Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Rezümék (angol, magyar)
VÉGH FERENC: A SZENTGYÖRGYVÖLGYI BAKÁCS CSALÁD SOMOGY MEGYEI BIRTOKÁLLOMÁNYA A 17. SZÁZADBAN Jelen tanulmány Somogy megye tíz településének (Csehi, Gadács, Uzd, Patalom, Tatom, Atád, Túr, Halagos, Tetves, Füred) 17. századi birtoklástörténetéhez szolgáltat új adatokat. A Bolondvár védelmét irányító Pethő Kristóf keszthelyi kapitány katonahalálával (1600) a koronára háramlott falvak és puszták nádori adományként (1619,1625) kerültek veje, Bakács Sándor kezére. A Zala és Vas megyében birtokos, feltörekvő Bakács ezáltal Somogy vármegye nemesi társadalmának is meghatározó tagja lett. Bakács örökösödés címén - önkényesen - valójában már apósa halála óta birtokolta a nevezett településeket. A donációk tehát csak a régóta fennálló helyzetet törvényesítették. A Bakácsok tekintélyes hódoltsági birtokállománya a későbbiek során már nem gyarapodott. Ellenkezőleg, az egyes falvak és puszták gyakorta zálogbirtokosok kezén tűnnek fel. A bárói família birtokállománya a 18. század közepén, a férfiág kihalásával, lányaik örökrészeként más családok kezére került. Ezáltal az érintett települések birtoklástörténetében is új fejezet kezdődött. GŐZSY ZOLTÁN: ADALÉKOK SOMOGY VÁRMEGYE VILÁGI ÉS EGYHÁZI KÖZIGAZGATÁSÁHOZ A 17. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A 18. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN A tanulmány azt vizsgálja, hogyan alakultak újjá Somogy vármegyében a 17. század végén, illetve a 18. század első évtizedeiben a világi hivatalszervezet, az egyházi intézmények, továbbá, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük kereteik megszilárdulása során. Foglalkozik többek között a megye területével és határaival, amelyek a visszafoglaló háború után konfliktusokat okoztak a szomszéd vármegyékkel, Baranyával, Veszprémmel és Tolnával, valamint az egyházmegyei határok vonatkozásában a veszprémi püspökséggel, a zágrábi és pécsi egyházmegyével. Számba veszi a tanulmány a kamarai igazgatás alatt álló megye működését, bemutatja azokat a folyamatokat, amelyek a 17-18. század fordulóján társadalmi, gazdasági és felekezeti problémákhoz vezettek és hozzájárultak a Rákóczi szabadságharc somogyi térnyeréséhez, melynek eseményei ismertetésre kerültek. A dolgozat ezt követően bemutatja az egyházi és világi struktúra kiépülésének megindulását, fokozatos meggyökeresedését, az 1700-as évek megyei súlyponti változásait, a plébániahálózat fejlődését, illetve annak jelentőségét. POLGÁR TAMÁS: SOMOGYI DIÁKOK A PÉCSI PÜSPÖKI JOGLÍCEUMON 1831-1848 (1850) KÖZÖTT A tanulmány folytatása a 2001. évi évkönyvben megjelent, Győri Jogakadémia somogyi diákjainak összegyűjtését, és a diákság vallási, társadalmi és származásbeli elemzését közlő munkának. A reformkorban a királyi jogakadémiákon kívül néhány püspöki székhelyen lícemok alakultak, ahol a két éves bölcseleti képzés után két éves jogi képzést kaptak a hallgatók. Pécsen 1831-ben kezdődött a Pécsi Püspöki Lyceumon az oktatás előbb a bölcseleti stúdiumokkal, majd az 1833/34. évi tanévtől kezdve a két éves jogi képzéssel kiegészülve, végeztek 4 éves felsőfokú iskolát a hallgatók. Az intézményben 1831-1848 (1850) között 239 Somogy megyei származású diák járt. Az ő adataikat összegyűjtve folytat elemzést a szerző. Az írásból kiderül az, hogy a somogyi diákok 12%-át képviselték az egyetemi diákságnak, és az egyik legnépesebb megyei küldöttség a somogyi volt. A somogyiak vallási, származási, és lakóhely szerinti értékelése önálló fejezetet kapott a tanulmányban. A tanulók iskolai előrehaladásuk befejezése után a hivatali pályára léptek. A szerző példákat hoz az iskolából frissen kikerülő ifjak vármegyei hivatalokban történő elhelyezkedésére. À tanulmány utolsó fejezetében győri, zágrábi, pécsi példák alapján egy-két diák iskolai előmeneteléről, az iskolák közötti átjárásról, s egyes családok iskolázási stratégiájáról olvashatunk.
