Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
Kivándorlás A vármegye lélekszámát jelentősen csökkentette a kivándorlás. E sajátos demográfiai változó gazdasági okokra vezethető vissza: Somogy paraszti társadalmának egy része a 19. század második felében nem volt képes összegyűjteni a megélhetését biztosító birtokállományt. Először a földbirtokkal nem rendelkezőknek nyílott lehetőségük küllőidre települve, javítani sorsukon: az 1860-1870-es évek fordulóján Szlavónia nagybirtokosai felépített házakkal és használatba adott földekkel csábították át a Dráván túlra a jó munkaerőként számon tartott somogyi cselédeket. Egy évtizeddel később, a Katonai Határőrvidék polgárosítása következtében szabadforgalmúvá váló, jól termő és - a korabeli dunántúli földárakhoz viszonyítva - olcsón árult volt határőrbirtokok a somogyi törpebirtokosok egy részét is áttelepülésre sarkallta. Azonban a századfordulóra a szlavón földárak felzárkóztak a dunántúliakhoz, így Somogy vármegye vándorbotot íogó lakosai dél helyett nyugatra indultak, immár ipari munkát vállalni. 25 Közigazgatási eg\ ség Kivándoroltak száma (1899-1913) Visszavándoroltak száma (1899-1913) Kivándorlási többlet (1899-1913) A kivándorlás lélekszámhoz viszonyított aránya 1899-1913 évek átlagában Somogy vármegye 9806 3037 6769 1,89« Baranva vármegye 8585 1248 7337 l,9%c Pécs t. j. város 3755 77 3678 5,4%o Tolna vármegye 19 346 5565 13 781 4,9%o Veszpré 111 vármegye 30 166 8103 22 063 8,9%o Zala vármegye 7657 1796 5861 1.17« Duna jobb part 136116 34 407 101 709 3,0% D Magyarország 1195236 290 145 905 091 4,5%c 4. sz. táblázat: Kivándorlók és visszavándorlók száma és aránya 1899 és 1913 között 26 1899 és 1913 között útlevéllel, tehát legálisan 9806 - közte 6674 magyar (68,1%), 2184 német (22,3%), 485 horvát (4,9%), 2 szlovák és 461 egyéb anyanyelvű (4,7%) 27 - somogyi intett búcsút szülőföldjének, s indult Észak-Amerika felé. 2S (Az illegális kivándorlók száma ismeretlen.) A fent említett intervallum évi átlagára vetítve, a törvényhatóság kivándorlási indexe jelentősen alatta maradt nemcsak az ország, de egyes környező törvényhatóságok migrációs arányszámának is. Egyke Somogy vármegyében a születések számát - a természetes szaporodási mutató egyik összetevőjét - az 1860-as évektől egykezes apasztotta. Ez a „rendszer" a 19. század második felében gazdasági és társadalmi eredők hatására jelentkezett a Dél-Dunántúl tehetősebb református parasztcsaládjai körében. A szülőknek társadalmi tekintélyt, politikai jogokat, esetenként közigazgatási tisztséget biztosító birtok felosztásának meggátlása, a minél csekélyebb számú utód minél előnyösebb anyagi helyzetbe juttatása érdekében, a családok lemondtak a sok gyermekben rejlő boldogságról, s ha már egy gyermekük - különösen, ha fiúk - született, házasságuk további szaporodását mesterségesen meg25 A kivándorlás témaköréről részletesen: Szili Ferenc: Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860- 1914. Kaposvár, 1995, SML. (a továbbiakban: Szili, 1995) 26 MSK. 67. A Magyar Szent Korona Országainak kivándorlása és visszavándorlása 1899 - 1913. Bp, 1918, M. Kir. KSH. 2- 7. p. 27 Uo. 19. p. 28 A pontosság kedvéért megjegyzendő, hogy 1899 és 1913 között Somogy vármegyéből útlevéllel kivándoroltak 2,8%-a (275 személy) nem Észak-Amerikába, hanem Németországba. Romániába és egvéb országokba költözködött. Uo. 50. p.
