Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
Milyen másként festett volna elképzelése! Meg sem kísérlem lényegében felvázolni. Mert mi további értelme is lenne?! A kombinációknak is tág teret kell szentelni, különben is ki lehetne dominózni, melyik helyre került volna mágnás és melyikre dzsentri. Az alispán gondolkodására nagyon jellemző, (ha ugyan még szükség volna újabb történetekre), ahogyan Sárközy Györgyöt főispán korában kezelt, helyesebben lekezelte. A Nemzeti Kaszinó klubéletét fejlesztendő, az elnökség elhatározta, hogy kéthetenként előadást rendez, amelynek megtartására valamelyik megyei előkelőséget kéri fel. így esett a választás dr. Sárközy György főispánra is. Az csak természetes, hogy egy aktív főispán előadására összegyűlt a város minden számottevő személyisége, a vármegye tisztviselői kara teljes számban, az értelmiség, a kereskedők, az iparosság hangadó egyéniségei, de bezarándokoltak erre az alkalomra Kaposvárra a megye előkelőségei közül többen is, aztán díszes hölgykoszorú, élükön Stephaich Pál központi járási főszolgabíró nejével, egyszóval ott volt a város minden potentátja, a vármegye számos előkelősége, díszes és reprezentatív hölgygárda, s aki alaposan körülnézett, az megállapíthatta: egyetlen ember hiányzott csupán - Stephaich Pál, a központi járási főszolgabíró. Tudnivaló, hogy Sárközy György a barcsi járás főszolgabírói székéből került a magas főispáni pozícióba s ha más nem is, a volt kollégának kijáró kartársi szolidaritás is megkövetelte Stephaich Pál főszolgabíró megjelenését. Folytak a találgatások az előadás után, mi lehet az oka, Stephaich Pál tüntető távolmaradásának? Haragos asszony van-e kettőjük között? Távolabbi összekoccanás a távolmaradás oka? Hivatalos elfoglaltság az akadálya? A két dudás elmélete húzódik meg itt is? Másnap aztán kiderült az igazság. Mert az igazság végül is mindig kiderül. Stephaich Pál egyik vidéki földbirtokosnál töltötte az estét - bridzseléssel. És amikor megkérdezték tőle: miért nem inkább az előadáson vett részt, nevetve felelte:- A bridzselésnél többet tanultam, mint ennek a Szabó-féle kreatúrának a paraszti ömlengésén. A tény ugyanis az volt, hogy Sárközy Györgyöt a paraszti Nagyatádi Szabó István kisgazdavezér, földművelésügyi miniszter neveztette ki Somogy vármegye főispánjává. Stephaich Pál mondását, persze, besúgták Sárközy Györgynek. Maga Stephaich Pál is akarta, hogy tudjon róla... Barcsay Ákos Noha Somogy vármegyének csak egyik mellékalakja volt, mégis a legtöbbre vitte. Azzal kell kezdenem, hogy Barcsay Ákos Erdélyből menekült át Magyarországra, ahol is csak egy szerény banktisztviselői állás várta, még pedig elég periferikus helyen, Barcson. Nagybarcsai Barcsay Ákos, az erdélyi fejedelmi sarj innen került a barcsi főszolgabírói stallumba, ahonnan már Kaposvárra jutott, a központi főbírói székbe, majd innen Somogy vármegye főispánjaként került az ősi vármegye élére. De itt most álljunk meg egy szóra. Volt egy Barcsi Ábrahám nevezetű erdélyi költő, akivel azonban Barcsay Ákos nem tartotta lemenő rokonságot. Ez a Barcsai Ábrahám előbb a bécsi magyar nemzeti hadseregnél szolgált, mint akkori több testőrtársa, később azonban dragonyos tiszt lett és mint dragonyos ezredes is vonult nyugdíjba erdélyi birtokára, ahol már csak a költészetnek élt és költeményeit Révai Miklós gyűjtötte össze és adta ki Orczy Lőrinc verseivel együtt. (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei, Pozsony, 1789.) Ám Barcsay Ákosunk ezt az őst megtagadta s magát a nagybarcsai Barcsay Ákos erdélyi fejedelemtől származtatta. (Született 1619, meghalt 1664.) Ez a Barcsay Ákos 1657-ben, tehát 38 éves korában már Erdély helytartója lett s a következő, 1658. évben Rhédey Ferenc lemondása után a török porta Erdély fejedelmévé nevezte ki. Eleinte nem akarta elfoglalni a fejedelmi széket, mert a kinevezés a töröktől származott, de a következő évben mégsem engedte át Kemény János grófnak, noha Kemény kinevezését nem a török portától kapta, hanem az erdélyi rendek választották meg. Tudni kell azonban, hogy a török porta kinevezése akkor összevágott a magyar érdekekkel, mert így II. Rákóczi György után is ízig-vérig magyar ember került az erdélyi fejedelmi székbe. Barcsay Ákos, a Hunyad megyei család ismert őse, a lugosi és karánsebesi bán, majd Hunyad vármegye főispánja, rangos fokozatként erdélyi helyettesi, végül 1658-ban beülhetett az erdélyi fejedelmi székbe. 133
