Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében
a munka elkészítésére. Az ajánlkozó a mű tervrajzát, bővebb leírását csak a szerződéskötéskor látta indokoltnak beadni, ezért ettől eltekintett. Komoly szándékát bizonyítandó, Roboz a kézirat bírálatát a Magyar Tudományos Akadémiára bízná, bár ennek költségvonzatáról nem tett említést. 17 1888 tavaszán tehát úgy látszott, hogy a monográfia ügye körülbelül 10 000 forinttal 4-5 év alatt megoldható. Az Állandó Választmány májusi ülésén a főjegyző jelezte, hogy a vármegyének nincs olyan alapja, melyből a monográfia finanszírozható volna, mert azok, amelyekből a költségeket akarták fedezni időközben a tiszti nyugdíjintézetnek lettek átadva. Ezért Inkey István elnöklete alatt Kovács-Sebestény Gyula és Csorba Ede törvényhatósági bizottsági tagok megbízattak, hogy dolgozzák ki a költségek fedezésének módozatait. 1S A felkért személyek 1888 augusztusában az adott pénzügyi és gazdasági viszonyok között a szükséges 10 000 forintot csak önkéntes felajánlások útján, aláírási felhívások kibocsátásával vélték előteremthetőnek, olyan kitétellel, hogy amennyiben a megkívánt összeg bizonyos határidő alatt aláírásokkal fedezve nem lenne, az aláírások kötelező ereje megszűnne. Megjegyezték, de bővebben nem fejtették ki, hogy az anyagi fedezet hatósági úton való behajtása, azaz a megyei pótadó kivetése - amely egyébként „az egyedül biztos mód" a fennálló viszonyok között - nem látszik elfogadhatónak. 19 Ezek ismeretében a Törvényhatósági Bizottság 1888. augusztusi közgyűlésén az alispán feladatává tették, hogy a vármegye nagy- és középbirtokosait, valamint mindazokat, akik a monográfia létesítése iránt érdeklődnek, önkéntes adakozásra hívja fel. 20 Az 1888 szeptemberében kibocsátott hivatalos felhívásokat névre szólóan küldték ki. Csak a legnagyobb jövedelemmel bírókat, illetve a választott képviselők egy részét, a 288 főből 76-ot, a nagy- és középbirtokosokat kereste meg a megye levélben. A megjelölt cél a grandiózus tervet tartalmazta: 3 kötetet, kötetenként 40 ívvel és egy kötet okmánytárat kívántak kiadni, melyek körülbelül így már 12 000 forintot tennének ki. Megnyugtatásul jelezték, hogy amennyiben az összegyűjtött fedezet kevésnek bizonyulna, a beérkezett összegeket visszatérítik. 21 A Millennium egyéb eseményei, és az ezekhez való pénzügyi hozzájárulások nem kedveztek Somogy vármegye monográfiája létrejöttének. Még évekkel voltak a jeles évforduló előtt, de a kilátástalan pénzügyi helyzet miatt a Törvényhatósági Bizottság már 1889 februárjában befejezte a kiadvány előkészítésére tett erőfeszítéseit. Eddig az időpontig gyűjtés útján mindössze 348 forint folyt be. A közgyűlés - valószínűleg - olyan felajánlást tett, hogy az összegyűjtött forintokat saját pénzeszközeiből megduplázza. A kamatokkal együtt így is csak 708 forint 81 krajcár állt rendelkezésre. Az iratokban nincs nyoma, hogy az anyagi helyzetet látva ekkor bárki is tovább szorgalmazta volna a monográfia ügyét. így „...a szép eszme a legnagyobb sajnálattal elejtetik...". A kilátástalanságot az is jelzi, hogy a beérkezett összegeket nyomban visszautalták az adományozóknak. 22 A 348 forint felajánlást 21 személy tette. A legkisebb, 3 forintos (Gyurits Pál), és a legnagyobb, 100 forintos (Biedermann Ottó) felajánlás is Mozsgóról érkezett. Az alispáni megkeresések többsége a vármegye közép- és nagybirtokosaihoz szóltak. A rendelkezésre álló forrásokból nem derül ki, hogy csak ennek tudható-e be az, hogy más társadalmi rétegek nemigen szerepelnek az adakozók között. 23 A korabeli hangulatot, nézeteket - és így a nemes cél elérésének lehetetlenségét - gróf Széchényi Dénes, a megye egyik legnagyobb területtel bíró földbirtokosa világította meg. A beküldött 50 forinthoz - ami a befolyt összeg hetede - mellékelt levelében kifejti, hogy többet is adna, ,jia nem élnénk egy Korban, mellyben a Jubileumok, monographiák és más ilhjen külsőségekre vonatkozó vállalatok özöne megijeszti az embert", és ha az ilyen kezdeményezések költsége inkább a nehéz gazdasági viszonyokhoz és emelkedő adóztatáshoz volna mérve. Emellett feltette a költői kérdést: „hányan lesznek, ki azután a drága példányokat megvenni képesek lesznek?" 24 Bittó István volt miniszter is hasonlóan nyilatkozott a pénzzel együtt küldött levelében. 2 " A felajánlott összeg csekély 17 ai. 12633/1888. [5.] 18 Th. Biz. kg>'. jkv. 1888. máj. 7. 211. kgy. sz. 19 ai. 12633/1888. 20 ai. 15710/1888.; Th. Biz. kgy. jkv. 1888. aug. 6. 294. kgy. sz. 21 ai. 15710/1888. [6.] 22 Th. Biz. kgy. jkv. 1889. febr. 4. 57. kgy. sz.; ai. 19481/1888. 23 ai. 5222/1889. 24 ai. 18158/1888. 25 ai. 18603/1888.
