Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"
Zelenka : Nem olvasta a szakszervezetről szóló cikket? Foglalkozott az újság azzal is. Márton J. : Vannak jogos felháborodások. Nyilván így van. Amikor megírták az újságcikket, kétségtelen, hogy - amint a főkönyvelő is mondta, - lent járt az üzemben az újságíró és több emberrel beszélt. Mind : Senkivel sem beszélt!! Márton J. : Ez hiba. Jó lett volna a dolgozókkal beszélnie. Ebben megegyezhetünk. Most vissza szeretnék térni az októberi időszakra. Itt voltam aznap, mikor az első felvonulás volt. A hangulat elég rossz volt. Vitatkoztunk. Volt, aki durván lehordta és elküldte az embert. Odajött hozzám egy fiatalember és azt kérdezte, mondjam meg, kik harcolnak Pesten? Csak annyit mondhattam, amennyiről bennünket tájékoztattak. Az egész mozgalmat általában véve a párttagságnak polgári beállítottságú része kezdeményezte. Részt vett benne egy csomó fiatal, nagyon kis része az öntudatos munkásoknak és elég nagy létszámú csürhe, Budapest alvilága. A fiatalember felhördült, hogy hogyan merem én azt csürhének nevezni. Ha élt valaki Budapesten, nem kell mondani, hogy ott megvan az alvilág. Ez a kis fiatalember mindenütt jött utánam és méltatlankodott. Pedig hát ez így van. Sem a párt, sem az állam vezetői nem ítélik el azokat, akik belekerültek a forradalomba. Tudom, hogy nem lehetett megelégedve az a dolgozó, aki 7-800 Ft-ot keresett. Nekünk is sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha minden munkás jól keresne, és nem lennének gondjai. Nem érzem a felelősséget azért, hogy ez nem lehetett így. Nem volt beleszólásom ebbe a kérdésbe. De azzal, hogy mi itt kimegyünk és beverünk kirakatokat vagy kiabálunk, hogy „ruszkik haza!", azzal nem oldjuk meg a helyzetet. Most is ténylegesen ez a helyzet. A sajtócikkel kapcsolatban: Gábriel bácsit felszabadulás előttről ismerem. Nem akarok azon vitatkozni, hogy Gábriel bácsi nem becsületesen dolgozott volna itt a műhelyben. Kellett, hogy dolgozzon, mert különben bért nem kaphatott volna. A normák alapján annyit keresett, amennyit dolgozott. Az más lapra tartozik, hogy a bérezés rendszere rossz volt. Itt van a fia is. Őszintén beszélek. Nem voltam jelen akkor, amikor a pártapparátus letartóztatása 34 volt. Elmondták azóta, akikkel beszéltem, hogy úgy egyeztek meg, hogy ki fognak menni a taszári hadosztályhoz és a honvédség biztosítja a pártmunkások őrzését. Ugyanakkor mégis eldöntötték, hogy a börtönbe viszik őket, nem Taszárra. Gábriel bácsi politikus ember, aki előbb is foglalkozott politikával. Mégpedig ő szerepelt a Pfeifferpárt képviselő-jelöltjeként 35 egy szavazólistán, amit láttam. Ez köztudomásúan fasiszta párt volt. Az az ember, - ne tessék megharagudni -, aki ilyen listán indul, annak megvan a politikai állásfoglalása. Mert miért indult el ott? Mivel egyetért a párt politikájával. Mi pedig ebben az országban fasizmust nem akarunk. Ezért számolták fel a Pfeiffer-pártot, melynek olyan követelései voltak, hogy a háborús bűnösöket vagyonúkba helyezzék vissza, bocsássák szabadon, stb. Gábriel Jánost tudatos erők mozgatták oda, hogy megválasszák. Neki tudnia kellett volna, hogy ne vállaljon felelősséget ebben a munkában és mondjon le. Többek között csekkeket aláírt közületek részéről, amire pénzt vettek fel. Miért írta alá? Nem ő tette el a pénzt, de ha nem írja alá, nem tudták volna kivenni. A mi számlánkról is levettek 10 000.-Ft-ot. Amikor az ellenforradalom véglegesen felülkerekedett, amikor odáig jutottak, hogy a hadsereget is demoralizálták, akkor hozzájárulását adta, hogy fiatal gyerekeket felfegyverezzenek. 36 Neki erről tudnia kellett. Hozzájárulását adta olyan tényekhez, amikor demokratikusan megválasztott vezetőket leváltottak. Semmi jogalap nem volt a párt- és tanácsapparátus leváltására. 34 A forradalom kaposvári eseményeinek egyik meghatározó eseménye volt az 1956. október 30-i, izgatott légköri! tüntetés, amelynek első szakaszában a tüntetők követelésére börtönbe kísérték, és őrizetbe vették a pártbizottság épületében lévő pártvezetőket. Ennek közvetlen előzménye az elégedetlenség a helyi személyi változások hiányával, s főként amiatt, hogy Tóth István megyei első tikár és társai nem voltak hajlandók lemondani a tömeg előtt tisztségükről. A bírósági iratokból, ha nem is száz százalékos biztonsággal az állapítható meg, hogy Gábriel János kényszerűen tudomásul vette, s így legalizálta az egyébként önvédelmi fegyverekkel is rendelkező funkcionáriusok őrizetbe vételét. 35 Gábriel nem az úgynevezett, egyébként természetesen nem fasiszta Pfeiffer-párt, (Magyar Függetlenségi Párt), hanem a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt helyi politikusa volt. 36 Gábriel János, mint a megyei forradalmi tanács elnöke valóban több, a bukott kommunista párt vezetőire nézve sérelmes intézkedést aláírt, vagy közös döntés részeseként jóváhagyott. A fiatal (17-18 éves) középiskolás nemzetőrök felvételével nem foglalkozott, arról valószínűleg nem is tudott. A forradalmi tanács titkára és a tüzérhadosztály katonatanácsának elnöke, valamint a kinevezett nemzetőrparancsnok intézte a fegyveres erők ügyeit.
