Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében

gátolták. E „társadalmi kórtünet" terjedését önkéntelenül az állami berendezkedés is elősegítette: a kötelező katonai szolgálat alól az egykének, mint családfenntartónak, felmentés járt, s az egykéző háztartás csak eg)' sarja után volt köteles iskolai és egyházi adót fizetni. Somogy vármegye törvényhatósága az 1890-es években leginkább az egykéző falvak református lelkészeire támaszkodott a születés-korlátozás gyakorlata elleni „fellépésénél", ugyanis tanító célzatú prédikációiktól remélte „e kárhozatos és nemzetpusztító bűn" visszaszorulását. Az egyház „valláserkölcsi fegyverei" azonban hatástalanoknak bizonyultak. Helyi erejű kezdeményezései sikertelenségét látva, a törvényhatósági bizottság gróf Széchényi Aladár indítványára 1907 májusában feliratot intézett az országgyűlés mindkét házához, az egy gyermek rendszer terjedése elleni állami fellépés érdekében. A bizottság az. alábbi, öt pontos intézkedéscsomag-ajánlást fektette a magyar törvényhozás asztalára: 1. az örökösödési törvények módosításával a kisebb földbirtokok megoszthatósága korlátoztassék („paraszti hitbizomány"); 2. az egyke ne kapjon felmentést a kötelező katonai szolgálat alól; 3. a magzatelhajtási bűnügyek soron kívül vizsgáltassanak ki; 4. a több gyermeket nevelőcsaládok állami adóihoz kedvezmények rendeltessenek; 5. reformáltassék meg a sok utóddal megáldott famíliákat jobban sújtó iskolai és egyházi adók rendszere.

29 A felirat programpontjai közül országos viszonylatban csupán az ötödik valósult meg részlegesen: 1908-ban az elemi iskolai oktatás ingyenessé vált. Az indítvány harmadik pontja fényt vet a vármegye korabeli sanyarú mentáihigiéniás állapotaira is. A kívánságuk ellenére áldott állapotba került asszonyok és „megesett" hajadonok „baján" (durva fizikai beavatkozással vagy erős mérgeket alkalmazva) sajátos „tudással" felvértezett (Somogyban „kenöasszonyoknak" nevezett) nők „segítettek". A magzat elemésztését célzó „kezelés" nem egyszer az anya életébe került. Aki viszont túlélte, többé biztosan nem hordhatott a szíve alatt új életet. 1907 júniusától a járási, községi és körorvosok, valamint a községi és körjegyzők kötelesek voltak minden gyanús vetélési, koraszülési, bölcsőhalál esetet a járás főszolgabírójának jelenteni. A járásokból negyedévente a vármegyeházára beküldött összesített jelentéseket az alispán évnegyedes jelentésébe is belefoglalta.

30 Az egy gyermek rendszer elleni vármegyei társadalmi szervezkedés

31 keretei 1909-ben szilárdultak meg: gróf Széchényi Aladár kezdeményezésére és elnöklete alatt, január 7-én, Kaposváron megalakult a „Somogyvármegyei Egyke-Bizottság". A vármegye politikai-közigazgatási elitjéből verbuválódott társaság szerény tevékenységének emlékét néhány tagjának egykezes ellen szót emelő írása őrzi.

32 Közegészségügy A természetes szaporodási index másik összetevőjét, a halálozások adatait vizsgálva megállapítható, hogy a törvényhatóság területén a 20. század első évtizedében - évente átlagosan - az elhunytak 31,8%-a 1 éven aluli, 45,1%-a 7 éven aluli gyermek volt. A vármegyén belül külön kiemelendő a Lengyeltóti járás megdöbbentő gyermekhalandósági mutatója: a közigazgatási egység területén 1901 és 1910 között - évenkénti átlagban - az elhaltak 52,0%-a még a hetedik életévét sem töltötte be. 29 Th. Biz. 478 / 9862 - 1907. kgy. sz. HL. 1907. jún. 20. 25. sz. 303 - 307. p. 30 14497 / 1907. sz. Somogyvármegye alispánjától. HL. 1907. jún. 20. 25. sz. 303. p. 31 Az eg\' gyermek rendszer ellen a vármegyében először a fiatalon elhunyt gróf Széchenyi Imre (1858 - 1905) emelte fel szavát. A somogyvári nemzetgazda és szociálpolitikus a somogyi mellett, a dunántúli egvkeellenes mozgalomnak is elindítója volt. A kérdéskört tudományos igényességgel elemző, az egy gyermek rendszer felszámolásának programpontjait a nagyközönség elé táró könyve halála után jelent meg (Széchenyi Imre: Az. egyke. Bp, 1906, Bp. Hírlap Ny.). A művet 1907-ben Somogy vármegye alispánja a törvényhatósági bizottság minden tagja, a közigazgatás tisztviselői, valamint az egykéző vidékek lelkészei és tanítói részére beszereztette. 32 Herman Antal: Néhány szó az egykéhez. A Somogyvármegyei Egyke-Bizottság megalakulása alkalmából. Kaposvár, 1909. Részvényny.; Neubauer Ferenc: Kisbirtokosaink egygyermekrendszere különösen Somogyban. In Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1909. évf.