Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
ezzel a határozatlanokat a maguk pártjára csalogassák, mert bizony már akkor sem szeretett senki sem a vesztes oldalán leszavazni. Reggel aztán mindjárt Márffy Emil szerzett előnyt. Hja, olyan ügyes főkortese volt, mint Bien Dávid. De úgy 10 óra felé Thaly behozta az előnyt, mert neki sem volt elveszett ember a főkortese, sőt egyszerre az élre is ugrott. Nem csodálkozott senki, hiszen az ország túlnyomó többsége független 48-as párti érzelmű volt. De már ekkor láthatta mindenki, hogy fej-fej melletti küzdelem után dől majd el a mandátum sorsa egyik, vagy másik fél javára. Pelczéder azonnal a kezdés után a harmadik helyre szorult s ezt szilárdan tartotta is, a mandátum sorsába aligha szólhatott volna bele, hiszen a mintegy 6000 ossz voks közül alig 600-at szerzett délig. A két vezető jelölt között viszont változatlanul folyt a küzdelem s mire elérkezett a déli harangszó, már jóformán leszavazott mindenki, aki csak szavazni akart, s ekkor a helyzet a következő képet mutatta. Márffy 2450 szavazat Thaly 2500 szavazat A kortesek összevissza rohangáltak, hogy felhajthassák az utolsó voksokat, fiákerek gördültek a város utcáin, a konyhán már készen gőzölgött a birkapörkölt, a csapon hűlt a sör, amikor egyik kortes felvonult Szenna 160 voksával. Zöld színű lobogó alatt jöttek, mint a végzet, négyes sorokban és ordítva kurjantgatták be a város utcáit: A Bien Dávid, meg a Márffy, Mind a kettő birkapárti, Kalapjukba, mint virágot, Kitűzték a birkacsánkot, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! A Márffy-pártiak lehorgasztott orral ismételgették:- Elvesztünk... És ekkor következett be a drámai fordulat. Amikor a szennaiak elérkeztek a szavazó barakkokhoz, mintha vezényszóra tették volna, (mert hallottak valamit rebesgetni,) nem vonultak be egyenesen a Thaly barakkba leszavazni, hanem a középső kis barakkba tartottak, mintha csak kisdolgukat óhajtották volna elvégezni. Ott már várta őket Bien Dávid, (aki mellesleg a legnépszerűtlenebb ember lett a városban,) és személyenként húsz koronát adott minden egyes voksért. A jó szennaiak megértették a „jó szót”, sorjában tartották a markukat és a zöld zászlókat összetekerve a mellékhelyiség sarkába helyezték, alaposan rábámultak az akkor nagy pénznek számító húszasra, aztán habozás nélkül zsebre gyűrték és bementek leszavazni - Márffy barakkjába. Ezzel vége is lett a szavazásnak és kialakult a végeredmény: Márffy 2612 szavazat Thally 2543 szavazat Tehát 69 szavazattöbbséggel Márffy Emil földbirtokos, munkapárti jelölt lett Kaposvár kerületének képviselője, hála Bien Dávid ötletének és a középre épített kis barakknak. A Thaly-pártnak már csak egy vigasza volt: kortesei elvonultak a szennaiakkal együtt a birkapaprikásra és a jégbehűtött sörre. A szennaiakra meg örökre ráragadt a „szennai böcce” gúnynév. Parasztszóval böccének nevezték a borjút, amely nagyon rábámult a húszasra és amely kisdolgát végezte a kis barakkban - szavazás előtt. Bien Dávid meg megkapta a Korona szálló, kávéház és étterem bérletét nagyon előnyös feltételek mellett. Ez volt az utolsó békebeli választás Kaposváron. A legközelebbire már 1920. január 28-án került sor a városra magára korlátozott kaposvári kerületben. (Még egyszer nem döntenek a „szennai böccék.”) Ezen részt akart venni Márffy Ödön, mint a magyar királyság jelöltje. De végül visszalépett, azonban részt vett dr. Korponay Sándor kaposvári ügyvéd, kormánypárt, dr. Neubauer Ferenc szintén kaposvári ügyvéd, kisgazdapárti, végül Ereky Károly budapesti tisztviselő, az Ébredő Magyarok pártja programmal. Érdekessége e választásnak, hogy ez volt az első titkos, általános szavazásos választás Magyarországon és ezen éppen az a szociáldemokrata párt nem állított jelöltet, amely mindig és kö136
