Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára

a somogyi események történeti forrásainak ismertetése, az események áttekintése, és a megtorlás fó'bb színtereinek, sajátosságainak bemutatása. Másodsorban segítséget kívánok nyújtani a majdani olvasónak a megtorlást elszenvedők Adattárának tanulmányozásához, értékeléséhez. Mely közhatalmi intézkedéseket, és milyen eseményeket sorolhatunk a megtorlás fogalma körébe? Elsőként említendők a tömeges letartóztatások, melyek átmeneti csökkenés után, 1957 elejétől példátlan méretet öltöttek. Az újjászervezett politikai rendőrség közreműködésével évekig alkalmazták tömeges méretekben ezt a büntetőjogi eszközt. A már bevett szocialista" büntetőjogi szempontokat és eljárásokat kiegészítve és módosítva, az Elnöki Tanács útján, törvényerejű rendeletekkel előbb bevezették az egyszerűsített, gyorsított eljárást, majd szintén 1956 decemberében a rögtönbíráskodást (statáriális eljárást) a legsúlyosabbnak tartott bűncselekményekre". Az ilyen eljárások lefolytatására a katonai bíróságok különleges tanácsait hatalmazták fel. Következő lépésként felújították a Horthy-korszak egyik büntető intézményét, amikor ismét bevezették a politikai célzatú közbiztonsági őrizet, vagyis az internáló táborok intézményét. A tömeges megtorlási Indiám eszköztárának kibővítését és hatékonyságát egyaránt szolgálta a népbírósági tanácsok felállítása 1957 tavaszán, előbb a Legfelsőbb Bíróság, majd egyes megyei bíróságok mellett.

6 Korabeli és későbbi források azt is igazolják, hogy tízezreket sújtottak a különféle munkahelyi adminisztratív intézkedések, például központilag vezérelt magatartás felülvizsgálatok minden szinten, illetve az azokat követő elbocsátások, áthelyezések, visszaminősítések stb.

7 A megtorlás folyamatának hatékonyságát is szolgálták a rendkívül érdekes jelentések, kimutatások az október-novemberi eseményekről és azok szereplőiről. Ezen kívül az MSZMP KB Szervezési Bizottsága 1957 elején irányelveket adott ki a pártszervek részére a lezajlott események rögzítéséről, vagyis dokumentumok és visszaemlékezések összegyűjtéséről. A törvényesség látszatát is mellőzve, 1957 novemberében megyei tanácsi titkos utasítás kötelezte a helyi tanácsokat, hogy - a pártszervezettel egyeztetve - rendkívüli ülésen tárgyalják meg részletesen, és rögzítsék jegyzőkönyvben a lezajlott eseményeket, azok szereplőit és cselekedeteit.

s Ezeken túlmenően minden munkahelyi egységtől kértek jelentést az „október 23-a után lezajlott eseményekről". A megtorlás folyamata egyértelműen jelzi, hogy mi volt az elsődleges célja a begyűjtött jelentéseknek. Az uralkodó párt kezében lévő országos és helyi sajtónak ugyancsak fontos szerepet szántak a megtorlás eredményességének, s nem utolsósorban demonstratív hatásának fokozásában. Többen idézték már ezzel kapcsolatban Kádár János pártvezető és kormányfő ominózus álláspontját, amit az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának 1957. január 25-i ülésén így fogalmazott meg: ,A Népszabadság rögtön a puskák után jön és így is kell neki dolgozni... ". Azt is kifejtette, hogy minél többet foglalkozzon az újság az „ellenforradalmi események ismertetésével, és az ellenforradalmat ne, mint lezárt szakaszt kezelje."-' A pártvezetés álláspontjának módosulását jelezte, hogy 1957 második felében már alig-alig adott tájékoztatást a Somogyi Néplap a politikai büntetőügyekről. A somogyi források közül a Kaposvári Megyei Bíróságon, valamint a Kaposvári Katonai Bíróságon lefolytatatott politikai, vagy részben politikai jellegű büntetőperek iratai tartalmazzák a legtöbb információt. Az 1950-es években közzétett, A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása című kiadványban

10 (BHÖ), annak ,Az állam belső biztonsága elleni bűncselekmények" címmel ellátott fejezetében rögzítették a népi demokratikus államrend elleni legfőbb politikai bűncselekmények fajtáit. Alább felsoroljuk azokat a fontosabb politikai büntetőjogi kategóriákat, melyek alapul szolgáltak a vádemelésekhez: 6 Az említett törvényerejű rendeletek kihirdetése: 1956. évi 22. tvr. (nov. 12-én lépett hatályba); 1956. évi 28. tvr. (dec. 11.) ezt kiegészítették az 1957. évi 4. sz. tvr.-rel (jan. 15.); 1956. évi 31. sz. tvr. (dec. 13.); 1957. évi 25. tvr. (ápr. 6.); 1957. évi 34. sz. tvr. (jún. 15.) Ez utóbbi tvr. végrehajtását szabályozó igazságügyi miniszteri rendelet alapján a fővárosi, a Pest megyei, valamint a győri, pécsi, szegedi és miskolci megyei bíróságon állítottak fél népbírósági tanácsot. 7 Ennek eklatáns példája, amikor a megyei párt-végrehajtóbizottság (tehát a szűkebb irányító szerv) 1957. június-júliusában több ülésen értékelte a megyei szintű államhatalmi (tanácsi, bírósági, ügyészségi, rendőrségi), gazdasági és társadalmi vezetők „ellenforradalom alatti tevékenységét", és hozott döntéseket meghagyásukról, vagy eltávolításukról. 8 Ezekről ld! Szántó László: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek történeti forrásai. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 1993. Szerk. Szili Ferenc Kaposvár, 1993. 382-387. p. 9 Az MSZMP ideiglenes vezető..., 2. k. 27-28., 41. p. 10 Közzétette: Igazságügy-minisztérium - Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóirat Kiadó, Bp., 1952.