Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Szántó László: Az 1956-os forradalmat követő megtorlás Somogyban, és a megtorlást elszenvedők adattára

nagy számú katonaság állomásozott. Az összefoglaló jellegű kimutatás elrejt néhány további érdekes sajátosságot. A büntettek körében az átlagosnál magasabb volt a gépkocsivezetők, egyéb járművezetők és a vasutasok száma. Nem igényel hosszas magyarázatot, ugyanis a forradalmi eseményekben jelentős szerepet töltöttek be a mozgékonyabb, illetve olyan foglalkozásúak, akik akár hírvivőként, akár szállítóként járultak hozzá a megmozdulásokhoz, egyéb akciókhoz. A megtorlást elszenvedettek, illetve cselekményeik lakóhely szerinti megoszlását is érdemesnek tartottam megvizsgálni. Az érintettek több mint kilenc tizedének a lakhelyéről, vagy cselekményének színhelyéről állnak rendelkezésre adatok. Mintegy 15 százalékuk Kaposváron lakott, illetve vett részt az eseményekben, egyötödük a járási széklielyközségekben (Barcs, Csurgó, Fonyód, Marcali, Nagyatád, Siófok, Tab), s meghaladta a kétharmadot a többi községben lakók aránya. Ezen adatok értékeléséhez szükséges felidézni a megye lakosságának a fentiek szerinti megoszlását. Somogy megye 371 045 fős népességének ekkor 11,7%-a élt Kaposváron, míg 12 és fél százaléka a járási székhelyközségekben. A nagyobb, s egyben közigazgatási-közhatalmi szempontból is fontos szerepet betöltő településeken élő büntetettek ennél magasabb részaránya természetesnek tekinthető, figyelembe véve az ottani események nagyobb tömegességét is. Ez esetben is utalnék még arra a körülményre, hogy a kisebb községekben élő szereplők kevésbé kerültek a büntető hatalom intézkedő szerveinek látókörébe. Persze ettől eltérő esetek is előfordultak, így a forgalmas főútvonal menti nagyobb balatoni községekben, vag)' a déli határsáv korábban agyon ellenőrzött és az átlagosnál több sérelmet elszenvedett egyes községeiben az átlagosnál több személyt sújtottak büntető intézkedések, mindenekelőtt az internálások. A dolgozat befejező részében végül ismertetem, hog)' kik viseltek megyei szinten politikai felelősséget a megtorlás gépezetének működtetéséért. Azokról sem hallgathatunk, akik a rendőrség és az igazságügyi szervek vezetőiként részt vettek a politikai indíttatású büntető intézkedések végrehajtásában. Az újjáalakult és a politikai hatalmat kizárólagosan gyakorló kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt első számú vezetője - előbb mint elnök, majd első titkár - Szirmai Jenő volt. Mellette Hevesi János és Nagy Lajos titkároknak volt meghatározó politikai befolyása, illetve beleszólása a büntetőügyek alakulására-alakulásába. A párt megyei végrehajtó bizottságának többi tagja is, köztük a Kaposvár városi első titkár, ha nem is hasonló súllyal, de rendelkezett némi befolyással az eseményekre. Miután a politikai büntetőügyeket (szervezkedés, izgatás) a megyei bíróságok hatáskörébe utalták, a járási párttitkároknak kisebb befolyása lehetett az ügyek alakulására. A Belügyminisztérium Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságának ebben az időben a Tolna megyéből áthelyezett Sólyom Gábor alezredes a vezetője, akinek egyik helyetteseként előbb Sarlós Ferenc alezredes, majd Farkas Mihály őrnagy iránvította a Politikai Nyomozó Főosztály tevékenységét. A megyei ügyészség vezetője Csiszár János volt abban az időszakban, helyettese pedig Rimay László. A Kaposvári Megyei Bíróságon Tallós Emil elnök és Ignácz Pál elnökhelyettes több esetben tárgyalt is politikai büntetőügyeketa Kaposvári Katonai Bíróságon. A dolgozat tehát bevezetőként is szolgál az itt következő Adattárhoz, amely tartalmazza a megtorlást elszenvedettek fontosabb adatait. Az írás néhány olyan eligazító, magyarázó megjegyzéssel zárul, melyek az összeállítás készítésének szempontjairól adnak felvilágosítást. A korábban már hivatkozott történeti forrásokból kigyűjtött adatoknak azonban nem mindegyike tekinthető teljesen megbízhatónak. Ezért is igyekeztem egybevetni az egyazon személyről különböző forrásokban fellelhető adatokat. Ez nem mindig sikerült (pl. az internálások, REF alá helyezések és preventív őrizetbe vételek okai) megnyugtatóan, mert ezekről csak a politikai rendőrség 1959 tavaszán készült „ellenforradalmi" jelentésében olvashatunk. A személyes adatok közül a születési évet és lakhelyet tartottam fontosnak feltüntetni. Ez elégséges a személyek beazonosítására, s egyben feltétele az adattár hitelességének. A forradalmi eseményekben betöltött szerep önmagában is alapvetően fontos adat, de különösen az egyéb adatok hiányában, magyarázza a nem bírósági úton történt megtorlás tényét. A forradalmi események során kifejtett aktivitással kapcsolatos vádpont és a büntetés milyensége, mértéke azok a további fontos adatok, amelyek tényszerű, személyes információkkal szolgálnak a megtorlás somogyi folyamatáról. A foglalkozási adatok részben arról tudósítanak, hogy milyen társadalmi csoportokat, s milyen mér-