Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Rezümék (angol, magyar)

REZÜMÉK VARGA SZABOLCS: HORVÁTH MÁRK SZIGETI KAPITÁNY HAGYATÉKI LELTÁRA 1561-BŐL (FORRÁSKÖZLÉS) I Iorváth Márknak, Szigetvár 1556. évi védelme irányítójának életéről viszonylag sok információval rendelkezünk. Ennek ellenére akadnak fehér foltok, hiszen nem ismerjük sem az ifjúkori éveit, sem hagyatékának a sorsát. Ezért minden olyan irat nagy fontossággal bír, amelyből új adalékok nyerhetők. Ilyen forrás a szigetvári kapitány hagyatékának a jegyzéke is, amelyet 1561-ben végrendeletének a várba kiküldött intézői készítettek. Ebből egy, tipikusan katonanemesi életforma anyagi kultúrája jelenik meg számunkra, ahol a fegyverek, lovak, és egyéb hasonló felszerelések dominálnak. Kirívó a szellemi művelődés tárgyainak hiánya, bár ebben szerepet játszhatott, hog)' a Horváth-esalád rezidenciája nem Szigetváron volt. A jegyzékből a homo novus báró szolgáinak neve, valamint a temetés néhány körülménye is kiderül. NAGY-TÓTH MÁRIA: VALENTIANUS PURGOLT, A BATTHYÁNYAK ÚJKERESZTÉNY ORVOSÁNAK LEVELEI 1622-1636 A szerző Batthyány (II.) Ferenc udvari orvosának, Valentianus Purgoltnak urához írt azon leveleit mutatja be, melyeket a Magyar Országos Levéltár őriz. Noha a doktor életútjának állomásait több helyen homály fedi, személyét illetőleg az általa írt leveleket tekintve elmondható, hogy hű és megbízható emberként végezte munkáját: naprakész információkkal látta el Batthyányi az aktuális politikai helyzetről, a bécsi udvarban és a harmincéves háborúban történt eseményekről, közvetített a borkereskedelemben, bányászati dolgokban, továbbá a Batthyány család személyes dolgaiban is intézkedett. A levelekből kiderül, hogy nemcsak Batthyány (II.) Ferenc és udvara, de a szász választófejedelem és a bécsi udvar is bizalommal fordult felé: szolgálataiért majorságot kapott és felvették a cseh köznemesek közé. A címből kiderül, hogy a szerző a tanulmány folytatására törekszik, ami leginkább forrásközlésre épül majd. DOMINKOVITS PÉTER: AZ 1635. ÉVI „NAGYBAJOMI" URBÁRIUM (FORRÁSKÖZLÉS) A közölt forrás a somogyi hódolt területek kevésbé ismert 17. század viszonyaiba ad némi bepillantást. A kútfő egy 1635-ben zálog- és örökjogon átmenetileg egybekovácsolt, heterogén etnikumú (magyar, horvát), differenciált vagyonszerkezetű, településenként erősen eltérő szolgáltatásokkal terhelt adózó lakossággal rendelkező, 25 településre kiterjedő jelentős dominium településeit tartalmazza. A kutatások alapján feltételezhető, hog)' ez a Koroknay Mihály által megszerzett, és kibővített egykori korotnai váruradalom 17. századi urbáriuma. Sajnos a forrás keletkezéstörténete nem ismert. Arról hasonlóképpen nincs semmilyen adat sem, hogy ez, a jobb híján a legjelentősebb településről, Nagybajomról elnevezett forrás, miképpen kerülhetett Nádasdy (III.) Ferenc Vas vármegye főispánja, országbíró egyik ügyvédjének, a Sopron és Vas vármegyék törvényszékein gyakran, de kisebb mértékben még Zalában is tevékenykedő Tolnay János irathagyatékába. Talán az ügyvédi működés forrásainak szisztematikus feltárása adhat erre választ. Ugyanakkor a birtokos beazonosítását Solymosi László közép- és kora újkori Nagybajom történetét feldolgozó modell értékű munkája segítette. Az urbáriumban szereplő települések 17. századi birtoklástörténetének, a földesúri adóztatás jelentőségének jobb megismerése végett a közzé adó táblázatba foglalta a 178 Somogy vármegyei települést érintő 1598. évi házadó-, és a 92 településre kiterjedő 1626/1627. évi portálisadó-összeírások e településekre vonatkozó adatsorait.