Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

Zelenka : Nem olvasta a szakszervezetről szóló cikket? Foglalkozott az újság azzal is. Márton J. : Vannak jogos felháborodások. Nyilván így van. Amikor megírták az újságcikket, kétségtelen, hogy - amint a főkönyvelő is mondta, - lent járt az üzemben az újságíró és több emberrel beszélt. Mind : Senkivel sem beszélt!! Márton J. : Ez hiba. Jó lett volna a dolgozókkal beszélnie. Ebben megegyezhetünk. Most vissza szeretnék térni az októberi időszakra. Itt voltam aznap, mikor az első felvonulás volt. A hangulat elég rossz volt. Vitatkoztunk. Volt, aki durván lehordta és elküldte az embert. Odajött hozzám egy fiatal­ember és azt kérdezte, mondjam meg, kik harcolnak Pesten? Csak annyit mondhattam, amennyiről bennünket tájékoztattak. Az egész mozgalmat általában véve a párttagságnak polgári beállítottságú része kezdeményezte. Részt vett benne egy csomó fiatal, nagyon kis része az öntudatos munkások­nak és elég nagy létszámú csürhe, Budapest alvilága. A fiatalember felhördült, hogy hogyan merem én azt csürhének nevezni. Ha élt valaki Budapesten, nem kell mondani, hogy ott megvan az alvilág. Ez a kis fiatalember mindenütt jött utánam és méltatlankodott. Pedig hát ez így van. Sem a párt, sem az állam vezetői nem ítélik el azokat, akik belekerültek a forradalomba. Tudom, hogy nem lehetett megelégedve az a dolgozó, aki 7-800 Ft-ot keresett. Nekünk is sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha minden munkás jól keresne, és nem lennének gondjai. Nem érzem a felelősséget azért, hogy ez nem lehetett így. Nem volt beleszólásom ebbe a kérdésbe. De azzal, hogy mi itt kimegyünk és beverünk kirakatokat vagy kiabálunk, hogy „ruszkik haza!", azzal nem oldjuk meg a helyzetet. Most is ténylegesen ez a helyzet. A sajtócikkel kapcsolatban: Gábriel bácsit felszabadulás előttről ismerem. Nem akarok azon vitatkozni, hogy Gábriel bácsi nem becsületesen dolgozott volna itt a műhelyben. Kellett, hogy dol­gozzon, mert különben bért nem kaphatott volna. A normák alapján annyit keresett, amennyit dolgo­zott. Az más lapra tartozik, hogy a bérezés rendszere rossz volt. Itt van a fia is. Őszintén beszélek. Nem voltam jelen akkor, amikor a pártapparátus letartóztatása 34 volt. Elmondták azóta, akikkel be­széltem, hogy úgy egyeztek meg, hogy ki fognak menni a taszári hadosztályhoz és a honvédség bizto­sítja a pártmunkások őrzését. Ugyanakkor mégis eldöntötték, hogy a börtönbe viszik őket, nem Taszárra. Gábriel bácsi politikus ember, aki előbb is foglalkozott politikával. Mégpedig ő szerepelt a Pfeiffer­párt képviselő-jelöltjeként 35 egy szavazólistán, amit láttam. Ez köztudomásúan fasiszta párt volt. Az az ember, - ne tessék megharagudni -, aki ilyen listán indul, annak megvan a politikai állásfoglalása. Mert miért indult el ott? Mivel egyetért a párt politikájával. Mi pedig ebben az országban fasizmust nem akarunk. Ezért számolták fel a Pfeiffer-pártot, melynek olyan követelései voltak, hogy a háborús bűnösöket vagyonúkba helyezzék vissza, bocsássák szabadon, stb. Gábriel Jánost tudatos erők mozgatták oda, hogy megválasszák. Neki tudnia kellett volna, hogy ne vállaljon felelősséget ebben a munkában és mondjon le. Többek között csekkeket aláírt közületek részéről, amire pénzt vettek fel. Miért írta alá? Nem ő tette el a pénzt, de ha nem írja alá, nem tudták volna kivenni. A mi számlánkról is levettek 10 000.-Ft-ot. Amikor az ellenforrada­lom véglegesen felülkerekedett, amikor odáig jutottak, hogy a hadsereget is demoralizálták, akkor hozzájárulását adta, hogy fiatal gyerekeket felfegyverezzenek. 36 Neki erről tudnia kellett. Hozzájá­rulását adta olyan tényekhez, amikor demokratikusan megválasztott vezetőket leváltottak. Semmi jogalap nem volt a párt- és tanácsapparátus leváltására. 34 A forradalom kaposvári eseményeinek egyik meghatározó eseménye volt az 1956. október 30-i, izgatott légköri! tünte­tés, amelynek első szakaszában a tüntetők követelésére börtönbe kísérték, és őrizetbe vették a pártbizottság épületében lévő pártvezetőket. Ennek közvetlen előzménye az elégedetlenség a helyi személyi változások hiányával, s főként amiatt, hogy Tóth István megyei első tikár és társai nem voltak hajlandók lemondani a tömeg előtt tisztségükről. A bírósági iratokból, ha nem is száz százalékos biztonsággal az állapítható meg, hogy Gábriel János kényszerűen tudomásul vette, s így legalizálta az egyébként önvédelmi fegyverekkel is rendelkező funkcionáriusok őrizetbe vételét. 35 Gábriel nem az úgynevezett, egyébként természetesen nem fasiszta Pfeiffer-párt, (Magyar Függetlenségi Párt), hanem a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt helyi politikusa volt. 36 Gábriel János, mint a megyei forradalmi tanács elnöke valóban több, a bukott kommunista párt vezetőire nézve sérel­mes intézkedést aláírt, vagy közös döntés részeseként jóváhagyott. A fiatal (17-18 éves) középiskolás nemzetőrök felvé­telével nem foglalkozott, arról valószínűleg nem is tudott. A forradalmi tanács titkára és a tüzérhadosztály katonataná­csának elnöke, valamint a kinevezett nemzetőrparancsnok intézte a fegyveres erők ügyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents