Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Récsei Balázs: Leidecker Jenő: A Somogy megyei községi és körjegyzőségek megalakulásának története
geknek, a közös jegyzőt tartó falvak pedig, amelyek korlátolt anyagi körülményeik miatt a közigazgatási teendők ellátása céljából kénytelenek más községekkel szövetkezni, kisközségeknek tekintendők. A kisközségek ezen csoportjának elnevezése: körjegyzőség. Somogy Megye Törvényhatósági Bizottsága 1872. évi február hó 5-én tartott gyűlésében 24. sz. alatt hozott határozatával a törvény végrehajtási munkálatait beindította, és a főszolgabírák útján felhívta a megye összes községeit annak mielőbbi elhatározására, hog)' mint nagyközségek vagy mint körjegyzőségbe szövetkezett kisközségek kívánnak-e szervezkedni. A Bach-korszak és a provizórium alatt kialakult kerületi és községi jegyzőségi beosztások többkevesebb változtatással kiindulópontját képezték a községi közigazgatási szervezet 1872-ben [10] megkezdett, és még az ezen évben befejezett általános rendezésnek, a községi és körjegyzőségek megalakításának. Az 1872. dec. 20-ai megyegyűlésen a 240. sz. alatt az alispán bejelentette, hogy „a községrendezés nagy munkája a vármegye valamennyi községében befejeztetett, a községi képviselőtestületek megalakultak, s a községi elöljáróságok megválasztattak". Az 1886. évi XXII. te, az újabb községi törvény az 1871. évi XVIII. te.-et hatályon kívül helyezte. Az új községi törvény a községi közigazgatási önkormányzati és szervezeti kérdéseket még részletesebben rendezte. A szervezeti kérdésben fontos intézkedést tartalmaz a törvény 161. §-a, amely szerint indokolt esetben kivételesen megengedhető, hog)' kisközség közigazgatásilag valamely nagyközséghez csatlakozzék, anélkül, hogy ez utóbbi nagyközségi jellegét elvesztené. Az 1886. évi községi törvény életbe léptétől a tanácsrendszernek 1950-ben történt bevezetéséig a községi közigazgatás rendszerében lényeges változás nem történt. A közigazgatás rendezéséről szóló újabb kori, 1929. évi. XXX. tc. főleg általános közigazgatási eljárási szabályokat tartalmaz, a kis- és nagyközségek szervezeti kérdésében nem intézkedik. A tanácsrendszernek 1950-ben történt bevezetése a megye, a járások és a községek közigazgatási rendszerében úgy a közigazgatási eljárási jog egész területén, mint a járások és községek területi beosztásában gyökeres változást és lényeges átalakulást eredményezett. A községi és körjegyzőségek megszűntek, a községi elöljáróságok helyébe a községi tanácsok léptek. A dolgozó népnek közigazgatási intézkedést igénylő ügyes-bajos dolgait már nem a nagy idő- és munkaveszteséggel megközelíthető körjegyzőségi székhelyen, hanem a dolgozók lakhelyén működő helyi tanácsok intézik. A közigazgatás átszervezése szükségszerűleg magával vonta a megye és a megye járásainak területi átszervezését, és több, egymással idők folyamán összeépült község egyesítését. [11] A 4330/1945., illetve a 287.486. IV.i. Bm., a 4343/1949. MTSZ, a 144/1950. MT. sz. és az 5201/4/II1/1950. Bm. sz. rendeletek alapján végrehajtott közigazgatási átszervezés során 1950. június hó 1jévei a Barcsi járásból Felsőszentmárton nagyközség, valamint az egész Szigetvári járás - a Ladi Körjegyzőséghez tartozott Lad és Patosfa községek kivételével - Somogy megyéből kiváltak, és Baranya megyéhez csatlakoztak. A csurgói járásbeli Miháldi Körjegyzőséghez tartozott Miháld, Pat, Sand, a Surdi Körjegyzőséghez tartozott Belezna, Nemespátró és Surd községeket, valamint korábban Somogyszentmiklós községet - az utóbbit Miklósfa néven 1948. aug. hó 1. napján Zala megyéhez csatolták. Az Igali járás feloszlott, községei részben a Kaposvári, részben a Tabi járáshoz csatoltattak. A Lengyeltóti járás székhelyét Fonyódra helyezték. A Tabi járáshoz tartozott Szabadhídvég nagyközséget Mezőhídvég néven Fehér 3 megyéhez csatolták. Ugyanakkor Tolna megyéből Bedegkér, Kánya és Tengőd nagyközségeket Somogy megye Tabi járásához, a Veszprém megyei Balatonszabadi, s a vele egyesült Siómaros községeket, s végül Siófok nagyközséget, az :! Elírás, helyesen: Fejér.
