Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Récsei Balázs: Leidecker Jenő: A Somogy megyei községi és körjegyzőségek megalakulásának története

elöljáróságoknak, és így szükség, hogy oly egyének legyenek az elöljárók, kik bírják a nép bizalmát. Ezeknél fogva tehát odautasítom a községeket, hogy ezen körlevél vételétől számított három nap alatt ülést tartván, ott szabad választás, és általános többség útján elöljárókat válasszanak". 19/ A Bach-korszak bukásával a községek a kerületi jegyzőket szélnek eresztették, és a helybeli földesurakkal közösen új jegyzőket választottak. A nagyobb községek korábbi önállóságukat visszaállítva külön jegyzőt választottak maguknak, a kisebb községek azonban - általában a Bach-korszak alatt kialakult kerületi jegyzőségi csoportosulás szerint közösen választottak jegyzőt. A kerületi jegyző elnevezés megszűnt, és az egy jegyző igazgatása alá tartozó területet - akár egy, akár több községből állt - községi jegyzőségnek nevezték. 20/ [8] Úgy az önálló községek, mint a közös jegyzőt tartó községek, egyenkint külön-külön írásbeli szerződést kötöttek az egy-három évre megválasztott jegyzőkkel. A szerződésekben ki van kötve, hogy a jegyzőt az állásából csak fegyelmi úton lehet elmozdítani, a szerződéseket a főispán hagyta jóvá. 21/ A főispán súlyt helyezett arra, hogy a szerződéseket jóváhagyás végett hozzá bemutassák, a megerősített szerződés nélkül működő jegyzők „bitorlóknak" tekintendők, községi pénztárból fizetést nem húzhatnak. 22/ Az 1861-ben bekövetkezett újabb elnyomási hullám miatt az 1867. évi kiegyezésig a politikai helyzet nem volt alkalmas a községi közigazgatási problémák végleges rendezésére, tehát az egységesen szervezett, állandó jellegű községi közigazgatási rendszer megalkotása további késedelmet szenvedett, sem az állam, sem a megye részéről ezen a téren átfogó intézkedések nem történtek. A községi közigazgatás vitelében részben az 1848. évi törvényeket, részben pedig az abszolutizmus alatti ideiglenes rendszabályokat, valamint az 1862. évi március 5-ikei osztrák községi törvényben lefektetett irányelveket alkalmazták. 23/ Tehát a provizórium idején a községi közigazgatás szervezetében és rendszerében a kerületi jegyzőségek megszüntetésén és a községi jegyzőségek megalakításán kívül lényeges változás nem történt. Egyes fontos részletkérdések megoldásában azonban történtek intézkedések, így például a megyei bizottmány 206/1861. sz. határozatával az 1849-ben Baranyához csatolt Sellye és Okorág községeket visszakövetelte. A főispán 2307/1862. sz. rendeletével szabályozta a jegyzők által végezhető magánmunkáknak díjazását, 2205/1865. sz. rendeletével pedig szabályozta a jegyzői képesítés kérdését. A községek csak olyan egyént választhattak meg községi jegyzővé, aki a megyei jegyzővizsgáló bizottmány előtt szigorlatot tett. Ennek hiányában a jegyzőválasztás érvénytelen volt. Az 1867. május 21-\kei megyei bizottmányi ülés 92. számú határozatával kimondotta, hogy „a községi jegyzőségek előfordulható rendezésének kérdése" a megyegyűlés hatáskörébe tartozik. [9] Az 1867. évi kiegyezés sem hozott újat a községek közigazgatásának végleges rendezésében. A 14/ 1867. ME. sz. rendelet csupán annyit mondott ki, hogy a községi hatóságok és azok hivatalnokai további intézkedésig a helyükön maradnak. Az új helyzet azonban már parancsoló szükséggel követelte új, korszerű, állandó jellegű államigazgatási, és ennek keretében átfogó, szervezett, egységes községi közigazgatási rendszernek a mielőbbi megalkotását. A közigazgatási reformtörekvések megindultak, és ennek eredményeként 1871-ben megszületett a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. te, amely hazánkban a községi közigazgatás rendezésének régóta vajúdó eljárásjogi és szervezeti kérdését megoldotta. Ezen első községi közigazgatási alaptörvényünk pontosan meghatározza a község fogalmát, szabályozza mindazon kérdéseket, amelyek a községi önkormányzat gyakorlásával és a községek szervezeti kérdéseivel összefüggenek. A törvény szerint a rendezett tanáccsal nem bíró, külön jegyzőt tartó mezővárosok és falvak, amelyek saját erejükből képesek a törvény által rájuk ruházott közigazgatási teendőket ellátni, nagyközsé-