Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Nagy-Tóth Mária: Valentianus Purgolt, a Batthyányak újkeresztény orvosának levelei, 1622–1636. II. közlemény
NAGY-TOTH MARIA VALENTIANUS PURGOLT, A BATTHYÁNYAK ÚJKERESZTÉNY ORVOSÁNAK LEVELEI, 1622-1636 II. Közlemény A tanulmány a 2007-es évkönyvben Valentianus Purgolt, a Batthyányak újkeresztény orvosának levelei, 1622-1636. címmel megjelent tanulmány folytatása.1 A levelek közlését azért tartottuk fontosnak, mert a harmincéves háborúról kevés forrás maradt fenn hazánkban. A források közzététele előtt néhány dologban szükséges pontosítani az előző közleményünkben leírtakat. Abban szó esett egy „nemes emberről”, akivel Purgolt doktor a borüzleteket intézte. O nem volt más, mint Friedrich Lebzelter, szász udvari titkos kamarai tanácsos (,geheimer Cammerdiener’j. Batthyány (II.) Ferenc fiának, Adumnak keresett nevelő neve is kiderül a levelekből: Wolf I läcklmüller. A levelek állapota2 nehezítette az olvasást és az átírást.3 Ezért sok helyen kellett alkalmazni [...] jelzést, ami vagy a kiolvashatatlan vagy pedig a sérült papír miatt hiányzó szavakat jelöli. A tanulmány első részében a rövidítéseket nem mindenhol tudtuk feloldani az évkönyv és ezzel együtt a tanulmány korlátozott terjedelme miatt. A rövidítések magyarázata az alább közölt jegyzékben olvasható. A koraújkori német nyelvű levelek írói nem a mai nyelvhasználatnak megfelelő kis- és nagybetűket alkalmazták. Jelen esetben is előfordult, hogy például a Batthyány (II.) Ferencnek címzett levelek címzésében a ..Frantz, Frantzen” (Ferenc) nevet hol kisbetűvel, hol pedig nagybetűvel írta Purgolt. A „Spanische Zalung" esetében bizonyára megkülönböztetésként használta a „spanyol” melléknevet, ezért írta nagybetűvel, de például a „zeit” vagy a „Zeitung” főnév kisbetűvel szerepel. Mindenhol megtartottam a levélíró által használt kis- és nagybetűket, egyetlen kivételként említeném a német „z” betűt, melyet sok helyen nagybetűként alkalmazott olyan szavaknál is, mint például a „zue”. Ilyenkor, természetesen, kisbetűre cseréltem. Az „auf’ szót ,,vf’-nak, „wf’-nak és „auf’- nak is írja, az „und”-ot pedig „vnd”-nak, „Mnr/”-nak vagy éppen „múlt”-nak. Ugyanez a helyzet a „Gevatter” szónál, amit a levélíró „Geu>oííer”-ként és „Gefatter"-ként is használt. Ezen szavakat szöveghűen írtam át. A végződéseket szögletes zárójelben pótoltam, mint például geh[en] vagy widjer], A rövidítések alkalmazásánál hol kettőspontot, hol pedig csak pontot használt a levélíró. Ennek megfelelően alkalmaztam a jeleket. A mondatok végén, tagmondatok elválasztásánál, felsorolásnál egyaránt használ vesszőt, amit értelemszerűen a mondat végén pontra cseréltem. Az I. részben ejtett gépelési hibák: 38808. számú levél végén az aláírásnál: „comes” a helyes „coroes” helyett 38809. szánni levél datálásánál: „ao” a helyes „no” helyett 38812. számú levél címzésénél: „observandissimo” a helyes „ohservandisso” helyett 1 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Bariska Istvánnak a német nyelvű levelek, és Szabó Gabriellának a latin nyelvű levelek összeolvasásában nyújtott segítségért. Köszönetemet szeretném kifejezni továbbá Bariska Istvánnak, Ujváry Zsuzsanna és Zi mányi Vera tanárnőknek a szakmai tanácsadásukért. 2 A levelek sérültek, nehezen olvashatóak, sokszor nagyon halvány az írás rajtuk. Különösen a 38819. és 38826. számú levelekre igaz ez: előbbi hiányos, sérült, utóbbi nedves lett, folyadék folyhatott rá. 3 Ä levelek átírásánál a Fons című folyóirat 2(X)0.1. számában közzétett, adott időszakra (koraújkor, XVI-XVII. század) vonatkozó, történeti források kiadásának módszertani kérdéseivel foglalkozó tanulmányok által leírtakat alkalmaztam. Szende Katalin: A magyarországi középkori német nyelvű források kiadása. 49-62. p., öbomi Teréz: A kora újkori latin nyelvű forrásszövegek kiadásáról. 67-75. p., Soós István: Javaslatok az újkori magyarországi latin és német nyelvű források kiadására. 81-89. p., Bak Borbála: A XVI-XVI l. századi magyar nyelvű források kiadásának kérdései. 91-137. p. 23
