Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Tánczos-Szabó Ágota: "Baja város szép helyen van". Egy dél-alföldi város idegenforgalmi hivatalának működése a két világháború között

útjuk során a városba, mintegy 25 gépkocsival. Az idegenforgalmi hivatal által szervezett ünnepélyes fogadtatás és vacsora pedig nyilván pótolta a vendéglátóipar egyéb hiányosságait, mivel a korabeli iratok és a sajtó is pozitívan számoltak be az eseményről.

A fenti problémák megoldásán túl az idegenforgalmi hivatal vezetője idejének jelentős részét programszervezéssel töltötte. Kevés költséggel járó, különleges bajai és bácskai vonatkozású programokat szervezett, továbbá a magyar nemzeti kultúrmunkát segítő dal- és zeneversenyeket, népviseletet, népművészetet bemutató eseményeket. Ilyenek voltak: pl. 1) a farsangi maszkajárás, jelmezes, álarcos tömegfelvonulás, amely bállal zárult. A program érdekes mozzanata volt a Baján élő bunyevácok „kóló”-ja, körtánca. 2) A Jánoska-eresztés májusban, mely a világon egyedül csak Baján szokásos, vallásos tárgyú népünnepély volt. A vízimolnárok és vízen járók szentjének szobrát feldíszített és kivilágított kompon meghajókáztatták, számos csónak és vízi jármű kíséretében, evezős, csónakázó egyletek részvételével, nagy ünnepség keretében. 3) Bácskai Bokréta, a bácskai népviseletbe öltözött dalárdák versenye. A felsorolt három esemény megrendezésére általában évente sor került, s ezeket szerepeltették az országos programfüzetekben is. Rendkívül kellemetlen lehetett tehát a hivatal vezetőjének, amikor 1935-ben a János-ünnepély elmaradt, valószínűleg azért, mert a fő támogató, a kalocsai kanonok nem küldte meg időben a rendezéshez szükséges összeget.

Sikerrel zárult viszont az 1934-ben megrendezett vándordíjas Csonka-Bácska dalverseny. A verseny szervezésének nehézségeit jól szemlélteti, hogy a beszervezendő Bács megyei községek dalárdái különböző kifogásokkal igyekeztek kihúzni magukat a nemes kihívás alól. Legjobban szemlélteti mindezt a jánoshalmi főszolgabíró levele (1933): ,Ajárásban, úgy mint a többi bácsmegyei járásban, nincs népművészet, sem népviselet olyan, melyet az idegeneknek be lehetne mutatni. Dalárda egy van, tudomásom szerint a járásban, Jánoshalmán. Erről sohasem hallottam, hogy valami kiváló lenne. A főszolgabíró kéri, hogy őt a vezetőségből hagyják ki, mert nem szeretne a tömegesen érkező külföldiek előtt felsülni. A szellemi táplálkozás és felfrissülés sajnos a járásban nem hódít, mert az eddig próbált előadásokra sem megy el senki. ” A verseny végül mégis jelentős és országos visszhangé esemény lett, s a város kisgyűlése 100 pengővel jutalmazta meg a szervező Madarász Lajost, a magyar dalkultúra területén végzett lelkes munkájáért. A sikeres nap örömét talán csak az tompította némileg, hogy a győztes jánoshalmi dalárda a közös ünnepi vacsora helyett moziba kívánkozott.

A fentiek mellett különböző hangversenyek, sportesemények, kiállítások, vetített képes előadá- sok, jégünnepély, kultúrestek szervezésére került sor. A hivatal részt vett egyéb, társadalmi-politikai jelentőségű ünnepségek megszervezésében is, (mint pl. a felszabadulási ünnepély, vagy Gömbös Gyula 1934 nyarán történt látogatása), de megpróbálkoztak a szabadtéri előadás műfajának meghonosításával: június és szeptember között megafon-hangversenyeket tartottak a kivilágított Déri-kertben. 1934 augusztusában pedig a Kamarás Dunán került előadásra József kir. herceg Colombus c. színjátéka, amelyre több szomszédos városból filléres vonat érkezett. Tervbe vették idénymúzeum felállítását, amely népművészeti, iparművészeti, népviseleti tárgyak bemutatását tette volna lehetővé a városba érkezett idegeneknek addig is, míg Baján a múzeum kérdése megoldást nyer.

Végül, de nem utolsósorban a hivatal talán legfontosabb munkaterületéről, a propagandáról is ejtsünk szót. 1933-ban még a polgármesteri hivatal hirdetett meg „Baja város szép helyen van” címmel pályázatot (a város idegenforgalmi szempontú bemutatása volt a feladat), amelynek győztes pályaművét rádió-előadásra szánták. Madarász a beérkezett pályaművek ötleteit később a hivatal által kibocsátott prospektusokhoz is felhasználta, így születtek az ehhez hasonló hangzatos reklámmondatok: „Víz, homok, végtelen tér, napfény, erdei levegő!” „Olcsóbban nyaral Baján, mint él otthon!” „Jó konyha, kitűnő borok, olcsóság!”. A legjelentősebb és igazán jól sikerült brossura: Az Utas könyvének Baját és Bács-Bodrog vármegyét bemutató része 1935-ből, amelyben Bajával kapcsolatban a következőket emelték ki: megyeszékhely sok hivatallal, jó közlekedés, jól felszerelt szállodák. Homokzá- tonyos strandok, dunai szabadfürdőzés, langyos vizű Kamarás Duna, biztonságos gyermekstrand. Sportlehetőségek terén: horgászat, evezés, vízipóló, úszásoktatás, teniszpályák, vívókurzusok, céllövőkert. Szórakozás terén: 2 mozi, egy kertmozi, idényszínházi előadások, hangversenyek, kaszinók, „bridge-szalon”, sakk-kör, zenés kerthelyiségek, kirándulás. Végül a gasztronómiának is szántak jó pár sort: különleges bajai halételek: ikraleves, kecsegepörkölt, rántott harcsa, süllő roston, krumplis csuka, dévér nyárson, angolna csikóslében, kárász lisztben. „Bácskai zamatos halászlé eleven dunai

269