Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában
problémát jelentettek, elsősorban állatok elhajtásáról van tudomásunk. 47 1704 áprilisában például Pálffy horvát bán és Huyn levélváltásából tudjuk, hogy egy horvát „csapat" (Croatische Parthei) 3000 marhát hajtott el Szigetvár alól, miközben 60 embert lemészároltak (niedergegehautet). A várkapitány kérte a bántól az ügy kivizsgálását, a bűnösök megbüntetését és a marhacsorda visszaszolgáltatását. 48 A számtalan rablás következtében a várparancsnok nem véletlenül nyúlt a példastatuálás módszeréhez, 1704 májusában az egyik rác rablóbanda vezetőjét (Rädelführer) kivégeztette a szigeti várban, míg a társainak a szigeti várban kellett fizikai munkát végezniük. 49 Huyn szerint német lovasságra lett volna szüksége, hogy eredményesen vehesse fel a küzdelmet a rablásokkal szemben, a polgári lakosság védelmében. 50 Huynnak a vármegye igazgatásban, illetve az a felett betöltött szerepét jól mutatja az az eset, melynek szorán a Szigeti járás szolgabírája rácok által elhajtott marhák után ment 1704-ben, ám eközben - a vármegye tisztviselőinek a Rákóczi-szabadságharcban betöltött kevéssé egyértelmű szerepének köszönhetően - a szigeti vár börtönébe került. Nádasdy Tamás főispán levélben kérte Huynt, illetve az Udvari Haditanácsot, hog)' a szolgabírót engedjék szabadon (a compedibus eliberare sinat), az ellopott marhák visszajuttatásáról pedig gondoskodjanak (per Rascianos abacta pecora restituantur). Huyn mindkét kérést teljesítette a főispán megelégedésére. 51 A kapitány ugyanakkor a vármegye tehetetlenségére panaszkodott. Kifejtette, hogy semmilyen segítséget nem kapott a közbiztonság helyreállítására, a vármegye egyértelműen a szigeti katonákra várt minden esetben. A korábbi megyei hajdúk Rákóczi mellé álltak, ezekben az években nem állt rendelkezésre számba vehető karhatalmi szereplő (disannirt worden seynd). 52 A szigeti katonák által elfogott rablók elzárása, fogvatartása és elhelyezése is meghaladta a kapitány lehetőségeit, mindannyiukat ugyanis nem tudta a várban fogva tartam vagy a környéken elszállásolni (Etliche 100 Rauber und Rebellen hette er in Verhaft, fraget sich also was mit Ihnen zu thuen seye). 53 Ugyanakkor a császári hadvezetésnek, és így Huynnak is létfontosságúak voltak a szerb csapatok. Emellett kiemelt célnak tartották szerb lakosság letelepítését és konszolidálását. Huyn folyamatos harcot folytatott a pécsi magisztrátussal és a katolikus egyházi vezetőkkel a szerbek jogainak betartásával kapcsolatban. Külön kérvényezte az Udvari Haditanácstól, hogy támogassák őt abban, hogy a szigeti és a pécsi rácok ne veszítsék el privilégiumaikat. Szigetvár esetében ez nem jelentett problémát leginkább a katonai parancsnok vezető tisztsége miatt. Sőt: éppen ennek köszönhetően nőtt ebben az időszakban a rácok száma a városban. Pécsen azonban igen komoly konfliktusokat generált az, hog) 7 a szerbek a város határán kívül, a mai Rácváros területén telkeket, szőlőket vásároltak, illetve kaptak a Caraffa-Commissionak köszönhetően. Emiatt a város nevében mind a pécsi magisztrátus, mind a helyi katolikus klérus komoly támadásokat intézett ennek az állapotnak a felszámolására. Huyn ezt több esetben jelezte Bécs felé, és kért segítséget a Dél-Dunántúl városaiban lakó szerbek számára. 54 A dél-dunántúli szerbeket képviselő Nicanor ( Melentyijevics) pátriárka Huynnak azt ígérte, hogy ha támogatják vissza-, illetve letelepedésüket a régióba, akkor „nagy hasznára lesznek az államnak". 55 A kérvényekből és a beszámolókból kiderül, hogy a kereskedők különösen ellenezték a rácok beköltözését, tartottak a kokurenciától. 56 47 Bánkúti, 1977. 86-87. p.; Bánkúti, 2005. 49. p, 48 A 60 fő lemészárlásáról nincs városi vagy megyei forrásunk. Kriegsarchiv Wien. Hof Kriegs Rath, Protocolla Begistatorum, 1703-1705. Közli: Gavrilovic, 2005.129. p. 49 Uo. 50 Gavrilovic, 2005. 28. p. 51 Uo.26.p. 52 Uo. 28-29. p. 53 Uo. 30. p. 54 Gavrilovic, 2005. 79. p. 55 „BeAHKe KopHCTi-i Ap>KaBH." Gavrilovic, 2005. 79. p. .56 A szerbek illetve az orthodox egyház dél-dunántúli, főként baranyai helyzetéről: Bánkún, 2005; Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején. In. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XX-XXI. ( 1975-76). 95-120. p.; Dujmov Milán: A szerb ortodox egyház helyzete Baranyában az 1690-es években. In. A pécsi egyházmegye a 17-18. században. 117-134. p.; Mészáros Kálmán: A szerb-kuruc megbékélési törekvések egyik szorgalmazója: Hellenbronth János kuruc ezredeskapitány. In A pécsi egyházmegye a 17-18. században. 52-67. p.; 2005; Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara pécsi prefektúrájához tartozó terület 1687-ben. In. Baranyai Helytörténet, 1979.15-28. p.,; Taba István: Baranya megye népessége a XVII. század végén. Pécs, 1941.; a Badanay püspökkel kapcsolatos vitákról: Babies András: A kamarai igazgatás Pécs városában 1686-1703. Pécs, 1937.187-205. p.; Fricsy Ádám: A török utáni első pécsi püspök, Radanay Mátyás Ignác. In Tanulmányuk a pécsi egyházmegye történetéből. I. Szerk. Fricsy Ádám. Pécs, 1983.115-130. p.