Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Csóti Csaba: Nemzeti turizmus Fiumében az 1880-as években

és Vidéke 1882. május 19-én pedig azzal kezdte beszámolóját a fiumei útról, hogy így fogalmazott: „A kisfiúmé, Magyarország gyöngye, kitett magáért... ”

Az egykori lapok e mellett természetesen nem szűkölködtek Ciottá polgármester laudálásában és a vendégeket vezető, budapesti, fehérvári, debreceni stb. potentátok éljenzésében sem, ahogy minden tudósításban szerepel, hogy az üdvözléskor és elutazáskor elhangzott az „Éljen Fiume! Éljenek a magyarok!” felkiáltás is.

Összefoglalva a fiumei turizmus két évtizedét megelőző 4-5 évben történteket; elmondható, hogy a fiumei idegenforgalom kialakulása, az opatijai tengerpart magyar nyaralókkal való „megtöltése” legalább annyit köszönhet a korabeli nemzeti gondolatból fakadó polgármesteri aktivitásnak, mint az állami infrastruktúrafejlesztésnek. Az összefüggésekre, pontosabban a sokféle eredő összetalálkozására jól rávilágít a „nagy kirándulások éve,” 1882 után alig két hónappal a Fiume című lapbanl883. február 12-én megjelent rövid tudósítás: „Abbáziából [...] A vasút megvette a Villa Agnolina parkot s ez népszerűvé tette Magyarországon az üdülőhelyet [...]. Elszaladtak a telekárak. ” Fiume és környékére kétségtelenül gyorsan vált nagyon vonzó célponttá a turizmus megszületésének korszakában a magyarországi látogatók számára.

Nem túlzás azonban azt állítani, hogy a tengerparti üdülő-fejlesztés sem indulhatott volna meg a nagy volumenű kikötőfejlesztés nélkül. Az első látogatókat bizony nem, pontosabban nem csak a tengerpart romantikája vitte el Fiúméba és környékére. Komoly ösztönző erő volt egy olyan nemzeti eszmébe vetett hit, mely romantikus hevületből született (vö. a „magyar tenger”, a „tengeri hatalom” ígérete) és mely eszme hathatós támogatót talált Fiume város polgármesterében, aki befolyását és részben a város pénzét áldozta arra, hogy meggyőze az „anyaországi magyarokat” arról, hogy a fiumeiek éppúgy ragaszkodnak Magyarországhoz, mint a magyarok a „tengerpartjukhoz.”