tengerhez, magyar” kossuthi jelszó az egész 19. század folyamán benne élt a magyar közgondolkodásban, akár a természeti szépség iránti romantikus vágy, akár a kapitalista gondolkodáshoz köthető gazdaságfejlesztés - nemritkán mind a kettő - járt valakinek a fejében. Érzékelhető azonban az is, hogy ezt a néhány évet a látogatások szervezése kapcsán átlengte egy nagyon is gyakorlatias cél: a magyar politikai nemzet fogalmának terjesztése Fiumében és Fiume elfogadtatása „magyar városnak” a szárazföldi Magyarországon. A Fiumei Provizórium beálltával Fiume városa rendkívül sajátos politikai viszonyok közé került. A város társadalmi elitje olaszul beszélt és részben olasz eredetű volt, éppen abban a korban, amikor a nemzeti érzés mindenkit megérintett, és a személyes önmeghatározás szempontjából is rendkívül fontossá vált. A város lakosságának tömegei horvát nemzetiségűek voltak, és számos más nemzetiség tagjai is kisebb-nagyobb közösségeket alkottak. Az olasz identitású polgároknak azonban nem volt reális alternatíva az éppen csak születőben lévő olasz nemzetállamhoz tartozás, míg a Horvátországba történő betagozódás gazdasági-társadalmi pozícióik elvesztését hozták volna. Ezek között a viszonyok között a meghatározó olasz anyanyelvű polgárság számára a magyar uralom nyereségnek, sőt az egyetlen garanciának számított a „szláv tenger” sarkában. Ciottá polgár- mester ennek a szemléletnek és gondolatnak volt az elkötelezettje és a jelképe. A fővárossal történt kapcsolatfelvétel során a - mondjuk így - régi patríciusok érdekei találkoztak a magyar állam vezetőinek érdekeivel. Az 1881-1884 között lezajlott kirándulások, nagyrendezvények célja elsősorban a magyar nemzetállam és a nem magyar lakosú Fiume közötti testvéri kapcsolat demonstrálása volt Ciottá és köre számára. Ugyanakkor a gazdasági Ids- és középegzisztenciákon keresztül a fiumei „magyar politikai nemzet” eszme terjesztésének eszköze volt a magyar politikai-társadalmi elitnek. A felsorolt kirándulásokat 1881-1884-ben kisebb városi szerepvállalással követték a már említett középiskolai tanulmányi kirándulások, illetve egyes nagyrendezvények is. (Pl.: a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség 1884-re tervezett, de csak 1887-re megvalósult vándorgyűlése.10) A nemzeti eszme és a nemzeti gondolat fontossága, a város és a „kontinentális Magyarország” közötti érzelmi-politikai kapcsolat összefűzése a korabeli magyar és olasz nyelvű lapok visszatérő témája volt a látogatásokról szóló tudósítások kapcsán. így a „Fiume” 1882. április 1-én így írt a budapesti iparosok elmúlt látogatásáról szóló tudósításában: „Az anyaország iránti elvitázhatatlanulfönnálló rokonszenv, mely a kereskedelmi összeköttetések létesítésénél és ennek megszilárdításánál hasonlóképp fontos szerepet játszik, megkönnyebbíti és elősegíti ama fontos nemzetgazdasági föladat megvalósítását, mely reánk a tengerészet terén vár, s mely célból a magyar állam részéről már eddig is oly nagy áldozatot hoztak... ” A Székesfehérvár 10 DAR Mag. F7/188L, F10/1882. 291
