Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában

nem tudott kiküldeni katonákat a tótszentmártoni (Vaskaszentmárton) apát meggyilkolása ügyében, mert nem mondhatott le egy katonájáról sem. A várat azonban meg tudták védeni a kurucokkal szemben, mert ők kevés volt gyakorlattá] bírtak a szervezetten védett várak ostromában.

38 A blokádok idején azonban az ott tartózkodó akár kuruc, akár császári, akár szerb csapatok nem kímélték a Szigetvár környéki falvakat. 1704 márciusának végén például a rác csapatok komoly vérengzést rendeztek a környéken, „rác katonaságunk teljesen kifosztotta a Sziget környéki falvakat, a lábasjószágot elhajtotta, ahány férfit talált, azt ott helyben levágta, az asszonyokat, a gyermekeket pedig rabláncra fűzve elhurcolta. "

39 Az első szigetvári kudarc után Somogy megye nemesei két pártra szakadtak, a protestáns nemesség majdnem egyöntetűen felsorakozott Rákóczi mozgalma mellett. A vármegyei tisztikar egy ideig ingadozott ugyan, de kevés kivétellel ők is a kunicokhoz csatlakoztak. Szegedy Pál alispán hű maradt az uralkodócsaládhoz, Bogyay György viszont azonnal Rákóczi mellé állt, és őt küldte a vármegye nemessége Gyöngyösre, a fejedelem üdvözlésére. Jól tükrözi a megyebeli megosztottságot például, hogy Nagybajom egyik földbirtokosa, Szelestey György a kurucok közé állt, míg a szintén ebben a helységben birtokos Festetics Pál viszont mindent megtett, hogy a kurucokhoz állt vejeit a mozgalom elhagyására késztesse.

40 A kuruc csapatok helvzete hamarosan nehézre fordult. Az 1704 januárjában a császári csapatok fővezérévé kinevezett Heister Ausztia felől, gróf Pálffy János, az újonnan kinevezett horvát bán pedig a Dráva felől kezdte meg ellenük az előrenyomulást. A kurucok kiszorításában a szigeti várban lévő egységek is részt vettek. A várkapitány arra kapott utasítást Szigetvár blokádja után, hogy segítse a kurucok átűzését a Duna túlpartjára, illetve, hogy akadályozza meg a szerbek tömeges „exodusát". Baranyában és Somogyban is komoly atrocitások érték a már letelepült szerb lakosságot részben a katonák, részben a polgári lakosság részéről is, válaszként a rác katonák és irreguláris elemek erőszakos fellépésére. A Habsburg államvezetés számára fontos volt a szerbek konszolidált jelenléte Dél-Magyarországon. Az Udvari Haditanács rendelkezése értelmében Huyn rác csapatokat kapott kiegészítésként 1704 első felében Herbenstein szlavóniai csapataiból, majd az év második felében a Heister parancsnoksága alatt álló varasdi regimentből.

41 A császáriak könnyedén kiszorították Károlyi csapatait a Dunántúlról. Károlyi azonban 1705. február 4-én ismét átkelt a Dunán és nemsokára a Balaton délkeleti sarka felé vonult. Az ellenfél azonban mindvégig a nyomában volt, és Kilitinél március 31-én vereséget mértek a kuruc csapatokra. Károlyi szétszóródott csapatrészei Béri Balog Ádám, Szekeres István és Hellepront János vezénylete alatt a Bakonyban és Somogy erdőségeiben kerestek menedéket.

42 A császári hadvezetés minden eszközt megragadott a mozgalom leverésére, és az osztrákok mellett rác csapatokat vetették be a kurucok ellen.

43 A rácok somogyi és baranyai tevékenységét, mozgását - az Udvari Haditanács utasításai mellett - részben Huyn vezényelte.

44 Több parancs is eljutott a várkapitányhoz, akinek elsősorban a kisebb, a Dél-Dunántúlon és Szlavóniában mozgó kuruc csapatokkal szemben kellett volna eredménnyel fellépnie, ugyanakkor a közbiztonságra felügyelnie.

45 Természetesen nem minden esetben sikerült teljesen kontrollálni sem a kurucok, sem a szerbek, illetve a horvátok cselekményeit a vármegyében. Huyn több esetben is panaszkodott az Udvari Haditanácsnál a délszlávok rablásai, gyilkolásai és kihágásai miatt.

46 A vagyon elleni cselekmények folyamatos 38 CAaBKO raBpHAOBnh: H3ÖopH o cpTjHMa y yrapCKoií none/TKOM XVIII. BeKa. Kirbiïra V. MCIIHCH, npenHCH, H npeBOAH H3 Ao6a PaKomieBor ycraHKa (1703-1711). [Slavko Gavrilovic: Források a magyarországi szerbek 17. század végi és 18. század eleji történetéhez. V. kötet. Kivonatok, leírások és átiratok a Rákóczi-felkelés korából (1703-1711).] Belgrád, 2005. (a továbbiakban: Gavrilovic, 2005.) 9. p. 39 Thóti Lengyel János gróf Nádasdy Ferenchez írt levele, Keszthely, 1704. április 12. Idézi: Bánkúti, 2005. 49. p. 40 Solymosi, 1979. 114. p. 41 Gavrilovic, 2005. 108. p. 42 Gőzsy Zoltán: A Rákóczi-szabadságharc eseményei Somogyban. In Szabó Ernő: A Bákóczi-szabadságharc a numizmatika tükrében 1703-2003. Kaposvár, 2003. (a továbbiakban: Gőzsy, 2003.) 130. p. 43 Bánkúti, 1975. 105; Kanyar, 1986. 94. p. 44 Kriegsarchiv Wien. Hof Kriegs Rath, Protocolla Expeditorum, 1703-1705. Közli Gavrilovic, 2005. 11, 13, 15-19, 22. p. 45 Huynnak érkezett parancs: Gavrilovic, 2005. 114, 116. p. 46 Huyn relationirt von der Raitzen und Croaten grosse Raubereyen, morten und andere exorbitantien. 1704. Május. Kivonatolta: Gavrilovic, 2005. 27. Huyn zabolátlan rácokról (unbändige Ratzen) tudósított a jelentéseiben, de több esetben írt hasonlókat horvátokról is. Gavrilovic, 2005. 27-45. p.