Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában

saját parancsnoksága alá integrálását.

12 Az ilyen módon fokozatosan „duzzasztott" várnak ugyanakkor nagy szerepe volt abban, liogv Szigetvár gazdasága a megye többi településénél jobban és gyorsabban fejlődjön, ugyanis az itt tartózkodó katonák, tisztek folyamatos vevőkört és megrendelést jelentettek a szigetvári iparosok számára. Kaposvár és Dombóvár várainak lerombolásához Huynt, a szigetvári várkapitányt és a Szlavóniában működő Kaspar Dörck hadmérnököt rendelte ki a Kamara. Ehhez a szomszédos vármegyéknek kellett ingyen munkára (gratuitus labor) jobbágyokat küldeni, a fuvarozáshoz pedig kocsikat és vonóállatokat, a tüzérséget és a hadifelszerelést ugyanis Budára, a tárolt élelmiszereket pedig a legközelebbi raktárakba kellett juttatni. A dél-dunántúli várak lerombolásában Philipp von Duellersperg, pécsi kamarai prefektus játszott jelentős szerepet. A munkálatok irányításával megbízott Huyn számára azt jelezte, hogy semmilyen anyagi vagy tárgyi segítséget nem bír számára biztosítani.

13 Miután Huyn ezt jelentette az Udvari Kamara és az Udvari Haditanács felé, azonnal kötelezték a pécsi prefektust, hogy támogassa a szigeti várkapitányt a várak megsemmisítésében. A Péterváradról kiküldött hadbiztos 1702. március 4-én érkezett meg Szigetvárra, március 15-én már Kaposváron voltak Huynnal és a szigetvári tüzérparancsnokkal, Lorenz Fabian Silbereisennel együtt, hogy a várat felmérjék. A munkálatok április 12-re be is fejeződtek.

11 Mivel a Budai Kamarai Adminisztráció nagy hangsúlyt fektetett a bevételek növelésére, erősen foglalkoztatta a hivatalt, hogy a felügyelete alá tartozó területen, ki és milyen mértékben élvez adómentességet. A katonaság beillesztése a polgári közigazgatásba ilyen szempontból is problémákat okozott. 1700-as évek legelején a kaposvári és az igali huszárok igényelték (mint volt végvári katonák), hogy mentesek legyenek a terményszolgáltatás alól, Batthyány Ádám dunántúli főkapitány pedig támogatta ezt a törekvésüket. Ernst Heher kaposvári tiszttartó természetesen nem értett egyet a kapitánnyal. A hosszas vitákat végül egy 1701. novemberi rendelet igyekezett feloldani, amely a katonákat választás elé állította: vagy adófizető állampolgárokként letelepednek vag)

7 az állandó hadsereg ezredeiben vállalnak szolgálatot.

15 Az újjáépítés megindítása nagyon sok pénzt kívánt. Az új források felkutatása és a régiek bővítése mindenekelőtt a Kamarára hárult. A töröktől visszafoglalt területek gazdasági kiaknázásában komoly szerepet játszott a kereskedelmet terhelő vámok és harmincadok létesítése.

16 Különösen a távolsági kereskedelmet sújtó harmincad volt jelentős bevétel.

17 A harmincadhivatalok kezdetben a bécsi kormányzat 1686. évi döntése szerint ott létesültek, ahol ilyenek a török időben is voltak.

1S A török kiűzése után hamarosan felállították a kaposvári harmincadhivatalt, melyet a kamara pénzigénye miatt újabbak követtek. Az új hivatalok helyének megválasztásában már a helyszínen tartózkodó tiszttartók közvetlen tapasztalatai voltak döntőek.

19 Az 1690-ben felállított pécsi sóhivatal végezte a somogyi területek ellátását.

20 A kereskedelmi viszonyok kialakulatlansága következtében a somogyi és a baranyai harmincadok nem eredményeztek jelentősebb bevételeket a 17. század végén. A tiszttartó rendelkezett a kerületében élő jobbágyok ingyenmunkájával is. Minden összeírt jobbágytól heti egy nap robotot vehetett igénybe. Ezt a munkamennyiséget többek között a kerületében lévő utak, hidak karbantartására fordította. A robot többségét azonban a katonaság használta fel, a 12 Oross, 2006. 1448. p. 13 Uo. 1469. p. 14 Uo. 15 Oross, 2006. 1449. 16 Babies, 1937. 25-26.

p.; Tagányi Károly: A budai kamarai jószágkormányzóság hivatalai 1686-1698-ig. In. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1897. 17 A kaposvári harmincadhivatal évi bevétele a 17. század végén 1400 forintot tett ki. Solymosi László: Nagybajom és pusztáinak története a kora középkortól a jobbágyiélszabaclításig. In. Solvmosi László-Mikóczi Lajos: Nagybajom története. Kaposvár, 1979. (a továbbiakban: Solymosi, 1979.) 106. p. 18 A harmincad vám jelentősége abban állt, hogy a legjövedelmezőbb regálék közé tartozott. Praktikus szempontokból a só hivatalok kezelték az úgynevezett vámhivatali ügyeket, illetve később más adóügyeket is (pl. a taxa tolerantialis). Vö. Babies, 1937. 27. p. 19 Solymosi 1979. 106-107. p. 20 Babies, 1937. 28. p.