Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Tánczos-Szabó Ágota: "Baja város szép helyen van". Egy dél-alföldi város idegenforgalmi hivatalának működése a két világháború között

halakból, szabadtűzön, bográcsban, frissen főzve a vízparton, hetenkint egyszer tánccal egybekötött társas vacsorán kerül terítékre tésztával 1-1,50 P adagonkénti árban.”

A prospektusok kiadása, hirdetésekben, nemzetközi vásáron, kiállításokon való szereplés persze jelentős költségvonzattal járt, amelyet az idegenforgalmi hivatal nem mindig tudott előteremteni. A társirodák, idegenforgalmi szervezetek felkéréseire, ti. hogy prospektusokat küldjön. Madarász sokszor csak mutatványszámokat mellékelt, a hirdetőcégek megkereséseit a nyomorúságos pénzügyi helyzetre hivatkozva sorra elutasította, és fedezet hiányában elmaradt pl. a Baja nyaralóvárosról a Magyar Litográfiái Vállalat által tervezett plakátterv gyártásának elindítása is. „Pénz nélkül a legszerényebb idegenforgalmi tevékenységet sem lehet kifejteni” - szögezi le Madarász 1935-ben a polgármesternek írt levelében. A hivatalvezető találékonyságára jellemző azonban, hogy bajai születésű politikusokat, ismert embereket agitált: fejtsenek ki propagandát városuk érdekében, de eszébe jutott az is, hogy egyedi gyártású műanyag cigarettaszipkákkal reklámozza Baja vízi város, nyaralóhelyet.

Mindennél erőteljesebb negatív propagandát jelentett viszont az a tényező, amelyről Madarász így számol be a területi erdőmérnöknek a harmincas évek közepén: „Nap-nap után panaszolja a Dunánfürdőző közönség, hogy a tehenek, sertések csapatostól járnak oda itatásra és ott piszkítanak. ” ,A napokban is 150 pesti vendég érkezik Bajára, akiket ki akarunk vinni egy kis dunai strandolásra. Ez idén mindössze kétszer lehettem kint, mindkétszer tehéncsorda fogadott. A legkellemetlenebb helyzetbe kerültem vendégeink előtt. Hajlandó lennék a pásztornak néhány pakli dohányt vagy néhány pengőt is juttatni az ősszel, ha ebből a kínos helyzetből kiszabadítana, úgy hogy a jószágokat itatás és delelés céljából lefelé terelné, oda, ahol már nincs fürdőző közönség.”

A fenti probléma idővel így vagy úgy, biztosan megoldódott, és a közlekedés, valamint a vendéglátóipar anomáliái, illetve a pénzszűke ellenére, Baja város idegenforgalmi hivatala lelkes és találékony vezetőjével az élen hatékonyan végezte munkáját. Baja nyaralóváros akart lenni, erre predesztinálva érezte magát, a bajaiak pedig úgy vélték, városuk sikerrel felel meg a kihívásnak. Baja várost állítólag 1939-ben nyaralóvárossá nyilvánították, de ezt, illetve a hivatal 1940 utáni sorsát további kutatásoknak kell feltárniuk. Végül egy idézet az említett 1933-as pályázat nyertes pályaművének szerzőjétől: amilyen készséges örömmel látja ez a nyaralóváros az ideérkezőket, oly büszke, jóleső érzéssel kíséri ki az őszi szél suttogásakor az innen távozó kedves vendégeket, akik viszontlátásra integetnek búcsút, barnára sült arccal, vidám kedvvel és megelégedéssel szemünknek. Mikor a vonat ablakából, vagy autó volánja mellől, vagy hajó fedélzetéről lobogtatják búcsúkendőiket, felharsan ajkukon a dal, amit a bennszülöttektől oly szívesen tanultak el, hogy: Ba-ja vá-ros szé-ép he-lyen van!”