Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Második közlemény)
Törvényjavaslatok a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről Az 1915. évi VI. törvénycikk előírásai ellenére a trianoni békeszerződés életbelépése után a törvényhatósági mandátumok megújítására nem került sor, ezért még 1923-ban is a tizenhárom évvel korábban kiegészített önkormányzati testületek működtek, amelyeknek a tagjait az 1874. évi törvény alapján választották meg. A vármegyei bizottsági tagok meghosszabbított megbízatása - az 1923. évi II. törvénycikk 20. §-a értelmében - az év végén azonban lejárt. A helyzet rendezése érdekében a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről szóló javaslatát a belügyminiszter 1923 decemberében terjesztette a nemzetgyűlés elé. A tervezet szerint a vármegyei testületek tagjait egyharmad részben az összes választhatók, egyharmad részben a községek jelöltjei közül választották volna a törvényhatóság területén választójoggal rendelkező lakosok. A bizottság további egyharmad részben legtöbb adót fizető polgárokból állt volna, akik saját maguk köréből rekrutálódtak volna, szintén választással. A testületben egynyolcad-egynyolcad arányban örökös tagok, valamint a törvényhatóság területén lévő jelentősebb hatóságok, közintézmények és érdekeltségek vezetői is helyet foglaltak volna. Ugyanígy tagjai lettek volna a bizottságnak a törvényhatóság tisztviselői is. A törvényjavaslat indokolása kiemelte, hogy a törvényhatósági bizottság képviselőinek túlnyomó része a tervezet szerint választás útján nyerte volna el mandátumát, így az ennél fogva rendkívül demokratikus. Ez utóbbi kritérium érvényesülését nagyban korlátozta volna az, hogy a javaslat a helyhatósági választójogot az ekkor már szigorúbb feltételekhez kötött országgyűlési választójoghoz kívánta igazítani, és emellett még hatéves helyben lakást is előírt.26 A tervezett erősítve a centralizációt, jogosultságot akart biztosítani a belügyminiszternek a törvényes renddel szembehelyezkedő, illetve működésképtelen önkormányzati testületek feloszlatására.2' A javaslatot Rakovszky a következő év folyamán az érdemi tárgyalás előtt - nem tudni miért - visszavonta, így az önkormányzatok működésének folytonosságáról rendeleti úton kellett gondoskodnia a kormányzatnak.28 A belügyminiszter tervezetének átszövegezett változatát 1924 végén terjesztette a törvényhozás elé, amely korábbihoz hasonlóan csendben lekerült a napirendről.29 30 így a vármegyei erők ismét örömmel nyugtázhatták, hogy a területi közigazgatás megreformálása ezúttal is elmaradt. Ö „Csak azért is áll még, áll az ősi bástya, Új, gonosz időknek viharát kiállta, Bárhogy megrohanták, bárhogy döntögették Szomorú vitézek, gyászmagyar leventék. Nem hajlott szavukra: akármit üzentek, Új hamis próféták, „új idők, új szentek”, Rút vihart arattak, ki szelet kavartak, De azért a bástya megmaradt magyarnak. ” ..30 26 A 2200/1922. M. E. rendelet az aktív választójogot iskolai végzettséghez kötötte, a nők pedig 30. életéviik betöltését követően szavazhattak, emellett a jogszabály a nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. 27 Az 1922-26-os Nemzetgyűlés Irományai (a továbbiakban: Irományok) VIII. köt. 346. sz. 28 Lásd! 204/1924. M. E. sz. rendeletet. 29 Irományok, XII. köt. 567. sz. 30 A vármegye, 1925. jan. 10. 2. sz. 3. p. 134
