Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára

AZ 1956-OS FORRADALMAT KÖVETŐ MEGTORLÁS SOMOGYBAN, ÉS A MEGTORLÁST ELSZENVEDŐK ADATTÁRA SZÁNTÓ LÁSZLÓ Az 1956. november 4-ai, a forradalom és szabadságharc leverését célzó második szovjet katonai intervenció utáni első napok, mind pedig a következő hetek eseményei azt jelzik, hogy az 1956/1957 fordulójáig alkalmazott büntető intézkedések, nemcsak a felszámolást, hanem egyúttal a „demokratikus államrenddel szemben elkövetett bűncselekmények" megtorlását is célozták. A Kaposvár központját és fontosabb középületeit, így a pártbizottság épületét elfoglaló szovjet csapategységhez tartozó harckocsikból géppisztolvsorozattal meggyilkoltak négy nemzetőrt, továbbá lelőttek az utcán munkába induló vagy sorban álló három kaposvári lakost. így kezdődött Somogy megyében a forradalom leverése, s még aznap, majd a következő néhány napon több száz személyt letartóztattak a szovjet egységek, magyar segítők (úgynevezett segédrendőrnek beállt kommunisták) közreműködésével. November 8-án közülük 45 főt elhurcoltak Ungvárra, illetve később Sztríjbe.

1 Igaz, szélsőséges a példa, de tény, hogy például Nagybajom községből mintegy' harminc személyt, a teljes forradalmi bizottságot (köztük a tanács vb-titkárát) őrizetbe vette egy szovjet alakulat.

2 A túlnyomó többségükben fegyvertelen emberek ellen alkalmazott brutális intézkedések joggal sorolhatók nemcsak a forradalom leverésének, hanem a megtorlás eszköztárához is. Az alkalmazott büntető intézkedések tekintetében viszont kétségtelenül különbség volt a felszámolás és a megtorlás módszerei között. Előbbi esetben a különleges fegyveres testületeknek - karhatalom, majd a munkásőrség - jutott a főszerep az esetleges megmozdulások, egyéb akciók megakadályozásában, illetőleg az eseményekben szerepet játszó személyeknek a helyi közéletből való „kikapcsolásában". A megfélemlítő éjszakai razziázások során viszont igen gyakran került sor megtorló akciókra, az egykori szereplők elleni fizikai erőszak alkalmazására is. Ennek kapcsán kell arra utalni, hogy Kádár János pártvezető és kormányfő elégedetlenségét fejezte ki az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1957. január 14-ei ülésén amiatt, hogy a karhatalom nem alkalmazza eléggé a megtorlást.

3 Tehát gyakorlatilag meghirdette a büntetőintézkedések elsődleges célját. A megtorlás eszköztárában tehát meghatározó lett a forradalom résztvevőinek megbüntetése az újjászervezett politikai rendőrség (most már, mint a politikai nyomozó főosztály, illetőleg a megyei főosztályok)

4 és az igazságügyi szervek útján. A később ismertetendő jogszabályi háttér megteremtésével biztosítani kívánták az intézkedések - úgymond - törvényességének alapját. A tárgykör kutatásának, s így a téma feldolgozásának a források, illetve a vonatkozó adatok rendkívüli szórtsága jelenti a legfőbb nehézségét. Bár a korabeli hatalom megrendelésére készültek országos összefoglaló jelentések, kimutatások az „ellenforradalom maradványainak" büntetőjogi úton történő felszámolásáról, azok többnyire részlegesek, s nem azonos, vagy éppen szakszerű szempontok alapján készültek. Bár a megtorlás folyamatának politika- és jogtörténeti háttere jól feltárt, viszont menetének, kiterjedtségének és mértékének feltárása további kutatásokat igényel. írásom

5 egyik célja 1 A szovjetek általi deportálásáról beszélt Gabriel János a megyei ügyészségen 1956. december 11-én történt kihallgatása során. Ld! Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), XXV. 2. Somogy Megyei Bíróság iratai (a továbbiakban: SM Bíróság) B. 833/1957. Gábriel János és társa perének iratai. M. N. Holodkov szovjet belügyminiszter-helvettes az ügyről készült, 1956. november 15-én kelt jelentésében a somogyiakról (Kaposvárról elhurcoltakról) is olvashatunk. Közli: Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Bp., 2001. 20-21. p. 2 SML Kaposvári Járási Tanács 1/24/1956. sz. irata, a nagybajomi tanács november 13-i információja. Az akcióban bizonyosan szerepe volt annak, hogy a forradalom idején megrongálták a számukra „legkedvesebb" Somogyban felállított szovjet hősi emlékművet. (A II. világháború idején a község határában súlyos harcokat \ívtak egykor a német hadsereggel.) 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I - IV. k.. Sorozatszerk. Balogh Sándor. Szerk. Némethné Vágyi Karola és mások. Bp., 1993. (Továbbiakban: Az MSZMP ideiglenes vezető... ) 1. k. 306. p. 4 A politikai rendőrség átszervezéséről lásd! Bikki István: A politikai rendőrség újjászervezése és működése 1956-1962. Rubicon 2002/6-7. 36-40. p. 5 Az itt közölt bevezető írás átdolgozott és kibővített változata annak a rövid dolgozatnak, amely e tárgykörben, de szűkebb tematikával a Levéltári Szemle 2007/1. számában jelent meg: 27-36. p.