Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Csóti Csaba: Adalékok a Somogy megyei cigányság 1945–1949. évi történetéhez
módot folytatnak, fekete lánckereskedelemmel foglalkoznak, marhalevél nélkül lovakkal üzérkednek miáltal a mai lóhiány miatt a lóhiányban levő lakosság helyzetét kihasználva ajogtalanul birtokukba jutott lovakat túl magas áron adják el a rászorult gazdáknak. ”13 A jelentésben - melyet 1945 elején többször szó szerint megismételtek -, feltűnő, hogy az elkövetett bűncselekmények gyakorlatilag még csak nem is a tolvajlás, hanem inkább az orgazdaság és a fekete kereskedelem kategóriájába tartoztak, mely tevékenységek a háborús időszakban elég elterjedtnek számítottak mind a cigányok, mind a nem cigányok között; és amely bűncselekményeket a cigányok nem követhették volna el a nem cigányokkal való együttműködés nélkül. A jelentés ugyanakkor azt is kiemeli a cigányok esetében, hogy „közveszélyes, csavargó életmódot folytatnak”. Ez, vagyis a többségi társadalomtól gyökeresen különböző életmód, mint önmagában bűnözővé predesztináló tényező köszön vissza egy évvel később a Marcali járás főjegyzőjének 1946. május 27-én kelt jelentésében is. Ez utóbbi beszámoló szerint a kóbor cigányok „továbbra is csavargó, munkakerülő, kóborló életmódot folytatnak” és szükséges az „egy helyre tömörítésük és munkára kényszerítésük. ”14 15 A járási jegyző ezt követő, körjegyzősé- genkénti áttekintése azonban valójában igen árnyalt és vegyes képet közölt a járásában élő cigányok magatartásáról. Jelentése további részéből az derül, ki, hogy a járás területén csak a Nemesdédi, a Somogyszentpáli és a Vései körjegyzőség területén éltek ekkor kóbor cigányok, a 3 területen összesen 100-an. Közülük egy esetben, a nemesdédi cigányok esetében említett bűnelkövetést - lopást - a jelentés, a másik két körjegyzőség területén „tanyázó” cigányok esetében csak a „csavargó életmódot" rótta fel nekik. A letelepült cigányokkal kapcsolatban két településen látott problémákat. Vörsön az asszonyok koldulása mint szabálysértés, míg Böhönyén az elhullott állatok Idhantolása és fogyasztása, mint közegészségügyi probléma merült föl. A Csurgói járás jegyzője ugyanekkor nem jelzett problémákat járása területéről. Csurgó nagyközség bírója ezzel szemben azt jelentette, hogy a cigányok „mindent ellopnak, ami csak megfogható”. Ezért véleménye szerint ki kell zárni a cigányokat a közellátásból (ebben az időben, a háborús viszonyoknak köszönhetően valamilyen közellátásban szinte mindenki részesült), „mert így rá tudjuk őket kényszeríteni a munkára. Az iharosberényi körjegyző pedig a kanászként dolgozó somogycsicsói cigányok kivételével a cigányoknak a jegyzősége területéről való kitelepítését látta szükségesnek. Bár bűncselekménnyel nem vádolta meg őket, az elhullott állatok húsának fogyasztása miatt úgy vélte, hogy a „cigányok csupán bacilus hordozók. ”16 Ismét jól látható tehát, hogy 1945-1946-ban a „cigánykérdés” problémájának erőteljes artikulációja valójában két körülmény együttes hatásának az eredménye volt. Az egyik kiváltó ok a kóbor cigányok ellenőrzés nélküli vándorlása, az ezzel nem egyszer együtt járó, általában a mezőgazdasági termelők sérelmére elkövetett lopások és garázdaságok voltak. Ezzel a kriminalisztikai ténnyel egyenrangú jelentőségű motivációnak kell ugyanakkor tekintenünk mind a vándorló, mind a letelepedett cigányság életmódjának a többségi társadalomtól, különösen pedig a polgári rétegek viselkedési normáitól erőteljesen eltérő, azzal nem egyszer szemben álló gyakorlatát. Csak e két - egyáltalán nem új - tényező ismeretében válik értehetővé, hogy 1945-ben miként került a Somogyvármegyei Nemzeti Bizottság látókörébe egyáltalán a „cigánykérdés”, miközben számos, sokkal súlyosabb problémák adódtak megyeszerte. (A szovjet hadsereg szervezett rablással felérő „rekvirálásai”, a közigazgatás újjászervezése, lakáskérdés, általános — nem csak cigányok által elkövetett - garázda bűncselekmények stb.) „...a cigányok kóborlása, csavargása terén lassú javulás érzékelhető... ” Miután a megyei nemzeti bizottság 1945 őszén megírta a belügyminiszternek a cigánykérdés „végleges megoldását” kérő levelét, a belügyminiszter 1946. január 22-én utasította Somogy vármegye alispánját, hogy tegyen jelentést felé a megye cigányságával kapcsolatos közállapotairól. A felszólítással 13 Uo. 18045/1947.13099/1/1945. 14 Uo. 18045/1947. 6102/6/1946. 15 Uo. 18045/1947. 939/1946. 16 Uo. 18045/1947. 939/1946. 158
