Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára

Foglalkozás Szám Munkás 95 Segédmunkás 46 Földműves 239 Mezőgazdasági munkás 75 Szellemi foglalkozású 48 Vezető beosztású 16 Tisztviselő 69 Alkalmazott 58 Kisiparos 43 Kereskedő 5 Fegyveres erők tagja 45 Tanuló 14 Régi foglalkozás vagy származás 35 Összes: 788 Összes „osztályellenség" 111 Az összes büntetett megoszlása foglalkozási csoportok szerint A büntetett személyek 90 százalékának foglalkozási viszonyáról állnak rendelkezésre adatok, így összességükre, azaz 869 személyre tekintettel hitelesnek tekinthetők a táblázatból tükröződő foglalkozási arányok. Még inkább érvényes a megállapítás, ha nem számítjuk azt a 76 személyt, kiknek csak az „osztályellenségként" számon tartott régi foglalkozásáról, vagy társadalmi helyzetéről vannak adatok. Ha az összes büntetettről készült két kimutatást összevetjük az elítéltekről a korábbi publikációmban közöltekkel, akkor az egyik esetben lényegi azonosságot, míg a foglalkozási megoszlást tekintve néhány ponton jellegzetesen eltérő arányt regisztrálhatunk. Az utóbbinak talán a büntetőpolitikai gyakorlatban lelhetjük meg a magyarázatát. A politikai rendőrségi összefoglalóban nem egyszer csak az érintett „osztályellenség" mivoltának igazolására hivatott régi foglalkozási adatot közölték. A politikai vezetés elvárásának való megfelelést a politikai rendőrség az internálás és a preventív őrizet alkalmazásával komolyabb korlátok nélkül tudta érvényesíteni, így nagyon gyakran minden valóságos alap nélkül - értve ez alatt a megalapozottság korabeli kritériumait -, vettek őrizetbe „osztályellenség"-nek tekintett embereket. A régi foglalkozást és/vagy társadalmi státuszt további 76 személynél megjelölte a politikai rendőrség, így a valamilyen módon büntetett 869 személy több mint egytizedét sorolták e specifikus politikai kategóriába, ami kétszerese a bírósági elítéltek körében kimutatható aránynak. Az értelmiségi foglalkozású személyek aránya is értékelhetően magasabb, 5 helyett meghaladta a 6%-ot. A büntetett személyek foglalkozási megoszlását természetesen indokolt önmagában is vizsgálni. A megye társadalmi-gazdasági jellegéből következően a mezőgazdaságból élők két legfontosabb rétege, a birtokos parasztság és a mezőgazdasági munkások közül került ki a büntetettek négytizede. Tény, hogy ez elmarad az összes foglalkoztatottak körében képviselt arányuktól, de egyrészt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a falvak többségében viszonylag csendesen játszódtak le a forradalmi események. A falusi események szereplői ezen kívül kevésbé voltak „szem előtt" városi, vagy nagyközségi társaikhoz képest. Összességében nagy számban szenvedték el a megtorlást a különféle gazdasági egységekben (vállalatok, üzemek, tsz-ek, egyéb szövetkezetek, MÁV) dolgozó alkalmazottak. A munkások, mezőgazdasági munkások nagyobb része, a vezetők, vállalati tisztviselők és egyéb alkalmazottak túlnyomó többsége sorolható ebbe a körbe. Végül arra is érdemes felliívni a figyelmet, hogy a kisiparosok rétegét ugyancsak érzékenyen érintették a megtorló intézkedések. A fegyveres erőkben szolgálatot teljesítő tisztek, tiszthelyettesek és sorállományú katonák, rendőrök viszonylag magas, közel 6 százalékos aránya azzal magyarázható, hogy a sokáig ellenségként kezelt Jugoszláviával határos megyében igen