Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Récsei Balázs: Egy „csodahely” kialakulása és annak hatósági kezelése – az 1925-ös nagyszakácsi látomások és következményei
Az előbb szenzációhajhász, majd mértéktartóbb cikkeket közlő újságok - köztük a Zalai Közlöny - már július elején arról írtak, hogy nem történt csoda, így a lelkészek és a közigazgatási vezetők feladata a zarándoklatok megakadályozása. „Minthogy a valószínűség amellett szól, hogy csoda nem történt, a közigazgatási hatóságok, a főszolgabírói hivatal felszólította a plébánosokat, hogy a szószékről ilyen értelemben világosítsák fel a hívőket s akadályozzák meg a veszélyes tolongásokat ,”25 Olyan látszatot igyekeztek kelteni, mintha gyorsan kifulladt volna az érdeklődés. Arról írtak, hogy sok „látó” beismerte: csak a tömeg haragjától tartva vallották, hogy ők is látnak, illetve a hívők már alig-alig látogatják a vélt vagy valós jelenés helyét. „A híd környéke teljesen néptelen legfeljebb messze vidéki vetődik még arra egy-kettő, de azok is csalódottan, szinte szégyenkezve állnak odébb, mihelyt meggyőződnek arról, hogy a csoda csak hiszékeny emberek túlfűtött idegzetének játéka volt.”26 A megállapítás első felének egyébként épp az ellenkezője volt igaz: július első felében mind többen érkeztek Nagyszakácsiba. Augusztus közepén ugyanez az újság napi 15-20 ájtatoskodóról számolt be, amely létszám vasárnaponként egy-kétszáz főre duzzadt. A fentebb említett Zala megyei újság szerkesztője jó alkalomnak találta, hogy mindezt a szomszéd megyebeliek elmaradottságának tulajdonítsa. „Somogyország népének beteges fantáziája minden második vagy harmadik évben, a nyári hónapokban, hol itt, hol ott látja a kutakban, pocsolyákban, bokrokban, száraz nyárfán, legújabban már a híd alatt is a Szűz Máriát. ”2 ' Amikor pedig Zalában is hasonló esetek kerültek napvilágra, mint például Bakon, azt csakis a nagyszakácsi példa ragadósságának tulajdonították.28 Mivel Nagyszakácsi hírneve már külföldre is eljutott, a járási főszolgabíró a „csodahely” legelszántabb híveinek lejáratásával próbálkozott, azaz azt próbálta bizonyítani a jámbor emberek tömegei előtt, hogy az állítólagos „látók” nem beszámíthatóak. Mivel a szolgálatban lévő csendőrszázados nem merte bekísérni az orvos által megvizsgálandó személyeket, ezért javasolta, hogy a főszolgabíró idézze be őket hivatalába. Gold Samu járásorvos vizsgálta meg a törvénytisztelőén jelentkezett négy felnőttet és az egyik libapásztor leányt, aki először vélte látni Szűz Máriát. Elmebetegséget, elmegyengeséget egyiknél sem talált. Kettejüknél hisztériás, egynél nagyzási hajlandóságot, egynél idegességet, egynél pedig szuggesztió alatt állást állapított meg. Ezek a kórismék tehát nem voltak elegendők annak bizonyításához, hogy bomlott elmék kitalációja az egész.29 Az újságírók, mint a hatalom szócsövei szeptember vége felé egy intő példával igyekeztek jobb belátásra bírni a legelszántabb híveket. Megírták, hogy a szomszédos Tolna megyei Szakályban 1908 őszén egy „csodaforrás” vizében is látni vélték a Szűz Máriát. Ide is ezerszám zarándokoltak a kíváncsi hívők. Fördős Mihály helyettes főszolgabíró Tamásiban ekkor elrendelte, hogy a járásorvos vizsgálja meg az elmeállapotát a „látóknak”, mert „lehetetlen, hogy épeszű ember a vízben meglássa Szűz Máriát. .. ”. Dr. Piringer mintegy tucat asszonyt megvizsgált, akik esküdöztek, hogy ők saját szemükkel látták az istenszülőt. A járásorvos gyorsan kikérdezte őket, majd - mondván, hogy a szakorvosok a megyeszékhelyen vannak - a szekszárdi Ferenc Közkórház Elmeosztályára irányította őket. „Ettől annyira megijedtek a csodalátók, hogy a járásorvos és később a nép előtt is kinyilatkoztatták, hogy tévedtek, ők nem láttak semmit. így magától összeomlott az egész szenzáció és nem kellett az üggyel még a minisztertanácsnak is foglalkozni.”30 A szakralizálódó hely profán hozadékai Ahol sok ember gyűlik össze rendszeresen, ott általában feltűnnek a vállalkozó szelleműek is, akik kiaknázzák ezt. Nagyszakácsiban ezrével fogytak az olvasók, emlékérmek. Egy vándorfényképész a tömegbe keveredett szamárról készített felvételt, miután valaki elkiáltotta magát, hogy Szent József és Szűz Mária vezeti az állatot, melynek hátán a gyermek Jézus ül. A százával eladott fényképeket 25 A nagyszakácsi csoda ügye. In. ZK. 1925. júl. 5. 3. p. 26 A nagyszakácsi csoda. In. ZK. 1925. júl. 9. 4. p. 27 A nagyszakácsi „csoda”. In. ZK. 1925. aug. 14. 3. p. 28 (bl): Nagyszakácsi. In. ZK. 1925. szept. 3. 3. p. 29 A modem bűnözés. 190-191. p. 30 Amikor Szakályban láttak csodát... In. Ú-S. 1925. szept. 22. 3. p. 118
