Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gárdonyi Máté: Piarista kegyuraság Somogyban

PIARISTA KEGYURASÁG SOMOGYBAN GÁRDONYI MÁTÉ Források és feldolgozások A 19. század elején a Kegyes Tanítórend iskolái fenntartásának megkönnyítése végett uralkodói kegyből megkapta a korábbi székesfehérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokait, amelyek jelentős része Somogy vármegyében feküdt. Itt a rend a birtokokkal együtt négy plébánia kegyura is lett, ami sajátos jogokkal és kötelezettségekkel járt. Az alábbiakban röviden be kívánom mutatni a rendnek ezt a - mai kifejezéssel élve - „profilidegen", „atipikus" tevékenységét, a piarista kegyuraságot. Mivel a kegyuraságot a birtokhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek összességének tekintették, ezért az erre vonatkozó ismeretek elsődlegesen gazdasági jellegű dokumentumokból nyerhetők. A mernyei uradalom tekintélyes terjedelmű (110 fm!) iratanyaga jelenleg a Somogy Megyei Levéltárban található.

1 Ezt az értékes forrást gazdaságtörténeti szempontból többen kiaknázták. Első helyen kell említeni a piarista Szentiványi Bélát (1883-1961), aki 1923-tól jószágkormányzó-helyettes, majd 1934-től jószágkormányzó volt Mernyén, 1940-1945 között pedig uradalmi főkormányzóként működött Budapesten, s rendi megbízásból írta meg összefoglaló művét 1943-ban.

2 Az 1970-es években Tóth Tibor korszerű statisztikai módszerek alkalmazásával mutatta be a piarista gazdálkodás történetét.

3 O egyébként kutatóként hálával adózott a birtok irányítóinak: „az uradalom tulajdonosai egyedülállóan következetes és szigorú adminisztratív rendet honosítottak meg, és ennek köszönhetően majdnem teljes iratanyaggal dolgozhattam".

4 A kegyurasági ügyek áttekintéséhez adatokkal szolgál még a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárában őrzött tartományfőnöki levelezés,

5 egyes részletkérdéseket tekintve pedig a Veszprémi Érseki Levéltár, illetve az egyes kegyúri plébániák iratanyaga. A Custodiatus története A piarista kegyurasággal kapcsolatban először röviden szólni kell arról, hogyan alakult ki a custodiatus birtokállománya, és miként került az a rend irányítása alá. Szent István király minden bizonnyal 1009 előtt alapította meg Székesfehérváron a Szűz Mária tiszteletére szentelt bazilikát, amely Aachen mintájára királyi kápolnaként (capella regia) funkcionált. (Fehérvár - Alba civitas már jelentős helyként szerepel a veszprémi székesegyház 1009-es adománylevelében). A capella regia, mint intézmény magában foglalta a koronázási és királyi temetkezési helyül szolgáló bazilikát, annak számos kiváltsággal felruházott papságát, és a királyi tulajdonban álló ereklyéket, kincseket, köztük a koronázási jelvényeket.

6 A capella regia kezdettől testületet alkotó papsága valamikor a XI-XII. század fordulóján káptalanná szerveződött, melynek tagjai közül idővel kiemelkedő jelentőségre tett szert az őrkanonok (custos), aki nemcsak a káptalan okleveleit és kincseit őrizte, hanem a koronázási ékszereket is, élükön a XII. század közepétől a forrásokban egyre határozottabban Szent István személyéhez kötött koronázási, „szent" koronával. Ennek következtében a XII. század második felétől a fehérvári káptalan mind nagyobb politikai szerephez jutott. A trónért folytatott harcok során ugyanis 1 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML XI. 603.) Piarista Custodiatus Mernyei Gazdaságának iratai (1719-1950). 2 Szentiványi Béla: A Piarista Kusztodiátus gazdaságtörténete. Bp., 1943. (a továbbiakban: Szentiványi) 3 Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Bp., 1977. (a továbbiakban: Tóth, 1977) Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában. Bp., 1978. (Agrártörténeti Tanulmányok 5.) (a továbbiakban: Tóth, 1978) 4 Tóth, 1977. 15. p. 5 Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára (a továbbiakban: MPBKL) Custodiatus I. (For. 19.) - Az iratanyag és a custodiatusra vonatkozó irodalom ismertetése: Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába. Bp., 2007. (Magyarország Piarista Múltjából 1.) 120-121. p. 6 Török József: A tizenegyedik század magyar egyháztörténete. Bp., 2002. (Keresztény századok) 63-76. p.