Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Récsei Balázs: Egy „csodahely” kialakulása és annak hatósági kezelése – az 1925-ös nagyszakácsi látomások és következményei

dormozgalom bontakozott ki. A megyei és az országos lapok terjedelmes cikkekben számoltak be a „csodahelyen” történt eseményekről.

A község bírája talpraesettségről és praktikus gondolkodásról tett tanúbizonyságot. Hencsei Lajos és a falu többi elöljárója is a katolikus hitet vallották, de nem tartották valószínűnek, hogy néhányan az égiek közül éppen az ő falujukat választották volna megmutatkozási helyükül. Már a hír felröppené- sének első napjától tumultuózus jelenetek játszódtak le a vízparton. Az emberek egymást lökdösték, szinte taposták a Ids híd alatt, hogy ők is láthassák, esetleg hallhassák a szenteket, angyalokat. Hogy a „csodalátás” lehetőségétől is megfosszák a vallási tú 1 hevítettségtől felajzott, egyre gyarapodó „csodalátást” várókat, rövidesen a csendőrség segítségével felszedették a hidat, így akarván megszüntetni a különleges fényjelenséget és tükröződési helyet, remélve: ha többé nem látható a jelenség, akkor rövidesen megszűnik Nagyszakácsi - hatóságok által nem kívánt - vonzereje. Mindez hiú ábrándnak bizonyult, mert a híd felszedése után is sokan állították, hogy „látnak” (mármint Szűz Máriát, Szent Józsefet, a Názáreti Jézust, angyalokat). Eztán a hatóságok a posványos részen húzódó árok vizét próbálták levezettetni, azonban az „égiek” ellenük fordultak, mivel kiadós esők öntözték a határt.19 (Hasonló gyakorlatiasságról tett tanúbizonyságot 1896-ban a Lengyeltóti járás főszolgabírája is. A Balatonhoz közel fekvő Orda faluban - 1939-től Ordacsehi -, egy ugyancsak posványos részen, egy bokor melletti, nagyobb vízzel telt gödörben vélték Szűz Máriát látni először a helybeliek, majd a környékbeliek. Az állott vízzel kenegették magukat a gyógyulni vágyók, azonban a főszolgabíró gyorsan betemettette a „csodagödröt” és így még időben elejét vette egy nagyobb hatású zarándokhelynek.20)

A Marcali járás főszolgabírája, Sipos György eleinte még remélte, hogy a nyár közepén, a legnagyobb dologidőben az érdeklődés alábbhagy, és magától megszűnik a „csodahely” tömeges látogatása. Csak remélhette, mert csendőrjárőr kirendelésén kívül alig tudott egyebet tenni. A hatóságok a tömeggel szemben egyelőre erőszakosan nem mertek fellépni. A vízpartra zarándoklók vallási érzületükben látták magukat megsértve minden hatósági beavatkozási kísérletnél. „Aki nem látja a vízen a Szűz Máriát, az ellen a tömeg fenyegető magatartást tanúsít.” - írta jelentésében a főszolgabíró. Emellett - pedig még az egyházi vizsgálat be sem fejeződött - kérte a papokat, lelkészeket, hogy „a népet a szószékről világosítsák fel és a babonától tartsák vissza”.21

Az alig fél évvel korábban Nagyszakácsiba helyezett Séllyei Imre (1871-1948) plébános22 23 nehéz időket élt át. A história domusban meg is jegyezte: „Ma éppen öt hete, hogy a dolog keletkezett, azt hittem hogy egy ennyi idő alatt elaludt a dolog - de nem aludt el, sőt a fanatizmus nő, mindig nagyobb! Ma hallottam, hogy nuír külön vallásnak tekintik - nekünk pap már nem kell! [...] Plakát a sátor előtt: senki ellenvéleményt ne próbáljon nyilvánítani..Séllyei próbálta „felvilágosítani” a hívőket: „Ne higgyetek azoknak, akik ájuldoznak és összeesnek.” Mindezzel viszont csak azt érte el, hogy konstatálhatta: „Azóta a nevem gyehenna pap lett. ”2 i

A látomások leírásai meglehetősen egyszerűek és semmitmondóak. Bár a zsurnaliszták próbálkoztak vele, de Nagyszakácsi rokonítása Lourdes-dal azért sem megfelelő, míg ott „csodás” gyógyulások történtek, addig a somogyi faluban - bár sokan látni vélték Szűz Máriát -, de csodaszámba menő cselekedeteket nem vitt véghez (igaz, néhány utólag cáfolt újsághír ilyenekről is említést tett). A két „látó”, sőt időnként „halló” leány pedig olyan banálisnak tűnő dolgokról számolt be, hogy a szent a ruházkodásra és a hajviseletre vonatkozó utasításokat adott nekik. Gyógyulásokról nemigen, azonban több, a nagyszakácsi „csodahelyen” megfordult személynek haláláról24, vagy éppen megőrülésekről számos hír keringett. Mindezek egyáltalán nem tántorították el a fanatikus Mária-hívőket.

19 SML IV. 419. Marcali járás főszogabírájának iratai, (a továbbiakban: Marcali fszb.) 2911/1925. Idézi: A nagyszakácsi csoda és hivatalos aktái. In. A modern bűnözés 188. Szerk. Turcsányi Gyula. Rozsnyai Károly kiadása [1929] (a továbbiakban: A modern bűnözés). (Az eredeti irat nem található a Somogy Megyei Levéltárban.)

20 Alispáni évnegyedes jelentés. In. S. 1896. aug. 23. 1. p.

21 Uo.

22 Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950). München, 1987. 910. Séllyei 1924. december 10-étől szolgált Nagyszakácsiban. 1937-tól tiszteletbeli esperes. 1942-ben vonult nyugalomba.

23 Bejegyzés a Nagyszakácsi Római Katolikus Plébánia história domusában az 1925-ös évnél. Közli Paál László: Nagyszakácsi. Királyi szakácsok földje. Nagyszakácsi, 2000. (a továbbiakban: Paál, 2000) 106. p.

24 Például egy 19 éves zalakoppányi, Nagyszakácsiba zarándokolt leány esete. A „nagyszakácsi csoda' első halálos áldozata. In. Zalai Közlöny (a továbbiakban: ZK). 1925. szept. 4. 4. p.