Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
előtte lebegő ideájának megfelelővé. Az emberi szellem úgy egyéni létébe, mint társadalmi közösségében oly önálló hatalom, mely egyedül önmunkásságával fejtheti ki erőit és képességeit. A népnek csak magának lehet önmagát művelnie. Egyedül ott fejlődhet ki életrevaló, önálló, maradandó és az emberi polgáriasodásra való gyümölcsöző műveltség, hol a művelődés szükségének érzete a nemzet lelkűidében felébredvén, polgárok minden osztályainak vállvetett közreműködése által magából az összes nép életéből képződik ki. Es épp annyira az állam közhatalom csak segélyezni és gyámolítani képes az egyeseknek és testületeknek ide vonatkozó törekvéseit - mint viszont a kormánynak minden legüdvösebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, ha a társadalom közreműködése által nem támogattatik."li> Eötvös erősen ajánlotta népnevelési egyletek alapítását, melyek a közoktatás ügyét mozdítanák előre. Az egyletek konkrét feladatai között szerepelt az iskolák működésének ellenőrzése, jelentések és javaslatok készítése, a minisztérium tájékoztatása - tehát a társadalmi ellenőrzés. Ezek mellett tevékenységi körükbe tartozik iskolák, óvodák, könyvtárak létrehozása, a helyi törvényhatóságok és a községek munkájának segítése, befolyásolása, a közvélemény tájékoztatása és megszervezése a közoktatás ügyét illetően, valamint a szegény gyermekek segélyezése. Az alakulandó „Népnevelési Egyletek” előleges tervrajza című cikkében fejtette ki ezt a tervet Eötvös, s hatalmas sajtóvitát váltott ki általa.19 20 Eötvös 1868-as, újabb népiskolai javaslata körül is nagy viták támadtak, csakúgy, mint 1848-ban. , Akkor attól kellett féln ie, hogy indítványa azért bukik meg, mert nem államosítja a teljes oktatást, és tekintettel van a felekezeti érzékenységre. Most viszont a felekezeti féltékenység és az egyházak oktatási monopóliumának védelme jelenti e legfőbb akadályt,”21 Eötvös azonban - ismét Schlett István szavaival élve: „... a legnagyobb személyes sikerét érte el ezzel a törvénnyel, ami egyben a reformtörvényhozás talán legkiemelkedőbb alkotása is volt. [...] A törvényben lefektetett oktatási és iskolaszervezési elvek is a kor színvonalán álltak, s kétségtelen, megfeleltek a liberális igényeknek.''22 23 24 Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk2 5 „alapelve, s egyben kiinduló tétele az állampolgári szabadság és az állami felelősség szabadelvűség értelmezésén alapuló tankötelezettség, illetve az azt ellenpontozó tanszabadság és tanítási szabadság törvénybe iktatása."2 * A törvény 6-12, illetve 13-15 éves korig írta elő a tankötelezettséget. Aki visszatartotta a gyermekeket az iskolától, azt pénzbírsággal sújthatták. A népoktatási tanintézetek körét nyilvános és magániskolákban határozta meg, melyeket állíthattak és fenntarthattak a felekezetek, a társulatok, az „egyesek", a községek és az állam. A felekezeti iskolák is állami fennhatóság alatt álltak, ahogy a magán-, a községi és az állami iskolák is. A törvény meghatározta az iskolákban tanítandó tárgyak körét is. Községi iskolákat olyan falvakban kellett felállítani a községnek, ahol a felekezetek nem tartottak fenn a törvény rendeletéinek megfelelő népiskolát. Ezekben a tanintézményekben vallási megkülönböztetés nélkül, minden növendéket kötelesek voltak tanítani. A községek indokolt esetben segélyért folyamodhattak az államhoz. A bekebeleztetést” ez a törvény is előírta. Szabályozta azt is, hogy egy 19 Idézi: Schlett. 237-238. p. Eötvös hasonló gondolatokat fejt ki a népiskolai törvényjavaslat felsőházi tárgyalásán (1868. december 1.) elhangzott beszédében is, ahogy ezt az alábbi részlet is bizonyítja: „Elismert dolog napjainkban, hogy azon tényezők között, melyek minden népnek jólétére s ezáltal az államoknak hatalmára elhatározó befolyást gyakorolnak, nincs egy-egy fontosabb, mint a népnek értelmi miveltsége; és innen van, hogy nem létezik jól rendezett állam, mely a népoktatás célszerű elrendezésére célszerű figyelmet nem fordítana. E tekintetben az állam formája nem tesz különbséget, és tagadhatlan, hogy azon nagy lendület, melyet a népoktatás ügye egy század óta vet, nagy részben felvilágosodott absolut u ralkodónak köszönhető. Alkotmányos országban, hol a nép a törvényhozásra s ezáltal az állam a kormányzatra elhatározó befolyást gyakorol, azon okokon kívül, melyek általánosan minden államban a népoktatás fontosságát bizonyítják, van egy más, még nagyobb fontosságú ok, mely a népoktatásról való gondoskodást az államnak kötelességévé teszi, és ez azon tény, hogy ott, a hol a nép az állam vezetésére befolyást, gyakorol, és azon arányban, melyben ezt gyakorolja, a népnek műveltségi állapota közvetlen befolyást gyakorol az állam törvényhozására és kormányzatára. Fezért, ha a népoktatás állapota minden államban nagy fontossággal bir, mert nagy befolyást gyakorol a nép jólétére: alkotmányos országban, és pedig azon arányban, melyben fiz alkotmány a nej) minden osztályának nagyobb befolyást biztosít, a népoktatás célszerű rendezése, mely a közműveltségnek feltétele, egyszersmind feltétele az állam jólétének és kifejlődésének is. ” Lásd! Eötvös, 1886. 128-129. p. 20 Uo. 238-241. p. 21 Uo. 257. p. 22 Uo. 258. p. 23 A törvény szövegét lásd! http:/Avww.l0ü0ev.hu/index.php?a=3¶m=5360 (2008. március 9.). 24 Kelemen, 1997. 27. p. 75
