Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
Az 5 holdnál kisebb területtel rendelkező törpebirtokosok - kistulajdonosi öntudatukat hátrahagyva - már rendszeresen bérmunkát vállaltak a megélhetésért. A kisparasztok és a törpebirtokosok közötti választóvonalat tulajdonképpen nem az 5 hold megléte vagy meg nem léte, hanem a folyamatos bérmunka-vállalásra való kényszerülés jelentette. Az 1910. évi népszámlálás foglalkozási statisztikája a birtokméretekhez mereven igazodva osztályozta a kis- és törpebirtokosokat. Eszerint a somogyi keresők 0,2%-a (358 fő) 50-100 holdon, 14,5%-a (22 531 fő) 10-50 holdon, 13,7%-a (21 258 fő) pedig 5-10 holdon gazdálkodott. A vármegye 21 040 törpebirtokosának keresőkre vetített aránya 13,5% volt. (A kizárólag birtoknagyság szerinti osztályozás azonban a társadalmi tagolódás bemutatása helyett, csak statisztikai rétegeket teremt. Viszont a gazdaság méretének, színvonalának, felszereltségének, gazdaságföldrajzi elhelyezkedésének együttes vizsgálata, a valósághoz jobban közelítő képet adhat a paraszti birtokosok rétegeiről.) A somogyi nagy- és középbirtokok bérmunkások tízezreit foglalkoztatták. A kisparasztok családtagjai és a törpebirtokosok mellett, döntően a földnélküli mezőgazdasági munkások, napszámosok és mezőgazdasági cselédek szolgáltatták a somogyi agrárium bérmunkaerejét. 1910-ben Somogy vármegye keresőinek 15,4%-a volt mezőgazdasági munkás vag)' napszámos. Küzdelmes sorsukra vonatkozóan csak három adatot említünk: az ideiglenesen-alkalomszerűen szegődtetett 23 926 mezőgazdasági munkás közül 3736-an (15,6%) még a tizenhatodik születésnapjuk előtt álltak, 67 mindössze 5053-an (21,1%) rendelkeztek saját házzal, 68 s végül, az első világháború előtti évtizedben a törvényhatóság területéről kivándorolni szándékozók 71%-a is a napszámosok sorából került ki. 69 A mezőgazdasági bérmunkások másik csoportját, az előre kikötött bérért egy gazdasági évre személyes és folyamatos alkalmaztatásra szegődő (ebből következőleg, a munkahelyén lakó), s gazdái hatalom alatt álló gazdasági cselédek alkották. A 20. század második évtizedének elején Somogy kereső népességének 13,1%-át adó, az uradalmak cselédházaiban összezsúfolódó, „pénzzel és étellel, de erővel és beszéddel is takarékosan bánó puszták népe", kiszolgáltatottsága „fejében", igen szegényes, ámde a napszámosokénál nagyobb mérvű „létbiztonságban" részesült. 70 Az uradalmakban folyó munkát (rendszerint) agrárszakemberek irányították. 1910-ben 351 somogyi mezőgazdasági tisztviselő (jószágkormányzók, intézők, gazdatisztek, kasznárok) bérmunkások tízezrei felett gyakorolt szinte már-már „földesúri" hatalmat. Az őstermelés mellett, illetve után az ipar volt az a gazdasági szektor, ami jelentősebb embertömeg megélhetését biztosította. A 20 172 ipari kereső (13,0%) három csoportra különült el: vállalkozókra, tisztviselőkre és alkalmazottakra, illetőleg munkásokra. A somogyi iparvállalatok segédszemélyzet-létszám szerinti statisztikájából 71 kiderül, hogyavármegye 8784 ipari vállalkozójának döntő többsége segéd nélkül, vagy 1-2 segéddel dolgozó kisiparos (csizmadia, kőműves, kovács, szabó, asztalos) volt. Mindössze három ágazat tömörített körükből legalább ezer keresőt: 2701 fő (30,7%) a ruházati iparban, 1134 fő (12,9%) a vas- és fémiparban, 1069 fő ( 12,2%) pedig az építőiparban dolgozott. 72 Mivel a somogyi ipari vállalkozások töredéke működött gyáripari szinten (csak 38 cég rendelkezett húsznál több segéddel), nem meglepő, hogy 1910-ben mindössze 146 ipari tisztviselő íratott össze a vármegyében. Az üzemvezetők, mérnökök, könyvelők, titkárok többsége az élelmiszeriparban (47 fő - 32,2%), a vendéglátóiparban (21 fő - 14,4%) és a gépgyártás és közlekedési eszközök gyártása terén (19 fő - 13,0%) munkálkodott. 73 A törvénvhatóság ipari vállalkozásai összesen 11 242 munkást foglalkoztattak, akik igencsak különböző munkakörülményeket és bérezést élveztek. Legtöbbjük az építőiparban (2316 fő - 20,6%), a ruházati iparban (2305 fő - 20,5%), az élelmiszeriparban (1568 fő - 13,9%) és a vas- és fémiparban 67 MSK. 48. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint. Bp., 1913, M. Kir. KSH. 37." p. 68 Uo. 39." p. 69 Lásd! Szili, 1995: 160. p. 70 Mo. tört. 7/1. 505. p. 71 MSK. 48. A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint. Bp„ 1913, M. Kir. KSH. 50." p. 72 MSK. 52. A Magvar Szent Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. 3. A népesség foglalkozása részletesen és a vállalati statisztika. Bp„ 1914, M. Kir. KSH. 136. p. 73 Uo. 136. p.
