Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Csóti Csaba: Adalékok a Somogy megyei cigányság 1945–1949. évi történetéhez
sem jelentettek problémát a döntéshozatal során.9 10 Tekintettel a probléma összetettségére, érdemes felidézni azt is, hogy mi tudható az ekkoriban ténylegesen bűncselekményeket elkövető cigányokról. Még 1944 októberében - ismét csak a korábbi évtizedek gyakorlatának megfelelően - került sor egy viszonylag jelentős cigányrazziára a megyében. A razzia célja ez alkalommal is a kóbor cigányok ellenőrzése, mozgásuk meggátlása, ezáltal a kriminalisztikai helyzet javítása volt. A razzia során azonban nem sikerült bűnelkövetők nyomára bukkanni, aminek okát a jelentést 1944. október 12-én tevő kaposvári rendőrkapitány abban látta, hogy „pár héttel előbb tartotta meg hatóságom a rri. kir. belügyminiszter úr rendeletére azt a cigány razziát, melynek célja a kóbor és munkakerülő cigány férfiaknak katonai munkatáborba való szállítása volt”w Ennek az értékelésnek a fényében értelmezhető csak a 4. honvéd kiegészítő parancsnok október 16-ai (tehát a rendőrkapitány jelentéstétele után született) „a kóbor cigányok fokozottabb megrendszabályozása” tárgyában kelt átirata Somogy vármegye alispánjának, melyben azt állította, hogy a „m. kir. pécsi IV. csendőrkerületi parancsnokság átirata szerint a munkaszolgálatra behívott, valamint egyes kir. ügyészségek által munkára kiadott cigányok közül többen megszöktek, s ezek valamint visszamaradt családtagjaik a közbiztonságra fokozottabb mérvben veszélyessé váltak, továbbá a cigányok az utóbbi időben sorozatos betöréses lopásokat követtek el, sőt egyesek fegyverrel felszerelt bandákba is verődtek és magatartásukkal oly látszatot lehetnek, hogy partizánokhoz tartoznak...”11 12 A fenti megfogalmazásokból és adatokból kitűnik, hogy a már vázolt közbiztonsági helyzetben a kóbor cigányok (rajtuk keresztül általában a cigányság), mint homogén bűnözők csoportja jelent meg. Lényegében ezeket, a cigánysággal kapcsolatos helyi közállapotokat és ezt az értelmezési keretet „örökölte” meg a Somogyvármegyei Nemzeti Bizottság. Ennek köszönhetően látták úgy a döntéshozók - nem először és nem utoljára -, hogy a cigánysággal kapcsolatban hozandó valamifajta kollektív eljárás egyúttal helyreállítaná a közbiztonságot is. De vajon a fennmaradt források alátámasztják-e ezt a korabeli vélekedést? Az egykori sajtóhíreket szemlélve a kép vegyes. Az 1944-1945. évi sajtóban, a politikai kurzus változásától függetlenül gyakoriak a beszámolók rablásokról, fosztogatásokról. A cigányok által elkövetett bűncselekményeknek általában komoly teret szenteltek, mi több nem fukarkodtak a minősítő jelzőkkel sem. Ugyanakkor hasonló hírek és hasonló számban jelentek meg nem cigány elkövetőkkel kapcsolatban is. Ami viszont a lényeges különbség: a sajtóban érzékelhetően nagyobb teret kapott a cigányok által elkövetett bűncselekmények ismertetése, mint a nem cigányoké. Ez a szemlélet ismét csak arra utal, hogy - hasonlóan a nemzeti bizottság pánikhangulatához - az általánosan rossz közbiztonsági helyzetben a lopásokat, betöréses rablásokat kétségtelenül szép számban elkövető „kóbor cigányok” lehetőséget adtak arra, hogy a kialakult viszonyok között morálisan egyetlen, jól körülhatárolható és jól látható csoportot, a (kóbor)cigányságot tegyék felelőssé. Ezen a ponton azonban érdemes felidézni a majd fél évszázaddal korábbról, 1909-ből az akkori szigetvári főszolgabírónak a „cigánybűnözésről” szóló elemzését, aki úgy vélte, hogy a bűncselekményt elkövető kóbor cigányok üldözése azért is nehéz, mert a magyar parasztok segítik őket, magyarok az orgazdáik stb.1“ Az egykori főszolgabíró amikor megírta beadványát, arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a „sátoraljankén” nem több mint 20-40 fős vándorcigány csoportok, akik között több bűnelkövető is akadt, aligha tudnának eredményesen kibújni az igazságszolgáltatás kezei közül, ha nem találnának bűntársakat a nem cigányok körében is. Figyelembe véve a kóbor cigányok életmódját, az 1940-es évek végének megyei közbiztonsági helyzetét, valamint az egykori főszolgabíró értékelését a cigány és nem cigány bűnelkövetők kapcsolatáról, érdemes utánajárni annak is, hogy mely bűncselekményeket követhettek el valójában cigányok az 1944-1945. évben Somogy megyében. Minderre elsődleges forrásként rendelkezésünkre állnak az egykori járási csendbiztosok e témára vonatkozó jelentései is. Az igali csendbiztos őrs az Igái és Somogyszil községben internált cigányokról közölt kimutatásában a „megjegyzés” rovatban így foglalta össze a cigány elkövetők bűncselekményeit: „Közveszélyes munkakerülők, csavargó élet9 Vö. SML Somogy vármegye alispánjának általános iratai (továbbiakban: alispáni), 3002/1939. és 18045/1947. Utóbbi, éveken át szerelt aktában az 1942-1944. között keletkezett iratok! 10 SML alispáni, 18045/1947. 23014/21/1944. 11 Uo. 18045/1947. 23014/22/1944. 12 Uo. 16509/1937. 11851/1909. 157
