Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében

a szerző, hogy nem elég felismerni a bajt, gyógyítani is kell. S amíg ez a helyzet nem javul meg, addig az egyetértés sem jön létre, márpedig ez alapvető feltétele a fejlődésnek, a jólétnek: , Addig is tehát kívánunk bár mit is, míg az egyetértés egészen helyre nincs állítva, mert a mit egyik ember épít, a másik lerontja, s az erők széthúzásában nyugpontot és áldást nem találhatunk.”

Az 1873. október 7-ei „Somogyiban „X x.” közölt - „Somogy megyében a nép” címmel - egy írást, mely ismét csak érintette az oktatásügyet. Szerzője szigorúbb felügyeletet javasolt az iskolák felett: a tanfelügyelő mellett ezentúl a hatóságok is ellenőrizzék a tanintézeteket. A végső konklúzió: Anyagi gyarapodásunk csak fél előny, de ez is múlandó kezeink közt mivelődés hiányában, mert elvesz a nép a melyik tudomány nélkül valóII”®5

Rozáry Ede cikkében94 95 96 a „telkes polgárság” helyzetét mutatta be, szomorúan tapasztalva, hogy műveltségük, gazdálkodási téren is, gyér. A cikkíró megjegyezte, hogy .községi iskoláinkban a mezőgazdaság még nem tanittatik oly ínérvben, mint kellene, de idegenkedik is a tanulástól az uj nemzedék nagy része. ”a' A mezőgazdasági műveltség fejlesztésének egyik módja, ha a birtokos osztály gazdaságait megvizsgálják, kiállításokat szerveznek, versenyeket rendeznek - s ezeken a „telkes polgárok” részt vesznek. A bodvicai tanító szerint a közjó mindenkinek érdeke, „egyes embereknek csak akkor lehet jólétök, ha a közjó virágzik”05 98 99, ehhez pedig elengedhetetlennek tartotta a népnevelést. Ám több helyen érték a néptanítókat vagy az iskolaszéki elnököket atrocitások, melyek elrettentik e szép pályáról az ifjakat, a tanító nincs megbecsülve, nem tiszteli a nép, de még sokszor a „kormány közegei” sem, juttatása nagyon alacsony. A népnevelés ügyében azért történt előrelépés, főként Kovács-Sebestény Gyula tanfelügyelő tevékenysége révén. Az ő tettei azt bizonyítják, hogy „a népnevelést egész hozzáadással szivén hordozza, és ezt előmozdítani minden ágában űgyekszik...

Még ősszel látott napvilágot a „Hogy áll Somogy megye?” című cikk, mely a megye akkori helyzetét vázolta fel „közgazdászati, közegészségügyi, financiális stb. tekintetben.”100 101 102 103 104 Tanügyi téren nagy előrelépések történtek, ám még nagyon messze vagyunk „a minta államok nevelészetétől, minta iskoláitól.”im Jó tanítóink vannak, ám az iskolakerülés, a szülők csökönyössége és ellenszenve az iskolákkal szemben még mindig égető probléma. Ennek két fő okát látja a szerző: egyrészt a gyereknek otthon dolgozni kell, másrészt a szülő nem akar fizetni. A tankötelesek több mint 20 %-a „lelkivak”, akik „a jászol és a libák mellett hallgatják az igéket az apák, anyák és civilisátio szégyenére!” ~ „A Hogy állnak a Dunántúli megyék?” című cikk szerzője pedig ezt vetette papírra az oktatásról: „Hogy állnak iskoláink belől? kiválólag tanfelügyelőink szellőztetik. Az időszakonként adott jelentések habár örvendetes haladást mutatnak is a múlthoz képest, még mindig ezrekre megy azok szánul, kik hírét sem hallják az iskolának. Ezek a valódi lelki vakok a megyékben, s ezek nyomában terem legtöbb bűn és erkölcstelenség! Mindaddig; mig a szülőket, gyermekeket egyformán szorító, kötelező szigorú törvényei nem rendelkeznek tanfelügyelőink; mig a járási szolgabirák szigorúakban nem őrködnek az iskolaköteles növendékek felett - természetes, törvénnyel kezükben - hogy minden gyermek nevelésben részesüljön, kik az apák és saját gyengeségük folytán lopják a napot, - addig nagy eredményeket nem várhatunk. A tanfelügyelői állás sem felel meg a kellékeknek; nem akarjuk, hogy eltöröltessék az, de a viszonyoknak megfelelőleg átalakitassék, mert igy nem mutatják fel a várt sikert.’000

A Rákjegyben05)4 című cikk írója így kezdte írását: „Szépen megyünk - visszafelé. Ha a közoktatás ügye úgy halad előre, mint az 1875 és 76 ik évben, úgy rövid idei alatt ott leszünk, hogy - sehol sem leszünk!”105 Durva hangnemben ostorozta az oktatásügyhöz való hozzáállást a szerző, szavaival

94 A mi nincs Somogybán. In. S. 1873. szept. 23. 38. sz. 1. p.

95 X. x.: Somogy megyében a nép. In. S. 1873. okt. 7. 40. sz. 1. p.

96 Rozáry Ede: Tekintetes szerkesztő úr! In. S. 1873. okt. 14. 41. sz. 1. p.

97 Uo.

98 Uo.

99 Uo.

100 Hogy áll Somogy megye? In. S. 1873. nov. 2.5. 47. sz. 1. p.

101 Uo.. 2. p.

102 Uo. M. 1. p.

103 Hogy állnak a Dunántúli megyék? In. S. 1875. szept. 7. 36. sz. 2. p.

104 Rákjegyben. In. S. 1878. máj. 14. 20. sz. 1. p.

105 Uo.'

87